A differenciált adatvédelem állíthatja vissza hitünket az internetes oldalakban?
Az elmúlt évek egyik legfelkapottabb témája egyértelműen az adatvédelem volt. Nem csak a Cambridge Analytica botrány vagy a folyamatos TikTok huzavona következtében jön fel a téma – nyissunk meg nagyjából bármilyen honlapot, és az első, ami felugrik elénk, az a GDPR nyilatkozat lesz. De vajon értik az emberek, hogy hogyan nézne ki egy jól működő adatvédelmi rendszer?
Az egyik legfőbb ok, amiért az emberek nem szeretik megadni a személyes adataikat az interneten, abból fakad, hogy nem tudják pontosan ki és milyen okból fogja ezeket a későbbiekben megtekinteni. Ez természetesen érthető félelem is, hiszen nem csak, hogy olyan szenzitív adatokat közlünk nap mint nap az interneten mint bankszámlaszámunk vagy email címünk, hanem pl. a tartózkodási helyünk alapján minden szokásunk és mozdulatunk lekövethetővé válhat. Ez pedig komoly következményekkel járhat. Így nem csoda, hogy a legtöbb ember, ha nem is válik teljesen anarchistává emiatt (bár jóval többen azok, mint hinnénk), de ódzkodni fog attól, hogy megadja adatait.
Az adatvédelem kérdése azonban nem ennyire fekete vagy fehér. Az adataink védelmének nem az az egyetlen formája, hogy ha egyáltalán nem adjuk meg az adatainkat; léteznek ugyanis ennél kifinomultabb technológiák. A Crypto News a témával kapcsolatos cikkében például azt az alap kérdést vettette fel, hogy milyen formában tud egy turisztikai központ arról adatot gyűjteni, hogy egy városban melyik a leglátogatottabb látványosság. A telefonok tartózkodási helyéből ezt könnyen ki lehet következtetni. Azonban, ha ezekhez az adatokhoz egy rosszindulatú hacker hozzáfér, akkor pontosan le tudja követni az egyének mozgását is, ami már komoly személyiségi jogi kérdéseket vet fel.
Mi is az a differenciált adatvédelem?
A differenciált adatvédelem például erre a turisztikai kérdésre tud megoldással szolgálni. Ezen folyamat során ugyanis bizonyos algoritmusokkal a látogatott helyek listáját random sorrendbe lehet állítani, hogy ezt ne lehessen lekövetni. Sőt, néhány extra hely hozzáadásával, és egy pár adat kitörlésével még nehezebbé tehetjük, hogy ezt egy egyén adataihoz tudja valaki visszavezetni. Mivel pedig a változtatás az adathalmaz nagyságához képest minimális lenne, nem okozna jelentős torzítást a végeredményben sem.
A differenciált adatvédelem technológiája csak egy potenciális lehetőség arra, hogy hogyan lehet hasznos adatokat gyűjteni anélkül, hogy az az egyének magánéletét sértené. És ne gondoljuk azt, hogy ez valamiféle vadonatúj gondolat lenne. A Google 2014 óta használja ezt a technológiát; őket a Microsoft, az Apple, az Uber és még sokan mások követték. Persze ez nem jelenti azt sem, hogy tökéletes lenne, vagy hogy ezekben a vállalkozásokban feltétel nélkül meg kellene bíznunk. Nehéz megtalálni az ideális arányt az extra adatok hozzáadásában például. A túl sok mesterségesen hozzáadott adat elronthatja a végeredményt, míg a túl kevés sebezhetővé teszi a rendszert.
A technológia helytálló működése azonban nem elég. Az emberekkel megértetni azt, hogy az adatvédelem kérdésköre is egy komplex probléma egy sokkal hosszabb és összetettebb feladat. Az egyértelmű, hogy az emberek védeni akarják adataikat. A legtöbb esetben azonban egyáltalán nem úgy néz ki az adatvédelem, ahogy azt elképzelték; ezt pedig nehéz elfogadni.
