A 9/11 terrortámadás eltitkolt története: Megelőzhető lett volna, ha a „nagyok” engedik

2001. szeptember 11. A nap, amire az egész világ emlékezni fog. Hihetetlen, hogy ma már kereken 20 éve, hogy az Egyesült Államokat megtámadta az al-Káida iszlám terrorista szervezet, az ostrom háttere azonban még mindig tisztázatlan. Az már biztos, hogy az amerikai hírszerzés tudott egy s mást, és az is lehet, hogy megakadályozhatta volna a támadást. Mégsem lépett. Milyen sötét dolog, és kinek az érdeke állhat mindez mögött?

Nemrégiben a 9/11 terrortámadás érintettjei felfedték az igazságot, és követelték, hogy Washington oldja fel végre az eseményhez fűződő dokumentumok titkosítását. Azóta egyre több érzékeny bizonyíték kerül porondra, többek között a merényletsorozatok elkövetőiről és Afganisztánról is, ahová elvileg „lehetetlen” volt behatolni. Az igazság viszont, hogy a szeptember 11-ei időszakban a brit, francia és az amerikai hírszerzés bizony bejuttatott néhány kémet a terrorszervezet belső köreibe, sőt még az afganisztáni kiképzőtáborokba is. Most három, szó szerint a poklot megjárt egykori iszlamista történetét hozta el az RT, rávilágítva ezzel a terrortámadások hátterére.

Értesítette volna az ügynökségeket, de azok elhallgattatták

Omar Nasiri az 1960-as években született Marokkóban. A kilencvenes évek elején a GIA terrorszervezet aktivistája volt, mely tízezreket mészárolt le az algériai polgárháborúban. Miután kiábrándult a bandából, felkereste a francia hírszerzést, és később kémként volt jelen a GIA-n belül. A következőkben továbbra is fegyverkereskedőként dolgozott, és muníciót biztosított be az 1994-es Eiffel-torony ellen irányuló merénylethez. Még egy robbanóanyaggal megrakott autóval is végig ment Franciaországon és Spanyolországon keresztül, hogy eljuttassa azt a GIA marokkói aktivistájának. Francia főnöke, Gilles jóváhagyta a küldetést. Amikor viszont néhány héttel később hatalmas robbantás történt Algírban, Gilles mosta kezeit és magasról tett a történtekre. Ezekre a részletekre csak évek múltán derült fény, amikoris Nasiri könyvében mindent bevallott és interjút adott a BBC-nek.

1995 nyarán Nasiri Pakisztánba repült egy új küldetés miatt, hogy bejusson az al-Káida kiképzőtáboraiba, ahol végül egy évet töltött, megtanulta a fegyverek használatát és a robbanóanyagok készítését. Hazatérve Európába a brit, majd pedig a német titkosszolgálatnál kezdett el dolgozni, viszont úgy érezte, nem az igazi ellenség után kutakodik. Többször is arra kérte feletteseit, hogy helyezzék őt vissza az afgán táborokba, ők viszont folyamatosan elutasították kérését. Mindebben az az aggasztó, hogy ha a titkosszolgálattól engedélyt kapott volna, hogy visszatérjen Afganisztánba, több mint valószínű, hogy Nasiri előre értesíthette volna őket a szeptember 11-ei támadásokról. Vagy talán már nem is lett volna rá szükség?!

Nem engedték, hogy segítsen beazonosítani a bűnösöket

Körülbelül abban az időben, amikor Nasiri hátat fordított az ügynökségeknek, a brit hírszerzés, az MI6 új beépített embereket keresett. A legújabb bennfentes Aimen Dean lett, aki a szovjet-afgán háborút követően a globális dzsihádban is részt vett. Eleinte teljesen elkötelezett iszlamista volt, később viszont megváltozott nézőpontja, és elhagyta az afganisztáni tábort. Ezután megragadta az alkalmat, és a következő nyolc évben a brit hírszerzés téglája volt. Mindent elmondott feletteseinek, amit az al-Káida terrorszervezetről tudott, beleértve a vezetése, a szervezetei felépítése, a bankszámlái, az utazási útvonalai és a finanszírozási forrásai minden apró részletét. 1999-ben visszaküldtek Afganisztánba, hogy a kiképzőtáborokban próbáljon információkat szerezni az esetleges közelgő támadások terveiről. A táborban megállapodást kötött a tálibokkal, hogy ne támadják meg a sydney-i olimpiát, és 2001 nyarán jelentette az MI6 tisztjeinek, hogy Afganisztánban már pedzegetik, hogy valami nagy baj fog történni. Felettesei azonban rejtélyes módon nem léptek semmit. Átadhatták volna őt és történetét a CIA-nak, mely abban az időben kétségbeesetten kémek után kapkodott, de nem tették. Néhány héttel később, amikor már megtörtént a baj, az MI6 konkrétan meghátrált, és még annyira sem „használta fel” Dean ismereteit, hogy segítse az események után a bűnösök azonosítását.

Levadászta volna az al-Káida tagjait, de nem hagyták

Akuai Collins miután hátat fordított az iszlám terrorszervezetnek, az Egyesült Államok bakui nagykövetségéhez menekült, ahol mindent elmondott a CIA-nak, felajánlva szolgálatát. A következő négy évben terrorizmusellenes informátorként dolgozott az FBI-nak. Lehetősége adódott, hogy maga Oszáma bin Ládennel, az al-Káida egyik alapítójával személyesen találkozzon Afganisztánban. A CIA azonban lefújta az akciót, mondván: „nem lett volna mód arra, hogy az USA szervezete bejusson a táborba”. Mindez egyébként azért bizarr, mivel a CIA már évek óta azon dolgozott, hogy szerezzen valakit, aki bin Láden közelébe tud férkőzni. Ha pedig mindez nem lenne elég, Collins a Pentagonba ütközött repülőgép eltérítő pilótájára is felhívta a figyelmet az események előtt egy évvel, az FBI azonban figyelmen kívül hagyta az információt. A szeptember 11-ei támadásokat követően újra felvette a kapcsolatot az ügynökséggel, majd felajánlotta a segítségét, hogy elmegy Afganisztánba és levadássza az al-Káida tagjait. A titkosszervezet viszont ahelyett, hogy elfogadta volna ajánlatát, megvádolta Collinst azzal, hogy már előre tudott a támadásokról.

De vajon mire készülhetett az FBI, a CIA, az MI5 és az MI6 együttes? Miért nem használták fel a beáramlott információkat sem a támadások előtt, sem pedig után? Mindez vajon „csak” egy elszalasztott lehetőség, egy rosszul szervezett akció, vagy esetleg sokkal sötétebb dolog áll az ügynökségek hallgatása mögött?