Mennyit ér egy olimpiai aranyérem? Magyarország igen bőkezű

Az egész világ jelenleg a tokiói olimpiai játékokra összpontosít, miközben a sportolók pedig a dicsőségért küzdenek. Mindenki az első háromba akar bekerülni, na nemcsak a sokéves munkáért járó elismerés, hanem a komoly pénzjutalom miatt is. De mennyi is ér ma egy olimpiai aranyérem?

A Money Under 30 adatai szerint a szingapúri sportolókat jutalmazza leginkább az állam. 744 000 dollárt (nagyjából 222 millió forint) keresnek az aranyéremért, 372 000 dollárt (111 millió forint) az ezüstéremért és 286 000 dollárt (85 millió forint) a bronzéremért. Az aranyérem legalább hússzorosa annak a 37 500 dollárnak, amit az Egyesült Államok sportolói keresnek. Az ezüst- és bronzéremért az amerikai sportolók mindössze 22 500, illetve 15 000 dollárt kapnak.

Hongkong áll a lista második helyén, ahol a sportolók az arany-, ezüst- és bronzéremért 644 000, 322 000 és 161 000 dollárt vihetnek haza. A házigazda japán sportolók 45 200, 18 100 és 9 045 dollárt keresnek arany-, ezüst- és bronzéremért. Magyarország előkelő helyen áll a sportolók jutalmazását illetően. Az aranyéremért 167 500 dollár (közel 50 millió forint), az ezüstéremért 125 600 dollár (kb 37 millió forint), a bronzéremért 95 500 dollár (28,5 millió forint) jár.

Az olimpiai pénzdíjak közötti különbségekre van magyarázat

Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) irányítja a játékokat, a szervezet nem fizet díjat a győzteseknek. Ezért sok sportoló a saját országától kap jutalmat, ami megmagyarázza a pénzdíjak közötti hatalmas különbséget. Azonban nem minden ország kedveskedik a sportolóknak az olimpián elért kimagasló teljesítményért. Nagy-Britannia például nem fizet plusz pénzt az érmekért.

Érdemes megjegyezni, hogy azok az országok, amelyek a legtöbb sportót küldik a megmérettetésre, mint például az Egyesült Államok, a hazafiak kevesebb pénzt keresnek, mint más, kevésbé “versenyképes országok”, például Szingapúr sportolói. Az USA jelenleg 61 éremmel rendelkezik, köztük 21 arannyal, amely jutalmazása komoly anyagi kiadást jelentene, így meggondolja többször is mennyire legyen bőkezű a dobogósokkal.

A nagyobb összegeket fizető országok általában kevesebb sportolót küldenek az ötkarikás játékokra, bizonyos sportágakban előfordulhat, hogy az adott nemzet nem kiemelkedő, így az anyagi juttatások növelésével próbálja ösztönözni a sportólókat az olimpiai játékokon. A kimagasló jutalom pedig kritikus motivációs tényezőként hathat.

A versenyképes országok esetében a sportolói jövedelmeket más bevételi források, például a vállalati szponzorok helyettesítik. Ezen túlmenően ezek a sportolók pénzbeli és nem pénzbeli juttatásokat kapnak a rendező országoktól a dobogós helyezésért. Az adott sportági szövetségek ösztöndíjakat fizetnek, beleértve a képzési támogatásokat, az egészségbiztosítást és a főiskolai ösztöndíjakat.

Az ilyen pénzügyi támogatás lehetővé teszi a sportolók számára, hogy az edzésre és a teljesítményük növelésére összpontosítsanak, anélkül, hogy a piszkos anyagiakra kellene gondolniuk. Érdemes megjegyezni, hogy az olimpiára négyévenként kerül sor (az idei kivételesen 5 év), ami azt jelenti, hogy nagyon kevés versenyző keres végül annyi szponzori pénzt, hogy az egész karrierjét fedezze.

Mivel az olimpiákon csak korlátozott számú érem szerezhető, így sok résztvevőnek nincs szerencséje szponzorokat találni. Ezért egyes országokban az olimpiai részvételt tervező sportolókat a kormányuk, a családjuk, a barátaik és a helyi közösségek patronálják.

Érdekes az, hogy az olimpiai sportolók pénzbeli és nem pénzbeli jutalmai ellenére, a legtöbbjük anyagi problémákkal küszködik. Az Associated Press felmérése szerint 48 ország sportolóinak mintegy 58%-a nem rendelkezik anyagi stabilitással. Nevezetesen, néhányan nem kapnak pénzt a nemzeti szövetségüktől az olimpiai részvételre sem.

Az évek során többször is felszólították a NOB-ot arra, hogy növelje a befolyását, és fokozza az ún. olimpiai marketinget, hogy a sportolók több pénzhez jussanak a játékokon. A NOB azonban azzal érvelt, hogy az eseménynek a hagyományok megőrzése érdekében reklámmentesnek kell lennie.