20000 méter mélyre fognak fúrni a Földbe, hogy végtelen energiánk legyen
Ha megújuló energiáról van szó, az első gondolatunk általában a nap- és szélenergiára esik – ami egyáltalán nem is meglepő, tekintve, hogy mindkét technológia hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években. De mi lenne, ha azt mondanánk, hogy van valami, ami korlátlan energiaforrást nyújtana az emberiség számára – valami, ami konkrétan itt hever az orrunk előtt, és csak idők kérdése, hogy mindent felülmúlva belopja magát életünkbe?!
A nap- és szélerőműveknek megvannak a maguk hátrányai, hiszen egyik sem teljesen megbízható, és persze nem is a praktikusságukról ismertek. Bár mindkét területen vannak ígéretes fejlesztések, az akkumulátorok előállítása, karbantartása és cseréje még mindig drága és energiaigényes. Most viszont képzeljünk el egy olyan egy forgatókönyvet, ahol egy új technológia fejlesztése felülkerekedne ezen problémákon, mégis könnyen beilleszthető lenne az iparág számára már kiépített infrastruktúrába. Nincs ebben semmi turpisság, a megoldás konkrétan az orrunk előtt, közvetlenül a lábunk alatt van, bolygónk magja ugyanis forróbb, mint a Nap felszíne, és lényegében csak elég mélyre kell fúrnunk, hogy felszabadítsuk a hő egy részét. Legalábbis ezt az álmot szorgalmazza a Quaise Energy vállalat, aminek megvalósítására egy startup 40 millió dolláros finanszírozást biztosított.
Az ötlet lényege, hogy a hagyományos fúróberendezéseket fénysugarakra kell cserélni, hogy a kőzeteket elpárologtassák, ahelyett, hogy összezúznák. A műszerek akár 19 km mélyre is fúrhatnának lyukakat a földkéregbe, ahol a kőzetek hőmérséklete meghaladja a 371 hőfokot is. A víz valamelyest gőzzé alakul, ami végül feltör a felszínre, hogy a turbinákat meghajtva villamos energiát termeljen a hálózatba. Elviekben tehát, ahogyan azt Carlos Araque, a Quaise társalapítója alátámasztotta, „ha 10-20 km mélyre tudnánk fúrni, lényegében végtelen energiaforráshoz férhetnénk hozzá”.
A geotermikus energiáról dióhéjban
Azt leszögezhetjük, hogy a geotermikus energia ugyan roppant különleges, életképessége rengeteg körülménytől függ. Izland például egy időben a vízenergia mellett számos más geotermikus energiát felhasznált, hogy hálózatát maximálisan környezettudatossá alakítsa. Itt viszont érdemes megjegyezni, hogy a szigetet vulkánok és gleccserek formálták, így aztán egyáltalán nem volt nehéz dolga.
A hagyományos geotermikus erőművek általában a kőzetek hasadásain keresztül felszálló gőzt használják fel az épületek fűtésére és az áramot termelő turbinák meghajtására. A következő generációs erőművek azonban már a megfelelő feltételek megteremtésére koncentrálnak, ahelyett, hogy a természetben rejlő lehetőségekre hagyatkoznának. A továbbfejlesztett rendszerek ezzel egyúttal a forró kőzetbe fúrnának, majd a kőzetet nagynyomású folyadékkal felhasítanák, amibe vizet pumpálnának a hő felszabadítása érdekében. A folyamathoz használt folyadékok elviekben sokkal biztonságosabbak, ráadásul a talajvíz szennyezésének kockázata és a szeizmikus aktivitás kiváltásának esélye is jóval kisebb lehet. A mélyebbre fúrással a startup magasabb hőmérsékletű kőzetekre számít, és konkrétan a víz negyedik fázisát – mely nem folyékony és nem is gáz – kívánja előállítani, hogy kétszer annyi energiát alakítson át villamos energiává.
„Azt szeretnénk, ha a geotermikus energia a világ bármely pontján életképes lenne, és ehhez mélyebbre kell ásnunk – jelentette ki Araque – 20 kilométer mélyről el tudnánk érni a világ lakosságának 95 százalékát is.”
Áldás és átok
Minél mélyebbre fúrunk, annál forróbb a kőzet- ami egyszerre lehet áldás és átok. A hagyományos technológiát használva pedig van egy pont, amelynél mélyebbre már nem célszerű ásni: az elektronika megolvad, a fúrófejek a hőmérséklet és a kemény kőzetek miatt elszakadnak. A megoldás tehát mindenképpen a fúrás érintésmentessé tétele lehet, ami gázoknak köszönhetően mehet végbe, melyek megkötik és vulkáni hamufelhőhöz hasonlóan visszahordják a felszínre az elpárolgott kőzetet.
A startup a jövőben tervei szerint felkeresi a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőműveket, majd felajánlja, hogy a meglévő berendezéseikhez igazított geotermikus mezőt fúr. Ha mindez megtörténik, akkor lényegében minden mehet a szokásos módon: a turbinák áramot termelnek, a meglévő infrastruktúrán keresztül betáplálják azt a hálózatba, majd otthonainkba.
Ugyan még évekig is eltarthat, hogy kiderüljön, valóban kifizetődő lehet a technológia, az biztos, hogy a Föld geológiai motorja a tervek szerint még egymilliárd évig nem fog leállni, ráadásul energiája a felszín valóban bármely pontjáról elérhető – feltéve, ha elég mélyre tudunk ásni.
