Újabb Wirecard botrány a láthatáron?

A tavalyi év során bekövetkezett Wirecard botrány egész Európában megingatta a bizalmat a nagy négyeknek is nevezett könyvvizsgáló cégek gyakorlatai iránt. Az EY, a KPMG, a Deloitte és a PwC sorra kapják a kritikákat és a kellemetlen kérdéseket különböző országok hatóságaitól. Ezúttal az EY auditjainak a hitelességét egy ZeroMax nevezetű óriásvállalattal kapcsolatban kérdőjelezték meg. A ZeroMax a volt üzbég elnök lányához, Gulnara Karimovához kötődő, hivatalosan a textilipartól a földgáz termelésig mindennel foglalkozó cég (volt, mert azóta csődbe ment), amelyről gyakorlatilag  köztudott volt, hogy a szervezett bűnözéssel összeköthető vállalatokkal üzletel. Ugye, milyen jól hangzik?

Az EY és a ZeroMax előtt, aki esetleg lemaradt volna az EY és a Wirecard botrányról, a Wirecard egy német fintech vállalat volt, amelyről már évek óta pletykálták, hogy feltételezhetően valami nem stimmelhet náluk a számokkal, hiszen sorozatosan különböző problémák merültek fel az éves és a negyedéves auditok során. Ennek ellenére az EY auditorjai végül kisebb nagyobb fenntartásokkal, megjegyzésekkel de hosszú évekig hitelesítették a cég által közölt főkönyvi adatokat. A Wirecard egy a német tőzsdén nyilvánosan kereskedett vállalat volt, amelyek esetében a rendszeres, szigorú, független audit kötelező.

Végül tavaly már túl hangossá váltak a szivárogtatók és az EY számára nem volt vállalható még tovább fedezni a céget. Robbant a bomba: 1,9 milliárd euró (kb 665 milliárd forint), egyszerűen “nincs meg”. A cég vezetője azonnal felszívódott, a részvények árfolyama napokon belül 0-ra esett, a befektetők gyakorlatilag minden pénzüket elvesztették. Az egész sztorival kapcsolatban pedig a mai napig alig néhány embert vontak felelősségre, őket is csak azért mert segítették a vezérigazgató szökését. A kérdéses alaposságú auditokkal kapcsolatban nem történtek érdemi jogi fejlemények.

Komoly céges dresscode lehetett, 38 millió dollárnyi luxus ékszer kellett a földgáz biznisz működtetéséhez

A történet a régebb történt, de csak most rivaldafénybe kerülő ZeroMax esetében is hasonlóan alakult.  Az EY 2005, 2006 és 2007 során is mindent rendben talált a ZeroMax pénzügyeivel kapcsolatban, miközben mindenki tudta, hogy a cég rendszeresen szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozott bankszámlákra utal ki milliókat mondvacsinált indokokkal. Különösen érdekes, hogy az EY úgy talált mindent rendben a cég belügyeiben, hogy még a cég hivatalosan közzétett adataiban és rendkívül érdekes számok voltak.

2006-ban és 2007-ben például 13 millió dollár értékben vásároltak luxus ékszereket, míg a következő két évben további 25 millió dollár értékben. Egy alkalommal az egyik vállalati bankkártyával egy svájci Christian Dior boltban egyetlen vásárlás során több mint 2 millió dollárt költött személyesen Gulnara Karimova, amit a bolt alkalmazotti is megerősítettek.

Mindezek ellenére az EY jóváhagyásának hála és mert a legtöbb befektető sokszor nem is tájékozódik részletesen az auditált vállalatokról, mivel azokat megbízhatónak vélik, a ZeroMaxba csak úgy ömlöttek a külföldi befektetések. Végül a cégnek 2010-ben anyagi gondjai támadtak, amit egy üzbég bírósági eljárás követett, amely megállapította, hogy a cégnek valójában már alig maradt vagyona, ezt a megmaradt vagyont pedig azonnal elkobozták, hivatalosan a befektetők kártalanítására.

A történet azért most került nyilvánosságra, mivel egy amerikai befektetési alap nemrégiben egymilliárd dolláros kártérítési pert indított az EY ellen a ZeroMax üggyel kapcsolatban. Ha ez nem történik meg, a széles nyilvánosság talán sosem szerez tudomást az egészről.

Akit érdekel az egész történet, részletesen, angolul, az itt elolvashatja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.