Az álhírgyártás titkos fegyverei és ami mögötte van

A modern álhírek egy összetett organizmussá fejlődtek, gondosan megtervezve azt, hogy elrejtsék megtévesztő mechanizmusait minden lehetséges áldozat elől. Bár az álhírek területe minden lehetséges digitális csatornán jelen van, az igazság az, hogy a hatékonyság érdekében mégis a legalapvetőbb emberi jellemzőink kiaknázására támaszkodik.

Csaknem 200 évvel ezelőtt Arthur Schopenhauer különféle módszereket vizsgált, hogy egy vitában hogyan lehet győzelmet aratni, függetlenül attól, hogy hol az igazság. Az általa leírt trükkök pedig nemcsak az ellenfelet, hanem ami még fontosabb, a vita közönségét is hivatottak volt meggyőzni. Ma Shopenhauer világában mi vagyunk a közönség.

Az álhírek ronthatják egy rendszerbe vagy annak részébe vetett bizalmunkat. Például egy hitelintézet hitelességét, amely a pénzügyi rendszerben is elterjedhet az automatizált kereskedési algoritmusok révén, amik bizonyos kulcsszavakat keresnek az interneten és a közösségi médiában.

Hogyan készít az álhírek szerzője kapós álhíreket?

Az alapelveket a következőkben lehetne összefoglalni:

Könnyű célszemélyek

A kognitív torzítások leírják az emberi döntéshozatal irracionális hibáit, és gyakorlatilag minden általunk végrehajtott cselekedetet érintenek: a vásárlást, a befektetést, az emberek megítélését vagy a szavazást is.

Mentális parancsikonokat használunk a mindennapos ítéletek és döntések meghozatalához, mivel az agyunk megpróbálja az információfeldolgozást egyszerűsíteni. Ennek a biológiai hatékonyságnak azonban ára van.

Míg mentális mechanizmusunk biológiai szempontból nagyon hatékony, annak korlátai hibákat (vagy kognitív torzításokat) okozhatnak, amelyek kihasználhatók, mivel elménk gyakran automatikusan és tudtunk nélkül reagál a világra.

A horgony hatás torzítása arra való hajlamunk, hogy túlságosan támaszkodunk az első olyan információra, amelynek ki vagyunk téve, különösen akkor, ha ezeket az információkat numerikus formában mutatják be. Például amikor döntéseket hozunk, becslünk vagy előrejelzést készítünk. Az álhírekkel összefüggésben ez azt jelenti, hogy a hírek tartalmától és hitelességétől függetlenül horgony szerepet tölt be. Még akkor is, ha az olvasó arra a következtetésre jut, hogy a hír nem igaz, és tekintettel arra, hogy a témáról nem volt előzetes ismerete, a téma megítélésében mégis hatással lehetnek rá a hírek. Továbbá, minél magasabb rangú ember értékeli a források hitelességét, annál nagyobb a hír horgony funkciójának hatása.

A hatékony álhírek kihasználják az emberi előítéleteket

A keretezési hatás egy másik rendkívül erős torzítás, amely arra vonatkozik, hogy mi történik, amikor az információk bemutatásának vagy megvitatásának módja alapján döntünk, nem pedig annak tényleges tartalma alapján. Az emberek általában elfogultak egy olyan opció mellett, amit nyereségesnek tekintenek egy veszteségesnek hitt opcióval szemben, még akkor is, ha mindkét eset ugyanazt eredményezi. A „keretezés” nemcsak a közönség attitűdjeinek és meggyőződéseinek fejlődését befolyásolja, hanem a kognitív folyamatokat is, amelyek ezeket az attitűdöket és meggyőződéseket alkotják: az általános folyamat, amelyen keresztül értékeljük a híreket.

Mérj csapást elsőként

Ha elsőként rukkolsz elő egy álhírrel, akkor nemcsak széleskörű közönséget nyerhetsz meg, hanem kizsigerelheted ellenfeled energiáját is. Brandolini törvénye (más néven Bullshit Asymmetry Principle) kimondja, hogy a kamu tények cáfolásához szükséges energiamennyiség nagyságrendekkel nagyobb, mint amennyi az előállításukhoz szükséges.

Sőt, miután nyilvánosságra lett hozva a hír, az ügynökök kihasználhatják az egyik legártalmasabb emberi hajlamot: a megerősítés hajlamát, azt a hatást, amely arra késztet, hogy olyan bizonyítékokat keressünk, amelyek megerősítik azt, amit már korábban gondoltunk vagy gyanítottunk, és kizárunk vagy figyelmen kívül hagyunk minden olyan bizonyítékot, amely egy alternatív nézetet támaszt alá. Miután napvilágra hoztak egy elgondolást, rendkívül nehéz azt módosítani, és a hatékony álhírek kihasználják ezt az állapotot.

Vannak hazugságok, átkozott hazugságok és statisztikák

Az álhírek nagyon befolyásolhatják a statisztikák alakulását, főleg egy tényszerűen gondolkodó kultúrában, ahol szenzációhajhászásra, felfújásra, összezavarásra és túlegyszerűsítésre használják őket. A jól becsomagolt statisztikák annyira megtévesztőek lehetnek, hogy csak egy képzett szem képes észrevenni őket.

Az álhírek fél igazságokat használnak ki

Darrell Huff „Hogyan hazudjunk statisztikával” című írása részletezi a statisztikák megtévesztésének különböző módjait. A statisztikákat és igazságon alapuló történeteket használó álhírek olyan stratégiákat használnak, mint:

• Torzított mintavétel – Számos következtetés túl kicsi minta alapján kerül levonásra, vagy elfogult egy nézettel szemben, vagy esetleg mindkettő.
• Elvetett adatok – Egy kísérletet a kívánt eredmények eléréséig lehet futtatni, elvetve azokat a teszteket, amelyek nem hoztak jelentős eredményeket.
• Grafikon manipuláció – A grafikonok manipulálhatók a képek torzításával, a tengely mértékegységének kihagyásával, a tengelyértékek levágásával vagy az arányok megváltoztatásával.
• Félig csatolt ábrák – Ha nem tudod bizonyítani azt, amit be akarsz bizonyítani, mutass be valami mást és tegyél úgy, mintha ugyanazok lennének.
• Általános százalékok – A százalékok termékeny teret kínálnak a zavartságnak. Mit jelent a 10%-os növekedés? Pontosan ugyanazt a tényt fejezheti ki, ha 1%-os árbevétel-megtérülésnek vagy 15%-os befektetési megtérülésnek nevezzük.
• Post-hoc elemzés – Ha van valamilyen esemény, akkor kereshetsz egy okot, amit képviselni szeretnél. A valódi összefüggések felhasználhatók az igazolatlan ok-okozati kapcsolat megerősítésére.

A bal oldali diagram 5,25% -on kezdődő skálán ábrázolja a GDP alakulását, ami a valóságnál drámaibb forgatókönyvet mutat be (jobbra). Forrás: NatGeo

Az adatok úgy formálhatók, hogy azt mondják el, amit el akarunk mondani: ez így nemcsak a mesemondás egyik összetevője. De valódi ereje abban rejlik, hogy hamis híreket képes megismételni. Ha egy információ „elég tudományosnak” tűnik, akkor azt bármely tömegkommunikációs konglomerátum könnyen felkarolhatja abban a hitben, hogy valódi. Az adatok okos felhasználásával egy egyszerű álhír tömegpusztító fegyverré válhat, és a technológia arra szolgál, hogy viralizálja azokat.