Így kerülhető el a túlzott kriptodeviza-adó

Nem árt, ha a kormányok jól átgondolják a kriptodeviza-adózást, mert a kriptodevizák felhasználói sokszor fiatalok, jól képzettek, és könnyebben mozognak az egyes országok között, mint mások. Ellenkező esetben könnyen odébb állhatnak azok, akiktől bevételt remélnek. (Véleménycikk.)

A jót és a rosszat néha nagyon könnyű megkülönböztetni egymástól, például a világ államai egyetértenek abban, hogy ne lopj, ne ölj, vagy hogy adókat kell fizetni. Abban viszont rettentően eltérnek a vélemények, hogy hogyan és mennyi adót kell fizetni, mi az egészséges vagy igazságos adómérték.

Ahány ország, annyiféle kriptodeviza-adózás

Miért lenne ez másképp az alapvetően egy új gazdasági ágnak tekinthető kriptodevizáknál? Itt aztán tényleg ahány ház, annyi szokás, nincs két ország, ahol ugyanazok az adózási szabályok lennének érvényesek. Vannak országok, ahol adófizetés nélkül meg lehet úszni, legalábbis bizonyos feltételek teljesítése esetén. Például egy évig megtartva a befektetést, vagy csak kisebb összegű bevételek szerzése esetén.

Másutt viszont az adókulcs nagyon magas, vagy összevonandó a kriptodeviza-jövedelem az egyéb személyes jövedelmekkel, és így könnyen a legmagasabb sávba csúszhat át, magas adó vonatkozhat rá. Sőt egyes helyeken még egészségbiztosítási vagy más társadalombiztosítási járulékokat is kell rá fizetni.

A nomádok digitális fizetőeszközei

Márpedig jobban tennék a politikusok, ha alaposan megfontolnák, hogy nem adóztatják-e túl a kriptodevizákat. Mert kik vásárolnak tulajdonképpen, és kik tartják ezeket? Egyelőre eléggé nagy részben műszaki szakemberek, programozók, közgazdászok, független befektetők (spekulánsok), vagy más független értelmiségiek. Valamint külföldön dolgozók, vendégmunkások, jelenlegi vagy potenciális kivándorlók, digitális nomádok. Igen nagy részben olyanok, akik viszonylag fiatalok és könnyen mobilizálhatók.

Vannak programozó ismerőseim, akik a világ legszabadabb embereinek tűnnek. Nemcsak mert nagyon jól megfizetik őket. (Az átlagbér két-háromszorosát, a jobbak talán négy vagy ötszörösét is kapják.) Hanem igen jó munkakörülményeket is ki tudnak maguknak harcolni. Nagyrészt otthonról dolgoznak, ritkán járnak be irodába, sőt van, hogy másik országból távdolgoznak. (A világ egyik legjobb dolga lehet egy olcsó országban lakni, de nyugati, magas fizetést kapni.)

Az okosak kriptodevizái

Ők aztán könnyebben odébbállnak akkor is, ha az adókat srófolják magasra egy országban, meg akkor is, ha elnyomják, vagy például be akarják őket hívni katonának. (Lásd az Oroszországból elmenekült százezreket, vagy talán 1-2 milliót, akik nagy része állítólag értelmiségi.) Más kérdés, ha a diktátor ennek örül, mert kevesebb az ellenzéke.

Digitális nomád. A hangulatért jött, vagy az alacsony kriptodeviza-adózás hozta ide? (Pixabay)
Digitális nomád. A hangulatért jött, vagy az alacsony kriptodeviza-adózás hozta ide? (Pixabay)

Mostanában a fejlettebb országok GDP-jét már nem igazán a gyári munkások vagy a mezőgazdasági dolgozók szokták leginkább előállítani. Ezek a munkák ugyanis egyre inkább gépesíthetők, automatizálhatók, robotizálhatók. A kriptodevizák főként az okosok kincsei, és az élhetetlen országokból az okosok fognak elmenni először.

Magyarországon sokat javult a helyzet

Amikor harmincvalahány százalék volt a kriptodevizák tényleges magyarországi adóterhe, egyetlen bitcoin pedig 50-70 ezer dollárba került (20-30 millióba), nagyon úgy nézett ki, hogy már 1-2 bitcoin birtokában is simán megéri Nyugat-Európába költözni egy alacsonyabb adókulcs kedvéért. Azóta ugyan bejött a kriptotél, de egyszer minden télnek vége szokott lenni, valószínűleg ennek is vége lesz. Valamint csökkentették és igazságosabbá tették a magyar kriptodeviza adózást is (15 százalékos lett kulcs, a ráfordítások pedig levonhatók).

Kiegyenlítődhetnek a kriptodeviza-adók a globális világban

Hosszú távon megkezdődhet a kriptós adókulcsok kiegyenlítődésének folyamata a különböző országok között. Ennek már vannak jelei a gazdaságokban, lásd a globális minimumadó bevezetését. Amit az kényszerített ki, hogy az egyes országok egymás alá ígérve próbálták a tőkét határaikon belülre csalogatni.

Nemrég bevezettek egy borzalmas indiai adóztatást a kriptodeviza-szektorra, majd hetek vagy pár hónap alatt az ország el is veszítette az ott zajló kriptodeviza-kereskedés túlnyomó részét. A hírek szerint már van vannak, akik próbálnák korrigálni valahogy a dolgot, de egyelőre még úgy látszik, az illetékes politikusok többsége túlságosan szégyelli magukat ahhoz, hogy belássa a súlyos tévedésüket.

Globális kriptodeviza-minimumadót?

Persze nem csak arról van szó, hogy mennyi az adó, hanem arról is, hogyan használják fel. Ha valahol csak alig több mint nulla az adó, de nem véd meg engem senki, nem gyógyít meg senki, nem oktatják semmire a népet… Egyáltalán, ha úgy látom, hogy a politikusok csak a saját zsebüket tömik és semmit nem teszek a nép érdekében, akkor öt százalék adó is túl sok lehet. Másutt pedig esetleg 30 százalékot is szívesen kifizetnek vagy igazságosnak éreznek az emberek, ha egyébként az ország csodálatosan néz ki, mintha egy 22 századi utópisztikus regényből lépett volna elő. (Vannak olyan listák, amelyek a világ legélhetőbb helyeit, városait mutatják be, érdemes ezeket böngészgetni.)

Lehet, hogy egy néhány év múlva globális kriptodeviza-minimumadó bevezetéséről folyni a vita? Könnyen lehetséges. Egy nagyvállalat költözése egyik országból a másikba éveket igényelhet, de ha csak irodákról van szó, akkor is minimum hónapokat vehet igénybe. Egy jól képzett értelmiségi hetek alatt felégetheti maga mögött a hidakat, és odébbállhat. Hogy nem mentek el máris sokkal többen, az alighanem annak köszönhető, hogy sokan ragaszkodnak az otthon maradó rokonaikhoz, barátaikhoz.

Kapcsolódó cikkeink:

Címlapkép forrása: Pixabay.com