A kis moduláris reaktorok menthetik meg az adatközpontokat?

A legtöbben nem gondolunk a hatalmas méretű adatközpontokra, amikor valamelyik kütyünket az internetre csatlakoztatjuk. Pedig ezek a modern létesítmények nélkülözhetetlenek civilizációnk számára, és nem mellesleg hatalmas mennyiségű villamos energiát fogyasztanak a nap 24 órájában.

Ezeknek az adatközpontoknak az áramellátása könnyen nagy problémává is válhat. Az amerikai Virginia állam északi részén található például a világ legnagyobb adatközpont-koncentrációja. Az olyan technológiai óriások, mint az Amazon, a Facebook, a Microsoft és a Google 126 milliárd dollárt fektettek be ezekbe a virginiai adatközpontokba. A régió kielégíthetetlen energiaéhsége pedig még tovább nő a felhőalapú informatikai szolgáltatások iránti megugró kereslet miatt.

Megbízható áramellátás nélkül a felhőszolgáltatók azonban nem tudnak a növekvő kereslet üteméhez igazodva növekedni. Az elektromos hálózat azonban nem tud lépést tartani sem itt Virginiában, sem pedig a világ más részén az egyre növekvő villamos energia igénnyel. Jelenleg Észak-Virginiában az áramátviteli rendszerek szűk keresztmetszete miatt 2026-ig nem adhatnak át új adatközpontokat.

A világ fejlett régióiban kevés az energia

Az adatközpontok fejlesztői az óceán túloldalán ugyanezzel a problémával szembesülnek. A Microsoft és az Amazon leállította az új adatközpontok építésének tervét az írországi Dublinban a megfelelő kapacitású áram hiánya és az áramkimaradások veszélye miatt. A brit hatóságok pedig 2035-ig felfüggesztették az új adatközpontok építését London nyugati részén, mert az eddig megépült adatközpontok és más ipari létesítmények már kimerítették a helyi hálózat kapacitását.

És nem csak az energiafogyasztás váltja ki az adatközpontokkal szembeni ellenállását. Az üvegházhatású gázok kibocsátásával, a vízhasználattal, a zajszennyezéssel és az adatközpontok általános fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak is táplálják a helyi közösségek ellenállását.

Ennek hatására a Google, az Amazon, a Microsoft és a Facebook a tiszta energia iránti igényre reagálva jelentős méretű szél– és napenergia-projektekbe fektetett be. De a szél- és napenergia önmagában nem oldja meg a problémát. Ezek az energiaforrások egyszerűen nem tudják biztosítani azt a rendelkezésre állási időt, amelyre az adatközpontoknak szükségük van. Gondoljunk csak a 2021-es európai „szélszárazságra”, amely hat hónapos időtartam alatt 32 százalékkal csökkentette a szélenergia használatát az Egyesült Királyságban. Az éjjel-nappali üzemidő szükségessége komoly akadályt jelent az olyan adatközpontok számára, amelyek kizárólag olyan energiaforrásokra támaszkodnak, mint a szél- és a napenergia, amelyek nem termelnek áramot éjszaka, felhős napokon vagy amikor nem fúj a szél.

Egyesek azt remélik, hogy a szél- és napenergiából származó felesleget idővel akkumulátorokban tárolhatjuk majd. A valóság azonban az, hogy az akkumulátorok túl drágák ahhoz, hogy elegendő energiát tároljanak ahhoz, hogy hetekig (nemhogy hónapokig) megfelelő mennyiségű áram szolgáltassanak az igényekkel nem egyező időjárás esetén.

kis moduláris reaktorok

A kis moduláris reaktorok jelenthetik a megoldást

A jó hír az, hogy van megoldás. Egy olyan energiaforrás, amely elég megbízható ahhoz, hogy alacsony költséggel és nulla károsanyag-kibocsátással éjjel-nappal rendelkezésre álljon. Ezek a kis moduláris reaktorok, amelyeket az ilyen adatközpont energiaellátására is használni lehet.

A kis moduláris reaktorok (SMR – small modular reactor) 10 és 300 MW közötti teljesítményt képesek biztosítani a nap 24 órájában. Egy kiserőművi reaktor által ellátott adatközpontnak nem kellene versenyeznie a helyi közösségekkel az energiáért. Nem kell többé új távvezetékek vagy erőművek építésére várni. És nincs több károsanyag-kibocsátás. Ha figyelembe vesszük a különböző energiaforrások teljes életciklusát (beleértve az alapanyagok bányászatot, a gyártást és az ártalmatlanítást), a napenergia négyszer több szén-dioxidot bocsát ki, mint az SMR-ek.

Az SMR-ek annyira különböznek a nagy hagyományos atomerőművektől, mint a modern okostelefonok a régi forgótelefonoktól. A hagyományos erőművek nagyok és bonyolultak, és a nehézkes amerikai és európai szabályozás miatt drága a megépítésük. Például a most Finnországban átadott legújabb atomerőmű építése 18 évig tartott. Az ilyen jellegű költségek és késedelmek komoly tőkekockázati tényezőt jelentenek a hagyományos nagy atomerőművek számára.

A nagy atomreaktorok földterület igényesek is. Általában több mint 800 hektár területet igényelnek, és általában tó, folyó vagy óceán közelében kell megépíteni őket, hogy a hűtéshez szükséges vízhez hozzáférjenek. Ráadásul nem tudják újrahasznosítani a kiégett fűtőelemeket sem, amelyeket ezután több ezer évig kell majd biztonságosan tárolni.

Gyorsan és olcsón meg lehet építeni őket

Az SMR-ek technológiailag sokkal egyszerűbbek és olcsóbb a megépítésük is. A készen kapható alkatrészek és a gyári előregyártás révén az építési költségek akár 60 millió dollárra is csökkenhetnek. Az SMR-ek kis alapterületűek – a legkisebb reaktorok esetében körülbelül két hektár, ami a hagyományos reaktorok által használt földterület kevesebb mint 0,5%-a. A legtöbbjük nem használ vizet a hűtéshez, ezért nem kell tó, folyó vagy óceán közelében megépíteni őket. Ezeket a reaktorokat kevesebb mint egy év alatt telepíteni lehet, és a fejlesztőknek nem kell több milliárdnyi tőket befektetniük hozzá.

Az SMR-ek azt ígérik az adatközpontoknak, amit azok keresnek: megbízható, alacsony költségű, károsanyag-kibocsátás mentes energiaforrást, amely éjjel-nappal folyamatos üzemidőt tud biztosítani. A különféle adatközpontok így az SMR-ek segítségével biztosíthatják az energiafüggetlenségüket, és nem kell megküzdeniük a helyi közösségekkel és a helyi hatóságokkal a hálózat szűk keresztmetszetei miatt, és elkerülhetik az egyre jobban kiéleződő energiaversenyt.