Itt a magánélet halála: bármit is mondj vagy tegyél, az nem magánügy többé

“Nincs magánélet. Ez a modern élet egyik legfontosabb aspektusa. Az egyik legnagyobb átalakulás, amit a társadalmunkban tapasztalunk, a magánélet szférájának csökkenése. Most már ésszerűen mindannyiunknak figyelembe kell vennünk, hogy nincsenek titkok, és semmi sem magánügy. Minden nyilvános.”

– Philip K. Dick

Az amerikai sci-fi író Philip K. Dick – akinek több regényéből készített sikeres filmet mutattak be, és a főszerepeket olyan sztárok alakították mint Harrison Ford, Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Gary Sinise, Ben Affleck, Uma Thurman vagy Keanu Reeves – igaza lehetett akkor, amikor a fentebb olvasható megállapítást tette. A mai világban egyre inkább háttérbe szorul a magánélet.

Olyan kulturális, technológiai és társadalmi forradalom küszöbén állunk, amilyenre még soha nem volt példa. Miközben a politikai bal- és jobboldal egymásra köpköd, a kormány és vállalati partnerei a gyorsan fejlődő technológia segítségével olyan világot alakítanak ki, amelyben egyáltalán nincs magánélet. A magánügy fogalma lassan megszűnik létezni.

Még el sem kezdtük érzékelni a mesterséges intelligencia (AI) formájában ránk zúduló cunami következményeit, máris olyan világban találjuk magunkat, amelyben a szabadság szinte felismerhetetlen.

A mesterséges intelligencia alapú, széles körben elterjedt megfigyelési technológia erejét arra használják fel a nemzetek, hogy mindenhol ott legyen, mindenkit és mindent megfigyeljen, nyomon kövessen, azonosítson, katalogizáljon. Minden, ami valaha magánügy volt, most már a megfelelő vevő számára eladható.

A kormányok és a vállalatok egyaránt könnyelműen kezelték a megfigyelési technológiákat anélkül, hogy törődtek volna a polgárok jogaival.

Ahogy a Carnegie Endowment for International Peace különjelentése fogalmaz: “Egyre több állam alkalmaz fejlett mesterséges intelligencia alapú megfigyelési eszközöket a polgárok megfigyelésére és nyomon követésére. hogy különböző politikai célokat érjen el – egyesek törvényesek, mások sértik az emberi jogokat, és sokan közülük a homályos középmezőbe esnek”.

Valójában minden egyes megfigyelési technológiával az állampolgárok jogait marginalizálják, aláássák és kizsigerelik.

A digitális tekintélyelvűség felemelkedése

A digitális tekintélyelvűség, ahogy a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja figyelmeztet, magában foglalja az információs technológia felhasználását a lakosság megfigyelésére, elnyomására és manipulálására, veszélyeztetve az emberi jogokat és a polgári szabadságjogokat, valamint a demokratikus és nyitott társadalmak alapelveit, beleértve a mozgásszabadságot, a szabad véleménynyilvánítást és a politikai ellenvélemény kifejezésének jogát, valamint a magánélethez való jogot, online és offline.

Ki tudta volna megjósolni, hogy 50 évvel azután, hogy George Orwell begépelte az 1984 című disztópikus regényének utolsó szavait, pontosan olyan világban találjuk magunkat, mint amiről ő írt?!

Sok ember már kifejezetten szereti, ha megfigyelik, hiszen így érzik magukat biztonságban. Sokan szívesen lemondanak a magánéletükről, mivel jobban aggódnak a biztonságukért, mint a megfigyelő kamerák elterjedéséért. Mindenhol figyelnek minket, amerre csak megyünk. Sebességmérő kamerák. Közlekedési lámpák kamerái. Rendőrségi testhőkamerák. Kamerák a tömegközlekedési eszközökön. Kamerák a boltokban. Kamerák a villanykarókon. Kamerák az autókban. Kamerák kórházakban és iskolákban. Kamerák a repülőtereken.

