Pocsék élet az űrben: így hat a testünkre az űrvákuum
A hangsebességnél gyorsabban száguldó rakéták fedélzetén való utazás okozta stressztől eltekintve, a Földön kívül töltött hosszabb időszakok meglepő módon változtatják meg az emberi testet. Az űrrel kapcsolatos egészségügyi hatások – a sugárterhelés megnövekedett kockázatától kezdve a vérképző őssejtek genetikai mutációinak széles skáláján át egészen az űrhajósok szemének alakváltozásáig – azt mutatják, hogy az emberi test valóban nem úgy fejlődött, hogy a mikrogravitációban és a világűr sugárzással teli környezetében boldoguljon.
Mégis, mivel az űrbe való bejutás egyre nagyobb vágya sokaknak, és mivel az emberiség minden eddiginél messzebbre tervez utazni, elengedhetetlen, hogy jobban megértsük az űrutazás emberi szervezetre gyakorolt hatásait, és megtaláljuk a módját, hogyan enyhítsük azokat. A Space.com Dave Williams, orvos és a Kanadai Űrügynökség korábbi űrhajósával készített interjút azzal kapcsolatban, hogy hogyan is változik a testünk a világűrben.
Dave – aki maga is két küldetés alkalmával elhagyta a Földet – arról mesélt, hogy az ember min is megy keresztül az űrben való tartózkodáskor.
“Határozottan elmondhatom, hogy amikor kimész az űr vákuumába, és látod a bolygónk lenyűgöző látványát, az űr fekete, végtelen ürességébe vetítve, az felkelti a figyelmedet. De egyben halálra rémülsz, amikor először csinálod.”
Na de ez az űrvákuum hogyan is hat ránk?
Williams úgy nyilatkozott: “amikor odakint vagy, és folyamatosan nyomás alatti ruhában dolgozol, az emberi kéz természetes helyzete a ruhán kívül az, hogy az ujjaidat behajlítva tartod, de a ruha teljesen kinyújtja az ujjaidat. Tehát az ujjainkat folyamatosan összehúzzuk az ellenállással, a ruha erejével szemben, és ez megemeli a körmünket a körömágyról. Szétválasztja a körmöt alkotó keratin rétegeket is. Ez nem különösebben fájdalmas, de csúnya, és megvan annak a kockázata, hogy gombás fertőzést kaphatsz”.
De nemcsak a körmök változnak meg, hanem az izmok, a tüdő, a szív, a csontok, az agy és az egyensúlyszervek is.
Aki alacsony, még örülhet is, ugyanis az űrben az emberek “megnőnek”. A legtöbb űrhajós, aki a Nemzetközi Űrállomáson tölt legalább hat hónapot akár 3 százalékkal is megnőhet. A gravitáció nélkül a gerinc szabadon tágulhat, így az űrhajósok magasabbak lesznek, még akkor is, amikor visszatérnek a Földre. A nagy bánatukra azonban az űrhajósok néhány hónap múlva, miután visszatértek a bolygó gravitációjába, a repülés előtti magasságukat kapják vissza.
Az űrutazás kihatással van az arcra és a lábara is. Az űrhajósok arca puffadt lesz, a lábaik viszont soványabbak. Ez azért van, mert a Földön az emberi testben lévő folyadékok a gravitáció miatt egyenlőtlenül oszlanak el. A legtöbb folyadék az alsó végtagokban gyűlik össze, így a test felső részén kevés folyadék marad. Az élet a Föld körüli pályán mindezt megváltoztatja.
Az űrrepülés első néhány hetében a legtöbb űrhajósnak puffadtnak tűnik a feje, mivel a testükben lévő folyadék egyenletesen oszlik el, amikor a gravitáció nem játszik szerepet a biológiai rendszerükben. Egy kis idő elteltével azonban a szervezet alkalmazkodik a folyadékok új eloszlásához.
A Földre való visszatéréskor koordinációs problémák jelentkeznek. Miután hazatértek az űrállomáson töltött időből, sok űrhajós számolt be arról, hogy nehezen alkalmazkodik vissza a gravitációhoz. Néha az űrhajósok elejtenek dolgokat, és elfelejtik, hogy a Földön bizony ezerrel működik a gravitáció.
A gravitációmentes létben sajnos az izomtömeg is drasztikusan lecsökken. Az űr súlytalanságában az izmokra nincs szükség a test megtartásához. Az űrhajósok izmai szinte azonnal alkalmazkodni kezdenek ehhez a változáshoz. Az űrhajósok teste ahelyett, hogy fenntartaná a földi élethez szükséges izomtömeg szokásos állapotát, gyorsan nekilát, hogy megszabaduljon a felesleges szövetektől.
Bár ez ideális lehet az űrben, a Földre visszatérve igen problémás. Az űrhajósoknak napi két órát kell edzeniük az űrállomáson csak azért, hogy fenntartsák az egészséges izomtömeget, amelyre szükségük lesz, amint visszatérnek a bolygóra. Az izmokkal egyidőben a csontok sűrűsége is elkezd csökkeni. Bár az űrállomáson végzett sok testmozgás segít megelőzni a csontsűrűség csökkenését, az űrhajósok havonta akár 1 százalékot is veszíthetnek csontsűrűségükből, ha nem mozognak eleget. Az űrállomás fedélzetén két futópad és két helyhez kötött kerékpár segíti a lakosokat abban, hogy a kint töltött idő alatt is nagyjából formában maradjanak.
Sajnos ezen problémákon túl még az alvás is nehézkessé válik. Az űrhajósok arról számolnak be, hogy fényvillanásokat látnak becsukott szemmel is, amikor pihenni próbálnak, ami megnehezíti az alvást az űrállomáson. A villanásokat valójában a kozmikus sugárzás – a Naprendszert átsugárzó nagyenergiájú részecskék – lövi át a keringő űrállomáson. Az űrrepülők a villanásokat “tűzijátéknak” vagy “csíkoknak” nevezték. Bár a kozmikus sugárzás idővel felhalmozódhat, a részecskék nem jelentenek túl nagy kockázatot az űrhajósokra az állomáson töltött korlátozott idő alatt.
