Fizess, hogy játszhass

Kínai bányász: Szeretnék egy új bányászfarmot felhúzni.

Peking: Szar ügy, testvérem. Előbb fizess, hogy játszhass.

Az őszi kínai hatósági lépések, melyekkel megpróbálták legyalázni a bitcoin menetelését John D. Rockefeller becstelen üzleti magatartására emlékeztetnek, aki a még gyerekcipőben járó kőolajpiacot próbálta uralma alá vonni. Rockefellernek azért sikerült isteni kontrollt létesíteni az olajpiac fölött, mert sikeresen túrta ki a spekuláns versenytársakat.

A spekuláns olajfúrók olyan kisvállalkozók voltak az olajgazdaság kialakulásának kezdetén (1860-1900), akik ott fúrták olajkutjaikat, ahol csak érték. Szervezettségről szó sem volt akkoriban ezért a ‘random’ fúrások csúnyán megtizedelték az olajlerakatok élettartamát, ami okból kifolyólag az olajár hihetetlen volatilissé vált. A megoldás, melyet Rockefeller választott a spekulánsok kiirtására, nagyban hozzájárult ahhoz hogy ‘Rablóbáró’ (robber baron) titulussal illesse az utókor.

Forrás: chartsbin.com

A kínai hatóságok és Rockefeller közötti hasonlóság rémisztő. A kínai állam célja a totális kontroll a gazdaság egészében. Amikor egy új szektor indul virágzásnak, engedik, hogy vadul versengjenek a szereplők. Miután az erősebbek felfalták a kisebb halakat, az állam felajánl a talpon maradottaknak egy lehetőséget, amit vagy elfogadnak vagy mennek ők is a kukába: fizess, hogy játszhass a játék neve. Ha pedig nem tetszik a rendszer, akkor…

A javadalmazásnak számos formája létezik Kínában. Peking szereti a pincsikutyaként bólogató vállalkozásokat. Nincs ez másképp a bitcoin bányászatban a bányászpoolok kapcsán sem.

A tartományi vezetők év-év után azon izzadnak, hogy kielégítsék Peking magasröptű gazdasági várakozásait. A tartományok kénytelenek produkálni (vagy hamisítani) hogy ne essenek ki a központi vezetés kegyeiből. A PÁRT növekedést akar minden áron. Ha hozzák a számokat jön a tapsi-tapsi, a betonbiztos pártpozíció, hogy a tolatóskocsira-való apanázst ne is említsük.

A fenti okokból és a kontraproduktív befektetések következtében, amit az esztelen méretűre  duzzasztott alumíniumiparnak köszönhetnek, sok elmaradott észak-nyugat kínai tartomány bőséges áramtöbblettel rendelkezik. A bitcoin bányászat is ennek köszönheti felfutását. Bárki aki rendelkezik egy kis megtakarítással (és Kínában szinte mindenki spórol) és némi kapcsolati tőkével képes volt kifizetődő bitcoin bányász vállalkozást gründolni.

A kínai bitcoin bányász ipart egy maréknyi nagykutya dominálja ami mellett természetesen bőven akadnak nanoméretű bányászpoolok is. Pekingnek alig, vagy szinte zéró a rálátása e mikropoolokra. A totális kontroll elve következtében ez nem maradhat így az idők végéig.

Egy újonnan kiszivárgott dokumentum szerint Peking blokkolni tudja a blokkok transzferjét a Nagy Tűzfal segítségével. Ugyanakkor sokan rávilágítottak arra a tényre is, hogy VPN segítségével ez továbbra se jelent gondot. Más források szerint VPN használatával a Nagy Tűzfal annyira lelassíthatja a sikeresen kibányászott blokkok adásvételét, hogy a stabil privát kapcsolattal rendelkező nagyobb kínai bányászpoolok könnyen beelőzik a kisebb társaikat.

A VPN kilövése vagy korlátozása kiírtaná a kisebb bányászpoolokat. A nagykutyáknak bőven van kapcsolati tőkéjük és elégetni való bitcoinjuk hogy direkt kapcsolaton keresztül folytassák a bányászatot. Peking a direkt kapcsolatokat erkölcsi fenntartások nélkül értékesíti a párthű kollaboráns bányászoknak és egyben továbbra is kontrollt tud gyakorolni a hálózat felett. A tartományi vezetőknek juttatott kenőpénzek pedig biztosítják a poolok működését. Ha egy pool nem rendelkezik ilyen előnyökkel, akkor képtelen lesz a nemzetközi poolokkal versenyezni. Peking totális kontroll alatt tartja a bitcoin bányászatot és a poolok annyit fizetnek a központi hatalomnak, amit a korrupt bürökraták nem félnek elkérni.

