Támadás alatt az adatvédelem: Az Europol és az Egyesült Királyság rászállt a magánéletre
Az Europol és az Egyesült Királyság Nemzeti Bűnüldözési Ügynöksége (NCA) a gyermekek biztonságára hivatkozva, most a Meta titkosítási megoldásaira szállt rá. A magánélet védelmezői azonban arra figyelmeztetnek, hogy a végpontok közötti titkosítás aláásása lehetővé teszi a tömeges megfigyelést.
Adatvédelem a cél, de milyen áron?
Az, amit a tekintélyelvű társadalmakban leginkább „intézmények átpolitizálásaként” ismert fogalom, azt gondoljuk a fejlett nyugati társadalmakban elő sem fordulhat. Azonban ha jobban megnézzük a világot, napjainkban lassú, de folyamatos előrehaladás történik olyan országokban is, amelyekről a közelmúltig nem is gondoltuk volna.
Itt van az Europol (az EU bűnüldöző szervezete) és az EU-ból kivált Egyesült Királyság Nemzeti Bűnüldözési Ügynöksége (NCA), amely most több ésszerű ok miatt összefogva támadja a Metát, a Facebook és az Instagram anyavállalalát. Annak ellenére, hogy van amiben a cég láthatóan helyesen próbál eljárni.
A közös nyilatkozat a Meta termékeiben a végpontok közötti titkosítást (E2EE) támadja.
Azt a megoldást, amely a mindenki számára biztonságos internet nagyon szükséges, szinte pótolhatatlan alapja.
Mégis, sok kormány – mint most esetünkben az EU az Europolon és az Egyesült Királyság az NCA-n keresztül folyamatosan ezt próbálja aláásni.
A tömeges megfigyelést nehéz eladni
A tömeges megfigyelés nehezen eladható termék, ezért a bevett út az, hogy hozzákapcsolják egy globális és átfogó internetproblémához, a gyermekek online biztonságához és ezzel igazolják a megfigyelést.
Az Europol ügyvezető igazgatója, Catherine De Bolle az E2EE-t ahhoz hasonlította, hogy olyan ez, mintha
„beküldi a gyerekét egy idegenekkel teli szobába, és bezárja az ajtót utána”.
Valójában a technológiai valóság, hogy a helyzet sokkal inkább hasonlít arra,
mintha megadnánk a kulcsot a bejárati ajtóhoz valakinek, akiben megbízunk (mondjuk kormányoknak és szervezeteknek). Egy olyan bejárathoz adunk hozzáférést, ahol mindenki lakik: beleértve minket és a gyerekeket is. A megbízhatóságukat pedig természetesnek vesszük a kulcsőrző oldaláról. De amint a kulcs egy példánya kikerül az internetre, bárki megszerezheti és felhasználhatja, hogy bármikor, bármilyen okból bejusson a házba.
A kulcs őrzői közé tartoznak a kormányok és szervezetek, amelyekben meg kell bíznod. Még akkor is, ha ezek a szervezetek szándékosan vagy akár csak véletlenül néha kiadják a kulcsot a kezeik közül.
Úgy tűnik, hogy ezen érvek egyike sem befolyásolja azokat, akik szorgalmazzák, a titkosítási kiskapukat, azaz online életük kulcsainak feladását. Az adatvédelmi jogvédők és szakértők régóta figyelmeztetnek arra, hogy a valódi ok nem az, hogy ezek az entitások a gyerekekre gondolnak. Hanem sokkal inkább a tömeges megfigyelést próbálják elősegíteni.
És nem adják fel. Megpróbálják negatív fénybe beállítani a titkosítást, miközben saját maguk is megmentőként mutatják be. Ez azért enyhén szólva is meghökkentő.