Naponta legalább 50 alkalommal rögzítenek minket.

Becslések szerint Kínában van a legtöbb megfigyelő kamera, nagyjából 200 millió. Ezt követi az Egyesült Államok, ahol több mint 85 millió van telepítve, a harmadik helyet Németország foglalja el nagyjából 50 millió készülékkel.

Egy átlagos állampolgár, aki a mindennapi teendőit végzi, egy adott napon több mint 20 különböző módon van megfigyelve, kémlelve és nyomon követve mind a kormányzat, mind a vállalatok szemei és fülei által.

Vigyázni kell hogy mit mondasz, olvasol, írsz, kivel és miről kommunikálsz, mert mindezt rögzítik, tárolják és felhasználják a kormány által kiválasztott időben és helyen.

De nem csak azt követik nyomon, hogy mit mondunk, hová megyünk és mit vásárolunk.

Egészen a génjeinkig megfigyelnek minket, köszönhetően a hardver, a szoftver és az adatgyűjtés hatékony kombinációjának, amely letapogatja biometrikus adatainkat – arcunkat, íriszünket, hangunkat, illatunkat, járásunkat, szívverésünket, légzésünket, viselkedésünket. Ezeket lefuttatják különböző számítógépes programokon, amelyek egyedi “azonosítókra” bontják az adatokat, majd felajánlják őket a kormánynak és vállalati szövetségeseinek a saját felhasználásukra.

Ahogy a mesterséges intelligencia egyik szószólója kijelentette: “A felügyelet már nem csak egy figyelő szem, hanem egy előrejelző szem is”. Az Emotion AI, egy egyre népszerűbbé váló technológia például arcfelismerő technológiát alkalmaz, amely az arckifejezés alapján elemzi a személy belső érzelmeket vagy érzéseket, motivációkat és attitűdöket. Kína azt állítja, hogy a mesterséges intelligencia már képes leolvasni az arckifejezéseket és az agyhullámokat annak megállapítására, hogy a lakosság tagjai mennyire hálásak, engedelmesek és hajlandóak megfelelni a kommunista pártnak.

Elindultunk egy lejtőn, aminek a végén talán a “gondolatrendőrség” állhat.

Már most egy megfigyelő államban élünk, ahol mindenféle választási felhatalmazás, alkotmányos népszavazás nélkül olyan adatokat gyűjtenek be rólunk, amihez senkinek nem lenne semmi köze.

A kormányok megfigyelő apparátusa olyannyira beágyazódott és összefonódott a rendőrállami apparátussal, hogy már nehéz eldönteni, hol végződik a bűnüldözés és hol kezdődik a megfigyelés.

Sajnos a COVID-19 járvány nagyban hozzájárult a digitális hatalom további központosításához. A koronavírusos emberek nyomon követése, az oltási igazolványok, a különféle COVID-19 applikációk mind a tömeges megfigyelést segítették elő.

Kína, disztópikus jövőnk példaképe, jelentős szerepet játszik a saját polgárai mesterséges intelligencia alapú megfigyelésében, különösen a társadalmi kreditrendszerek révén, amelyeket arra használ, hogy azonosítsa, nyomon kövesse és elkülönítse a “jó” és a “rossz” állampolgárokat.

A kínai magánszemélyekhez és vállalkozásokhoz rendelt kreditpontok aszerint kategorizálják őket, hogy méltóak-e arra, hogy a társadalom részei legyenek vagy sem. A rendszer – amely megköveteli, hogy az emberek a kormány által kiadott személyi igazolványt használjanak, ha a mobilhoz SIM-kártyát vásárolnak, közösségi médiafiókot nyitnak, vonatra szállnak, repülőre szállnak, vagy akár élelmiszert vásárolnak – a kreditpontszámokkal együtt biztosítja, hogy a “méltatlanként” feketelistára kerültek ne férjenek hozzá szinte semmilyen, alapvető szolgáltatáshoz.