Konkrét példán keresztül:

Vegyük például Belső-Mongóliát, melynek relatíve alacsony a népsűrűsége és gazdasági növekedése is gyenge. A demográfiai mutatói szintén siralmasak és nagy az elvándorlás. A bitcoin felfutása előtti években a helyi hatóságok hatalmas földterületeket ajánlottak ingyen azon kínai cégeknek amelyek gyáraikat a tartományba telepítik. Minden olyan cég amely áttelepült két kiparcellázott földet kapott. Egy, ahová gyáregységeiket, raktáraikat telepíthetik és egy másodikat ahonnan szenet tudnak bányászni.

A cégek könnyen és olcsón jutottak jó minőségű szénhez, mellyel áramot termelve folytathatták működésüket. A tartományi politika következtében nagy számú széntüzelésű egység és generátor megjelenéséhez vezetett Belső-Mongóliában. A legtöbb nagyon alacsony kapacitású, hozzávetőleg 50 és 250 MW közötti.

Viszont a költözés után években (2007-2008) beütött a gazdasági világválság. Szinte az összes újonnan betelepülő cég kivétel nélkül nekiállt bitcoint bányászni a fő üzleti elfoglaltsága mellet. Adóbevalláskor leírták a bányászgépeket beruházás-fejlesztési tételként vagy üzemi felszerelésként, a nagy áramfogyasztást pedig a vállalati profit és adók csökkentésére használták. Cserébe olyan bevételi forráshoz jutottak ami nem adóköteles.

Habár a Bitmain a legnagyobb bányásztársaság Kínában, egyáltalán nem nevezhető a piac domináns entitásának. A legtöbb bányász Belső-Mongoliában és a környező tartományokban a Bitmainnal összevetve szintén lényeges hash-erőt képvisel.

A fő ok hogy a hatóságok lecsaptak a bányásztársaságokra az, hogy bár üdvösek a bitcoin ökoszisztémának, annyira azért ez nem igaz adózási szempontból. Hogy a pénzmosást ne is említsük. A rendszerszintű szigorítás révén a kínai kormány a párthű és domináns bányászpoolok között licenceket fog szétosztani és egyben megindul az adózás is. Bányászat nem fog kihalni Kínában, de egy engedélyköteles iparrággá fog átalakulni.

A 21 milliós bitcoin kérdés a következő: Vajon Peking élni fog az újonnan szerzett erejével és megpróbálja ellehetetleníteni a bitcoint? Figyelembe véve, hogy sok helyi kormány és magas rangú párttag profitál a bányászat hibamentes működéséből, sokaknak megfelel a jelenlegi status quo.

Peking véleménye az internetről egy jó hasonlat arra, hogy mi várható a bitcoin szabályozás terén. Peking egyelőre tolerálja a VPN-eket és privát vonalakat is értékesít nagyobb szervezeteknek, pártkatonánaknak, amivel kikerülhető a Nagy Tűzfal. Egy VPN használata olcsó és egyszerű megoldásnak tűnik a legtöbb Olvasó számára, de a legtöbb ember, a kínai munkásosztály és vidéki lakosság túlságosan szegény ahhoz, hogy megengedjen magának egy VPN-t, mi több, semmi érdekük a VPN használatra. Tökéletesen meg vannak elégedve a kínai intranettel és nincs miért ‘menekülni’.

Pekinget nem zavarja, ha egy maroknyi gazdag élvez egy kis extra szabadságot, ameddig a ‘plebsz’ elvhűen követi a Pártot. Egy tökéletes példa erre egy barátom állása Sanghajban. Ő feladata újratanítani a történelmet (helyes törénelmi adatokkal) azon elit kínai diákoknak, akik külföldön szándékoznak továbbtanulni. Kína nem érzi magát feszélyezve, ha a lakosság többsége tudatlan, de az már igen, ha a legjobbjaik butának tűnnek a nemzetközi kollégáikkal szemben.

Az őszi tőzsdebezárások, ICO reguláció és a bitcoin hálózat blokkterjedésének megakadályozása garantálja Kínának, hogy a tömegek nagy többsége nem részesül a kriptopénz-gazdaság előnyeiből, leszámítva persze a gazdag elitet.

Az idő a tudója hogy a bitcoin és más kriptopénzek képesek lesznek valós értéket és alternatívát kínálni a kínai állampolgárok millióinak. Ha a kriptopénz olyan mint a víz, amely a legkisebb résekbe is behatolva találja meg az útját, akkor idővel a társadalom többi része is részesül jótékony hatásából. Ha pedig nem, akkor a kínai társadalom marginális része fogja folytatni a kriptopénz kereskedést, befektetést és mindennapi használatát.