Mi történne akkor, ha az ország áramellátás nélkül maradna?

Mi történne, ha egy ország egyszer csak áramellátás nélkül maradna? A hirtelen, nagyarányú áramkimaradások forgatókönyve már a világ több országában is megjelent.

A legújabb példa erre Srí Lanka, egy ázsiai ország, amely jelenleg a függetlensége óta a legszörnyűbb gazdasági válságát éli át. Május 16-án az újonnan megválasztott Srí Lanka-i elnök, Ranil Wickremesinghe bejelentette, hogy az országnak már csak egy napra való olajkészlete van. A lakosság fellázadt az élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt, de úgy tűnik, hogy a megoldás még várat magára. Annak ellenére, hogy sokan ezt egy távoli, az európai polgárokat nem érintő eseménynek tekintik, az energiahiány kockázata Európában is egyre inkább jelen van.

Az egész EU-ra kiterjedő áramszünet nem zárható ki

“A jelenlegi energiaellátási rendszerrel kapcsolatban nem zárható ki egy európai szintű áramszünet” – jelentette ki Giancarlo Giorgetti, olasz fejlesztési miniszter még 2021 novemberében, amikor még híre-hamva nem volt az orosz-ukrán háborúnak. A nyugati országok azonban már ekkor is érezték az energiahiány előszelét, hiszen Németország “zöldülni” kezdett, Franciaországban pedig biztonsági okok miatt sorra kapcsolták le az atomerőműveket. Ezt a már amúgy sem rózsás helyzetet tovább rontották az ukrajnai események. A szankciók és az asztal alatt kötött megállapodások között – amelyek lehetővé teszik az Oroszországból az európai országokba irányuló gázáramlás irányítását – félő, hogy még sem lesz annyi gáz, mint amennyire szükség lenne. Május 17-én az ukrán gázszállító vállalat bejelentette az európai energiaellátás egyik kulcsfontosságú csomópontjának blokádját. Így több mint 32,6 millió köbméter gáz nem fog többé Európába áramlani.

Gáz után áram sem lesz?

Az energiahiány jelenleg az energiaszámlákban tükröződik (ahol nincs rezsicsökkentés), amelyek a korábbi évekhez képest megháromszorozódtak. Egyelőre azonban az energia- és üzemanyagárak emelkedése inkább a spekulációnak köszönhető. Elvileg Magyarország teljesen önellátó lenne a villamosenergiát illetően, ha a kormány ígéretei szerint megépül a paksi atomerőmű két új reaktorja, bár ez nyilván hosszú évekbe telhet. Európában nem született még meg az energiahiány világvége forgatókönyve, habár a világban már több országban is előfordultak olyan mértékű áramkiadások, amelyek milliók életét nehezítették meg akár napokra. Ezek azonban természeti katasztrófák vagy emberi hibák következményei voltak, amelyeket a legtöbb esetben sikerült megoldani, nem pedig energiahiány okozta azokat.

Néhány intő példa a múltból

2003. augusztus 14-én az amerikai Ohio államban a FirstEnergy energiavállalat riasztórendszerének hibája az USA történetének legnagyobb áramszünetéhez vezetett. Két napig 50 millió ember volt áram nélkül. A következmények: 11 halott és hatmilliárd dollárnyi kár. Egy hónappal később, 2003. szeptember 28-án egy svájci erőmű közelében egy tűzeset miatt részben megszűnt az áramellátás Észak-Olaszországban, ami jelentős feszültségcsökkenéshez, egyes esetekben pedig teljes áramkimaradáshoz vezetett. A következmények érezhetőek voltak, habár a probléma 14 órán belül megoldódott.

Gyakran azonban ilyen forgatókönyv az energiaágazat rossz politikai irányításának eredményeként is bekövetkezhet. Mint például 2019-ben Venezuelában, egy olyan országban, amely néhány évvel korábban még Dél-Amerika leggazdagabb országai közé tartozott, és a világ legnagyobb olajtartalékaival büszkélkedhetett. Maduro venezuelai kormánya szabotázs és terrortámadások eredményeként beszélt az áramkimaradásokról, míg mások az ország energiaiparában évek óta tartó rossz befektetésekre mutattak rá. Több mint két hétig 30 millió venezuelai maradt a sötétben. A France 24 szerint az ipari bénulásból eredő veszteségek az áramkimaradás minden egyes napján 200 millió dollárba kerültek.

Milyen következményei is lennének?

A modern társadalmakban, ahol a mindennapi élet elképzelhetetlen áram nélkül, annak hiánya tragikus következményekkel járhat. Energia nélkül a kórházak nem tudnák biztosítani a betegek létfontosságú ellátását. Erre kiváló és elrettentő példa a fentebb említett Venezuela, ahol 5 nap áramszünet alatt 26 ember vesztette az élet, mert nem kapta meg a szükséges dialízist, vagy mert nem tudták a beteget lélegeztetni. A tartalék generátorok meghibásodtak, az orvosok mobiltelefon zseblámpája mellett műtöttek, várandós nők sötét kórteremben szültek.

A problémák a kórházakon túl is kiterjedtek. Az emberek tüzet raktak a szoba közepén és azon főztek, gyertyafénynél ettek. Áram nélkül az élelmiszerek megromlottak a hűtőkben, a közlekedési lámpák nem működtek, a közlekedési rendszerek megbénultak. A szivattyúk, amelyek a folyóvizet szállították az emberek otthonaiba, leálltak, így a lakosok kétségbeesetten kerestek vizet a közeli folyókban, patakokban, sőt még a csatornákban is.

Az itt leírt helyzet szinte apokaliptikusnak tűnhet, de bekövetkezhet.

Az energia iránti folyamatosan növekvő kereslet, a csökkenő kínálat, az egyre több megújuló, de időszakos energiaforrásra való támaszkodás, például szél- és napenergiára; az éghajlatváltozás által kiváltott szélsőséges időjárási jelenségek csak tovább növelik az energiaellátásunkat fenyegető kockázatot.

Életünk nagy része és szinte minden, amit teszünk, ma már az energiától, és különösen az áramellátástól függ. Ma már nem az a legnagyobb baj, hogy ücsöröghetünk a sötétben. Áram nélkül nem működik a fizetési rendszer, a telekommunikáció, a vízellátás, a vasúti hálózatok. Leáll a fűtés, a hűtőberendezések, az üzemanyagellátás.

Valamivel több mint 100 évvel ezelőtt városainkat emberi és állati izomerővel működtették, hogy az árukat és a hulladékot szállítsák. A modern infrastruktúra ma már teljes mértékben az elektromosságra támaszkodik, ezért az európai politikusoknak ebben a kényes időszakban rendkívül megfontoltan kellene eljárniuk, hiszen a fentebb leírt borzalmak, könnyen a valóság lehetnek.