Ugyanúgy, ahogy a kínai termékek beszivárogtak a világ szinte minden piacára, és megváltoztatták a fogyasztói dinamikát, most Kína tekintélyelvű technológiáját exportálja a világ országaiba, állítólag azért, hogy világszerte elterjessze totalitarizmusának védjegyét. Valójában Kína és az Egyesült Államok egyaránt élen jár a világ többi részének mesterséges intelligencia alapú megfigyeléssel való ellátásában.

Így hódítja meg a totalitarizmus a világot

Míg az autoriter rezsimek buzgón alkalmazzák a mesterséges intelligencia alapú megfigyelést, ahogy a Carnegie Endowment kutatása világossá teszi, a liberális demokráciák is “agresszíven használják a mesterséges intelligencia eszközeit a határok ellenőrzésére, a potenciális bűnözők elfogására, a polgárok rossz viselkedésének megfigyelésére és a terroristagyanús személyek tömegekből való kiemelésére”.

Adrian Shahbaz újságíró szerint a digitális tekintélyelvűség kínai modelljének kilenc eleme van, amikor a beszéd cenzúrázásáról és az aktivisták célba vételéről van szó:

1. a másként gondolkodók folyamatos kibertámadások és adathalászat áldozatai;
2. a közösségi médiát, a weboldalakat és az üzenetküldő alkalmazásokat blokkolják;
3. a kormánytisztviselőket bíráló posztokat eltávolítják;
4. a mobil- és internet-hozzáférést büntetésként lekapcsolják;
5. a fizetett kommentátorok elnyomják a kormánykritikát;
6. az új törvények szigorítják az online médiára vonatkozó szabályokat;
7. a polgárok viselkedését mesterséges intelligencia és megfigyelési eszközökkel ellenőrzik;
8. a kormányt bíráló posztok miatt rendszeresen letartóztatnak személyeket;
9. az online aktivistákat “eltüntetik”.

Még csak nem is kell a kormányt kritizálni ahhoz, hogy a digitális cenzúra és a mesterséges intelligencia alapú megfigyelés hálójába kerülj. A megfigyelő állam által jelentett veszély mindannyiunkra egyformán vonatkozik: törvényszegőkre és törvénysértőkre egyaránt.

Amikor a kormány mindent lát és mindent tud, és olyan törvények sokaságával rendelkezik, amelyek még a látszólag becsületes állampolgárt is bűnözővé és törvényszegővé teszik, akkor már nem érvényes a régi mondás, miszerint nincs miért aggódnod, ha nincs mit rejtegetned.

Ahogy Orwell írta az 1984-ben: “Az embernek abban a feltételezésben kellett élnie, hogy minden hangját meghallják, és a sötétséget kivéve minden mozdulatát megfigyeljék”.

A túl sok törvény, a túl sok börtön, a túl sok kormányzati kémkedés és a túl sok vállalat korában mindannyian bűnösök vagyunk valamilyen kihágásban.

Ahogy Elise Thomas írja a Wireden: “Az új megfigyelési technológia azt jelenti, hogy soha többé nem leszünk névtelenek.”

Nem fog sokáig tartani, amíg azon kapjuk magunkat, hogy vágyakozva tekintünk vissza a múltba, vissza egy olyan korba, amikor azzal beszélhettünk, akivel akartunk, azt vásárolhattunk, amit akartunk, azt gondolhattunk, amit akartunk, oda mehettünk, ahová akartunk, azt érezhettünk, amit akartunk anélkül, hogy ezeket a gondolatokat, szavakat és tevékenységeket a vállalati óriások nyomon követnék, feldolgoznák és tárolnák, eladnák az államnak és ellenünk használnák a militarizált rendőrség a futurisztikus technológiák seregével.

Készült a Rutherford Institute cikke alapján.