Komoly gazdasági válság vár Európára?

Az Eurointelligence legfrissebb jelentése szerint válság közeledik Európában, Franciaországgal és Olaszországgal a középpontban, az első áldozat pedig a zöld politika lesz.

Franciaország és Olaszország jelenleg a költségvetési hiányra vonatkozó szabály szerint kritikus helyzetben van. Franciaország költségvetési hiánya 7 százalék, Olaszországé pedig 5 százalék. Ez azt jelenti, hogy Franciaországnak a GDP 4 százalékával kell csökkentenie a hiányát, ami nagyon magas érték.

Érdemes megjegyezni, hogy sem Olaszországot, sem Görögországot nem lett volna szabad beengedni a GMU-ba (Európai Gazdasági és Monetáris Unió). Görögország GDP-arányos adósságállománya 170 százalék. A cél 60 százalék.

Rekordmagas adósságok az EU-ban

Február 10-én az EU kevésbé szigorú költségvetési szabályokról állapodott meg az adósság csökkentése és a beruházások ösztönzése érdekében.

A Stabilitási és Növekedési Paktum néven ismert, két évtizedes múltra visszatekintő szabályrendszer legújabb átalakítására azt követően került sor, hogy egyes uniós országok rekordmagas adósságot halmoztak fel, miközben a világjárványból való kilábalás érdekében növelték a kiadásaikat. Emellett az EU ambiciózus zöld, ipari és védelmi célokat is megfogalmazott.

Az új szabályok egyébként a korábbi négy év helyett hét évet adnak az országoknak arra, hogy 2025-től kezdődően csökkentsék az adósságukat.

Ezért nem működik a jelenlegi európai modell

Az Eurointelligence legfrissebb jelentésében egy közelgő európai pénzügyi válság lehetőségére hívja fel a figyelmet. Tizenöt évvel a 2008-as gazdasági világválság után egy újabb krízis van kialakulóban Európában: az európai társadalmi és politikai modell válsága, amely mély következményekkel jár a költségvetési és pénzügyi stabilitásra nézve.

A francia és az olasz költségvetési hiány 2024-re meghaladta a 7%-ot, illetve az 5%-ot. Ezek a számok azonban csak tünetek, nem pedig okok. Mögöttük az európai szociális modell fenntartásához szükséges gazdasági növekedés hiánya áll. Németország költségvetési politikája nem is különbözhetne jobban Franciaországétól vagy Olaszországétól, mégis pontosan ugyanaz a probléma sújtja Németországot.

Az európai modellt az oligopolisztikus ipari vállalatok működtették, amelyeket az állam nagymértékben támogatott olyan szabályozásokkal, amelyek az egyenlő versenyfeltételeket a javukra billentették. A német autóipar klasszikus példa erre, de mindenhol ezt csinálták.

Ami ezt a modellt most megöli, az a technológiai váltás és a geopolitikai széttagoltság. A kettő közül valószínűleg az első a fontosabb. Életünk egyre több olyan része, amely korábban a tisztán mechanikus folyamatok birodalmába tartozott, ma már teljesen vagy részben digitalizált. A belépési korlátok leomlottak, amire jó példa, hogy Kína a nulláról világelső lett az elektromos autók terén.

Az európai vállalatok már nem termelnek elegendő nyereséget a szociális modell fenntartásához és a hosszú távú kutatások finanszírozásához. Nem meglepő, hogy Európában csak nagyon kevés technológiai vállalat működik. Röviden, Európa oligopolisztikus, régi technológiai modellje már nem működik a digitális világban.

A nullához közelít a legtöbb ország termelékenységének növekedése

Európa technológiai hanyatlásának következményei az alacsonyabb növekedési rátákban mutatkoznak meg. Olaszország volt az első: termelékenységének növekedése az euró bevezetése óta közel nulla. Az Egyesült Királyság termelékenységének növekedése a globális pénzügyi válságot követően visszaesett, és azóta sem állt helyre. Németország ilyen szempontból valószínűleg nem is fog helyreállni, még akkor sem, ha a gazdasági ciklus helyreáll. A Német Gazdasági Szakértői Tanács az évtized végéig 0,5% körüli potenciális növekedést lát.

Ilyen alacsony termelékenységnövekedés mellett az európai modell pénzügyileg fenntarthatatlanná vált. Nem meglepő, hogy a politikai rendszer mindenütt széttöredezik. Költségvetési válság előtt állunk, amelyet a csökkenő termelékenységnövekedés és a politikai patthelyzet kombinációja okoz.

Mi az alapvető probléma?

“A visszaesés fő oka a technológia. A geopolitika az, ami felgyorsította.” – áll az Eurointelligence jelentésében.

Nem a technológia a probléma. Az eurózónát létrehozó maastrichti szerződés a hibás. És ezt nem lehet egyhangú megállapodás nélkül kijavítani.

A termelékenység és a munkaszabályok közötti különbségek miatt az EKB által meghatározott egyetlen kamatláb nem szolgálhatja egyszerre Olaszországot, Franciaországot, Görögországot és Németországot. Ehhez még hozzájön az is, hogy az EU-t jobban érdekli a Google, az Apple, a Facebook és a Microsoft elleni kemény fellépés az állítólagos monopóliumok miatt, mint bármi más fejlesztése.

Egyetlen szóval: az EU diszfunkcionális. Ez a probléma, nem a technológia. Maga a maastrichti szerződés is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az Unió nem működik megfelelően.

Az olyan vállalatok, mint a Google, a Meta, a Microsoft és az Apple alapvetően nem tudnának létezni az EU-ban, mert a verseny és a sokszínűség nevében az EU megölné őket, mielőtt ténylegesen óriásvállalatok lennének.

Az uniós szabályok lehetetlenné teszik az alapvető probléma megoldását. Ezért az EU ahelyett, hogy bármit is megoldana, az amerikai és a kínai vállalatok szabályozására koncentrál. A technológia – beleértve a mesterséges intelligenciát – és a geopolitika most felgyorsítja az alapproblémát, vagyis, hogy az EU szerződésből adódóan működésképtelen.

Az Európai Tanács elnöke a háborús gazdaságban látja a megoldást

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a munkahelyteremtés eszközeként a háborús gazdaságot támogatja. Ahelyett, hogy Németország elöregedő infrastruktúráját javítanák, megpróbálnának versenyezni az USA-val a mesterséges intelligencia területén, vagy bármiben is versenyeznének Kínával, az Európai Tanács elnöke a háborúban látja a növekedést.

Érdemes pár szót szólni az Európai Unió és Ukrajna kapcsolatáról is. A közvélemény-kutatások alapján egyértelmű, hogy szinte az összes EU-s ország támogatja az invázió alatt álló országot. Azonban minden ilyen kutatás hibás, mivel egyik államfőt sem kérdezik meg, hogy mégis mennyivel hajlandóak támogatni Ukrajnát.

Az EU-ban van szolidaritás, de az megáll a búzánál és a fegyvereknél. Az USA-ban Biden mindenáron folytatni akarja a háborút. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi a célja. Nem tudjuk, mert Biden nem mondja meg. Biden azt sem mondja meg, hogy mennyit hajlandó vállalni. Újabb 150 milliárd dollárról van szó, esetleg 1 billió dollárról vagy még többről?

Mindenesetre, ha az említett tendenciák így folytatódnak, akkor jó eséllyel gazdasági válság vár ránk, az első áldozat pedig a zöld energiapolitika lesz.