8 elképesztő szabály, ami csak Észak-Koreában számít normálisnak

Észak-Koreában mint azt már jól tudjuk számos brutális és meghökkentő dolog történik, ami nekünk, demokráciában született embereknek szinte hihetetlen. A Kim Dzsongun vezette, világtól teljesen elszigetelt országban olyan szigor van, hogy már a legkisebb szabálysértésnek is súlyos következményei lehetnek. Íme nyolc szabály, amelyek megszegése az észak-koreai ember életébe kerülhet!

1. Szarkazmus

Észak-Koreában a szarkazmus, az állam vagy annak vezetőjének kigúnyolása szigorúan tilos. Ha valaki bármilyen módon bírálni meri a diktátort, annak családját vagy a pártot, az az életével fizet. De nemcsak az adott személyre vár halál, hanem a család három generációjának kell politikai átnevelő táborban raboskodnia, ahol kínozzák őket, kényszermunkára viszik, éheztetik és akár meg is ölhetik. A legnagyobb botrányt az kavarta Észak-Koreában, amikor a Sony filmstúdió James Franco és Seth Rogen főszereplésével kiadta Az interjú című filmet, amiben Kim Dzsongunt kifigurázták a film készítői. A nagyvezér olyannyira dühbe gurult a film miatt, hogy életveszélyesen megfenyegette a Sony-t és meghekkelte a vállalat informatikai rendszerét.

Észak-Koreában az államvezetésnek beépített emberei vannak, akik elvegyülnek a tömegben és csak figyelnek. Aki bármilyen formában viccelődik az elnökön, annak bűnös megnyilvánulását azonnal jelentik a rezsimnek, amiért súlyos büntetésre számíthat.

2. Gyász

Valószínűleg sokan emlékeznek arra, hogy milyen hisztérikusan zokogtak az emberek, amikor Kim Dzsongil, Kim Dzsongun apja elhunyt. Döbbenet volt a híradásokban látni, ahogy emberek százezrei tisztelegtek a volt diktátor előtt és szinte önmagukból kivetkőzve sírtak. A szabad világban ez nem tűnik teljesen normálisnak, hiszen lehet szimpatizálni egy államférfivel, de azért senki sem szokott önkívületi állapotban sírni. Természetesen ne gondoljuk azt, hogy azok az emberek önszántukból tették ezt. Az állam parancsára kellett jajveszékelve gyászolni az eltávozott vezetőt. Kim Dzsongil halálát száz napos gyász követte. Ezen időszak alatt tilos volt nevetni, zenét hallgatni, csak zokogni lehet. A párt emberei még azt is nézték ki, mennyi könnyet tud kipréselni magából. Aki nem adott bele mindent a gyászba, csúnyán megfizetett.

3. Farmernadrág

Egy piszkosul kényelmes viselet, ami már régóta a mindennapi élet része. Na nem Észak-Koreában. A párt és a diktátor azért tiltották be a farmert, mert azt Amerikában találták fel, és a bűnös jenkiktől minden termék tilos. Kim Dzsongun szerint a farmernadrág a nyugati kapitalizmus és korrupció szimbóluma, amit egyetlen észak-koreai sem viselhet. Bár az ország feketepiacain lehet farmert venni, jobban járnak a helyiek, ha inkább nagy ívben elkerülik. Az utcán szigorúan tilos, maximum a lakáson belül hordhatják az emberek, ha viszont vendéget várnak jobb levenni, mert még valaki beárulja a vezérnek. A rezsim az egységes, semmitmondó ruhát kedveli. Divatról, ékszerekről, sminkről még csak beszélni sem lehet.

4. Külföldi filmek és zene

Számunkra teljesen megszokott, hogy külföldi filmeket (többsége külföldi) nézünk és külföldi zenét hallgatunk. Észak-Koreában azonban szigorúan tilos. A feketepiacon be lehet szerezni külföldi filmeket és zeneszámokat, de ha az állam kémjei meghallják, hogy valaki ezeket nézi, hallgatja és esetleg énekli, az megfizet bűneiért. Egy észak-koreai tisztviselő nő külföldi dalokat mert énekelni. A rezsim előtt lebukott, aminek az lett a következménye, hogy átnevelő táborba zárták és olyan súlyosan megkínozták, hogy többet nem tudott járni. Csak helyi dalokat lehet énekelni, amelyben a diktátort és családját éltetik. Aki nem így tesz, azt akár életfogytiglani börtönre is ítélhetik. Az amerikai filmek nézéséért pedig halálbüntetés jár.

5. Biblia

Bármilyen hihetetlen is nagyjából 400 ezer lehet azon észak-koreaiak száma, akik keresztények. Ehhez természetesen hozzátartozik az, hogy van Bibliájuk otthon. A Biblia viszont tiltott dolog, hiszen az emberek semmiben sem hihetnek, csak és kizárólag a diktátorban. A világot 2013-ben bejárta a hír, hogy Kim Dzsongun 80 embert végeztetett ki egy nagy stadion közepén csak azért, mert Bibliát olvastak. Jelenleg nagyjából 100 ezer keresztény lehet, akik valamilyen koncentrációs táborban raboskodnak, azért mert Istenben hisznek, nem a vezérben, aki gyakorlatilag a Bibliát lemásolva, isteni szerepben tetszeleg. A rezsim szerint Kim Dszongil az Isten, Kim Dzsongun pedig Jézus.

6. A rádiót nem lehet kikapcsolni

Minden észak-koreai család kap egy rádiót az államtól, amit sosem kapcsolhat ki. A rádióban egész nap a kormány propagandája megy, amit akkor is hallgatniuk kell az embereknek, ha már kiütésük van tőle. A helyiek talán egyetlen szerencséje az, hogy folyamatosak az áramkimaradások, így van talán naponta néhány óra nyugtuk, amikor nem kell a rezsim marhaságait hallgatni.

7. Fotók a mindennapi életről

Ha netán valakinek sikerül turistaként bejutnia az országba, ne gondolja azt, hogy csak úgy oda megy ahova akar és fotózik mindenfelé. Az első szabály az, hogy a turistáknak szigorúan tilos elhagyniuk a turistacsoportot, amit egy kijelölt vezető kísér előre meghatározott helyekre, miközben megállás nélkül isteníti a Kim-dinasztiát. Természetesen fényképet készíteni lehetetlen, még a készüléket is elkobozzák az országba lépéskor, nehogy véletlenül valaki megörökítse a külvilág számára, hogy miféle borzalmak zajlanak. Az észak-koreaiak 40%-a nagyjából 3 dollárból él havonta, szóval elképzelhetjük micsoda szegénység lehet. Ezért is akarja az állam minden lehetséges módon korlátozni az információk ki- és bejutását az országba.

8. Utazás

Abszolút megszokott nálunk az, hogy ide-oda utazunk, országon belül és kívül is. Az észak-koreaiak soha ki se tehetik a lábukat az országból, még a városuk elhagyása sem egyszerű. Tilos az utazás nemhogy külföldre, még az ország határain belül is. Állami engedély nélkül még a szomszédos településre sem lehet elmenni. Minden városban folyamatosak az ellenőrzések, így azonnal kitudja a vezetés szűrni, ha valaki nem a saját lakhelyén tartózkodik.