Munkanélküliség az EU-ban – megtévesztő adatok

A munkanélküliségi ráta a decemberi hónapban az eurozónában 7%-ra, az Európai Unió egészében pedig 6,4%-ra csökkent. Az Egyesült Államokban a ráta csupán 3,9%.

Nem szabad elfelejtenünk ugyanakkor, hogy az adatok nem tartalmazzák annak a további 5 millió „kényszerszabadságra” küldött munkavállalónak a számát, akik arra várnak, hogy visszatérhessenek normális tevékenységükhöz.

Számos vállalkozás úgy reagált a koronavírus okozta válságra, hogy a teljes elbocsátás helyett inkább szabadságra küldte a személyzetet, pontosabban fizetés nélküli szabadságra. Mondhatni jobb ez, mint a munkahelyről való teljes elbocsátás, azonban ebben az esetben is hirtelen jövedelemkiesés sújtja a munkavállalókat. A szabadságra küldött alkalmazottak viszont továbbra is a munkaadójuk bérlistáján maradnak, garantálva, hogy amint a gazdaság újra fellendül, ismét munkába állhatnak.

Munkanélküliség Európán belül

2021 decemberében a fiatalok munkanélküliségi rátája 14,9% volt az EU-ban és az euróövezetben egyaránt. Ezek a munkanélküliségi szintek magasak, azonban a novemberi 15,4% és 15,3%-hoz képest fejlődést jelentenek. Óriási eltérések mutatkoznak a tagországok munkanélküliek arányai között. Spanyolországban például 13%-os a hivatalos munkanélküliségi ráta, az ifjúsági munkanélküliségi ráta pedig 30%-os.
A gazdasági fellendülés meglehetősen lassú, a munkahelyteremtés pedig még lassabb. Ráadásul a munkahelyteremtés nagy része a közszférából származik. Megint csak Spanyolországban például még mindig 95 ezerrel kevesebb munkahely van a magánszektorban, mint a járvány előtt, és 220 ezerrel több a közszférában.

Európa helyreállítási terve

Az Európai Unió egyedülálló kihívásokkal néz szembe a demográfia, a magas szintű kormányzati kiadások és a gyenge energiahelyzet miatt, ahol a vállalkozások és a háztartások sokkal magasabb áram- és földgázszámlát fizetnek, mint az amerikai társaik.

Mindezen kihívásokkal szemben az Európai Unió hatalmas gazdaságélénkítési tervet indított Next Generation EU néven. Ez egy nagyszabású helyreállítási terv, mely kiváló alkalmat kínál arra, hogy az unió megerősödve kerüljön ki a válságból, átalakítsa gazdaságait és társadalmait, és olyan Európát teremtsen, amely mindenki javát szolgálja. A probléma az, hogy nehezen látható, hogy ezek a hatalmas kiadási tervek hogyan fogják elérni a várt átalakulást és növekedést.

Technológiai hiányosságok

A legnagyobb akadály, amibe az Európai Unió ütközik, technológiai jellegű. Az EU még csak nem is mutatkozik komoly versenyzőként a technológiai versenyben.

A Stoxx 600 – a 17 európai ország 600 nagy-, közép- és kisvállalatának árfolyamváltozását követő indexében – kevesebb, mint 4% származik a technológiai szektorból, míg az S&P 500 – a legnagyobb amerikai vállalatok tőzsdeindexe – esetében ez az arány 25%.
Nehéz elhinni, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés ütemének radikális változását a kormányok által irányított, az éghajlatváltozásra és a fenntarthatóságra összpontosító nagyszabású ösztönző terv fogja előidézni politikai és nem vállalkozói szempontból.

Sajnos az EU következő generációs terve valószínűleg olyan kevés hatást fog elérni, mint a Juncker-terv vagy a 2009-es növekedési és foglalkoztatási terv.

A gond abban rejlik, hogy a terv célja, hogy gyorsan hatalmas összegeket költsön el a politikusok által kedvelt területeken, miközben az európai gazdaság szenved az emelkedő inputköltségektől, az energia- és nyersanyagköltségektől. Az európai gazdaság veszít versenyképességéből az emelkedő termelői árak és a gyengébb árrések miatt, és ennek egy része a versenyképtelen és politikailag irányított energiapolitika bevezetéséből ered. Mindezek a dolgok gyorsan megváltozhatnak a kisvállalkozások és a családok alacsonyabb adókkal való támogatását célzó komoly politikával, de a felelős döntéshozók ellenállása óriási.

2009-ben néhány ország úgy döntött, hogy a Növekedési és Foglalkoztatási Tervből finanszírozza az alacsonyabb adókat és a bürokrácia csökkentését. Ezúttal sajnos a Next Generation EU a politikai jövőkép irányítása alatt álló kiadásokra összpontosít.

Ez egy rendkívüli lehetőség lehet az energiaárak csökkentésére és a kis- és középvállalkozások fellendítésére, hogy azok az új technológiai óriásokká váljanak. Sajnos azonban vannak olyan kockázatok, amelyek ezt az új programot újabb hatalmas kiadásokhoz vezethetik, amelyeknek nincs valódi gazdasági hozadéka. Az Európai Unió potenciálja óriási, de a “politika dirigizmus” sok országot megakadályoz abban, hogy közelebb kerüljön lehetőségeihez.

Kapcsolódó cikkek: