Oroszország kriptóval vásárolhatta meg a moldovai választást
A választások befolyásolása régóta a politikai hatalmi harcok eszköztárába tartozik. Elég csak a 2016-os amerikai elnökválasztásra gondolni, amikor az orosz államhoz köthető szereplők álhírekkel, szociális médiakampányokkal és kibertámadásokkal próbálták befolyásolni a szavazók véleményét. Azóta világossá vált: egy jól célzott digitális hadművelet komoly választási következményekkel járhat.
A technológia fejlődése azonban új fegyvereket is a beavatkozók kezébe ad. A kriptovaluták például lehetőséget nyújtanak arra, hogy hatalmas összegeket mozgassanak anélkül, hogy azokat a hagyományos pénzügyi rendszer nyomon tudná követni. Így szinte észrevétlenül lehet kampányokat finanszírozni, médiafelületeket venni, vagy akár politikai lojalitást vásárolni – mindezt az állami kontroll szeme elől rejtve.
Mindez már nem elmélet: Moldovában, a kis kelet-európai országban most egyre több jel mutat arra, hogy Oroszország akár 114 millió eurónyi kriptoeszközt is felhasználhatott arra, hogy befolyásolja a moldovai választásokat, és a nyugati orientációjú kormányt leváltsa.
Miért éppen 114 millió euró?
A 114 millió euró nem véletlenül hangzik elképesztően: Maia Sandu, Moldova államfője tavaly nyáron nyilvánosan figyelmeztetett, hogy Oroszország ennek megfelelő digitális eszközt is felhasználhat a parlamenti választások eredményének befolyásolására.
A rendőrségi vizsgálatok során fény derült arra, hogy a promóciós Telegram-botokkal és egyéb rejtett útvonalakon keresztül már több mint 39 millió dollárnyi (kb. 36 millió euró) tranzakció zajlott le kriptoalapú támogatás címén. Ebből következtettek arra, hogy az összeg akár harmadára nőhet, ha további összekapcsolt forrásokat és elfogott trafikot is figyelembe vesznek.
Nemcsak mennyiségében volt jelentős a befolyásolási kísérlet, hanem abban is, hogy egymástól független csatornákon (kriptók, botok, pénzmosás) egyszerre működött. Ezért hangsúlyozta Maia Sandu, hogy az összes valós csatorna összeadva akár 114 milliós nagyságrendet is elérhet.
Ez az összeg önmagában azért is figyelemfelkeltő, mert Moldova GDP-jének mintegy 1%-a – tehát nem valami marginális próbálkozásról van szó, hanem stratégiai lépésről egy uniós irányultságú ország politikai irányának megváltoztatására.
Régi csibészségek új módszerekkel
A moldovai eset nem derült égből villámcsapásként érkezett: Oroszország befolyásolási kísérletei a volt szovjet térség országaiban régóta ismertek. Az amerikai bűnüldöző szervek több esetben is megállapították, hogy Oroszország beavatkozott az amerikai választásokba. Ami új, az a módszer: a hagyományos pénzmozgások és médialefedés helyett most kriptovalutákra, közösségi média-hálózatokra és szinte láthatatlan technológiákra építették a stratégiát.
A Protos által vizsgált dokumentumok szerint Telegram-csatornák tucatjai segítették a szavazatvásárlást vagy a kampányfinanszírozást, sok esetben kriptóban utalt támogatással.
A rendszer lényege az volt, hogy a „független” vagy „ellenzéki” jelöltek olyan Telegram-hálózatokon keresztül kaptak támogatást, amelyeket Oroszországból szerveztek és finanszíroztak. A kriptopénzek itt nemcsak a pénzmozgás nehezebb visszakövethetősége miatt voltak ideálisak, hanem azért is, mert politikai hozzájárulásként vagy „adományként” tudták becsomagolni őket.
A leginkább megdöbbentő, hogy a kriptovaluták nemcsak pénzként jelentek meg, hanem jutalmazási eszközként is: például olyan híresztelések terjedtek, hogy bizonyos politikai támogatásért vagy megosztásokért USDT-ben (Tether) járt „köszönet”. Ez a fajta mikrofinanszírozás lassan, csendben, de hatékonyan építette ki azt a hálózatot, amely befolyásolhatta a választási közhangulatot.
Ráadásul a kampányokat kiszolgáló profilokat nem egyszer deepfake arcokkal vagy AI-generált személyiségekkel ruházták fel, így a „hitelesség” látszatát is mesterségesen építették fel.
A moldovai választási hatóságok és nyomozók mára már több tucat gyanús tranzakciót azonosítottak, de maga a hálózat még részben aktív – sőt, egyre professzionálisabb formát ölt, amint a Protos is figyelmeztetett.
Miért volt fontos Moldova Moszkvának?
Oroszország számára Moldova nem csupán egy kis szomszédos ország a térképen. Geopolitikai értelemben ütőér a nyugat és a kelet között – egy ütközőzóna, amelyen keresztül Moszkva próbálja fékezni a nyugati integrációt és megtartani befolyását a volt szovjet térségben.
Moszkvának nem mindegy, merre billen Moldova: az ország stratégiai ütközőzóna Kelet és Nyugat között.
Moldova jelenlegi kormánya egyértelműen EU-párti irányt képvisel, és a közelgő uniós csatlakozási tárgyalások döntő jelentőségűek lehetnek az ország jövője szempontjából. Ez a geopolitikai orientáció azonban ütközik Oroszország érdekeivel, amely továbbra is a saját érdekszférájában akarja tartani Moldovát – vagy legalábbis megakadályozni, hogy teljes mértékben az EU és a NATO felé forduljon.
A kriptós támogatásokkal finanszírozott politikai szereplők sok esetben rejtett oroszbarát agendát képviseltek, még ha hivatalosan nem is vallották be. Több olyan párthoz is eljuthattak a kriptóban érkező források, amelyek nyíltan vagy „függetlenként” indulva próbálták gyengíteni a nyugatbarát kormányt. Ezek a pártok gyakran a gazdasági elégedetlenségre, a korrupcióra és a háborús félelmekre építették kommunikációjukat, miközben „alternatív utakat” ígértek Moldova számára – amelyek természetesen közelebb visznek Moszkva felé.
A támogatás nemcsak kampányokra ment, hanem olyan politikai szereplőkhöz is eljutott, akik alternatív narratívákat közvetítettek Moldova jövőjéről – gyakran nyílt vagy burkolt oroszbarát üzenetekkel.
A kriptós beavatkozás nem merült ki közvetlen kampányfinanszírozásban. Ugyanilyen fontos szerepet kaptak a nehezen követhető kommunikációs csatornák is, különösen a közösségi média. A támogatásból nemcsak politikai hirdetések, hanem rejtett befolyásoló tartalmak is készültek – például „független véleményként” vagy „civil hangként” tálalt anyagok, amelyek alatt valójában szervezett propaganda húzódott.
A cél az volt, hogy a hivatalos kampányon túl is formálják a közhangulatot: hol burkolt támadásokkal, hol álhírekkel, vagy akár fizetett megmozdulásokkal. Ezek az eszközök a társadalmi bizonytalanságot célozták – zavart, bizalmatlanságot és polarizációt keltve. Ez a „láthatatlan kampány” hatékonyan kiegészítette a hivatalos jelöltek kriptós támogatását.
A végső cél tehát nem volt más, mint a választói bizonytalanság növelése, a politikai tér széttöredezése, és a nyugatbarát kormány hatalmának megingatása – mindezt kriptóval finanszírozva, a hatóságok radarja alatt.
A kriptovaluta: eszköz a háttérben vagy maga a főszereplő?
A 114 millió eurós támogatás sorsa nemcsak politikai, hanem technológiai szempontból is figyelemre méltó. Nem készpénzben, nem is hivatalos banki csatornákon keresztül, hanem kriptovalutában mozgott a pénz – ez pedig új korszakot jelez a választási befolyásolás eszköztárában.
A blockchain-alapú fizetőeszközök, mint például a Bitcoin vagy a Tether (USDT), nagyon nehezen visszakövethetők, különösen ha a tranzakciók jól megosztott pénztárcák és decentralizált tőzsdék között történnek.
A csatorna (amelyet azóta felfüggesztettek) politikai „influenszereket” támogatott, és állítólag ezek a szereplők kriptós támogatásokkal finanszírozták a kampányaikat. Így nem kellett külföldi bankszámlákon vagy bőröndös pénzszállításon keresztül lebuktatni magukat – a digitális pénzmosás eszközei már rendelkezésre álltak.
Ez a módszer egyre népszerűbbé válik az autokrata befolyásgyakorlásban, mivel a kriptó kijátssza a pénzügyi ellenőrzési rendszerek nagy részét: nem kell igazolni a forrását, nem látszik a központi banki adatokban, és egyéni pénztárcák mögé rejtőzve sokszor teljes anonimitást biztosít. Ráadásul a politikai pártokhoz köthető pénzmozgásokat így sokkal nehezebb szabályozni – különösen olyan országokban, ahol a digitális kampányfinanszírozás szabályozása még gyerekcipőben jár.
Hogyan derült ki mindez?
A történet nem jutott volna napvilágra, ha a moldovai belbiztonsági szolgálat (SIS – Serviciul de Informații și Securitate) nem kezd el időben szaglászni. A titkosszolgálat ugyanis már 2024 végén figyelmeztetést adott ki, amely szerint külföldi – konkrétan orosz – szereplők próbálják befolyásolni a 2025-ös választásokat.
A SIS azóta több jelentésben is utalt arra, hogy több politikai párt és médium gyanús kapcsolatban állhat a Kremlhez köthető hálózatokkal. Ezek között szerepeltek például YouTube-csatornák, amelyek nyíltan vagy burkoltan Moszkva-párti tartalmakat terjesztettek – sokszor olyan stílusban, mintha független elemzésekről lenne szó.
A legnagyobb áttörést az jelentette, amikor a SIS nyomon tudta követni a pénz útját, amely végül 2025 elején egy 114 millió eurós kriptoalapú tranzakcióként öltött testet. A gyanú szerint ez a hatalmas összeg több, Moszkvához lojális moldovai politikai szereplőhöz jutott el, akiket felhasználhattak a választások „meghackelésére”.
A moldovai hatóságok mindezt nemcsak belső jelentésekre, hanem külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködésre alapozzák. Bár hivatalos részletek nem kerültek nyilvánosságra, több kiszivárgott információ szerint a nyugati hírszerzés – köztük valószínűleg amerikai és európai szervek – is segítették a kriptós pénzmozgások feltérképezését.
A nyomozás jelenleg is tart, de a moldovai elnök, Maia Sandu már nyilvánosan kijelentette:
Oroszország ismét beavatkozik a választásainkba – de most már kriptóval.
Mit tudtak tenni a moldovai intézmények?
Moldova nem először nézett szembe a külső befolyásolás problémájával, de az orosz kriptós manipuláció mélysége és összetettsége új szintet jelentett. A hatóságok és a választási bizottság igyekeztek reagálni, ám az eszközeik és lehetőségeik korlátozottak voltak – különösen egy olyan mechanizmus ellen, amely nem hagy klasszikus nyomokat.
A moldovai Korrupcióellenes Ügynökség (CNA), a központi választási bizottság és más hatóságok folyamatosan figyelték a pénzmozgásokat és a kampánytevékenységeket, és részt is vettek EU-s és OSCE által szervezett kriptooktató programokon, hogy javítsák blokklánc-nyomkövető képességeiket. Mindezek ellenére a kriptovalutás tranzakciók – különösen a megfelelő fedőstruktúrákkal kombinálva – továbbra is szinte láthatatlanul áramlottak a célzott politikai szereplőkhöz, és komoly kihívást jelentettek a nyomozóknak.
Miközben a nyílt kampányköltésekre vonatkozó szabályokat betartatták, a háttérben zajló digitális pénzmozgásokat nem tudták hatékonyan felügyelni. A titkosszolgálatok és kiberbiztonsági szervek egy része próbálta azonosítani a dezinformációs csatornákat és külföldről irányított kampányokat, de gyakran túl későn reagáltak, vagy nem volt jogalapjuk a beavatkozáshoz.
A moldovai kormány később nyilvánosan is elismerte: nemzetbiztonsági kockázatot jelentett az orosz hátterű, kriptóval finanszírozott politikai befolyásolás, amely – bár nem feltétlenül változtatta meg drámaian a választási eredményt – kétségtelenül torzította a választói akaratot, és bizalmi válságot okozott az intézményekkel szemben.
Úgy fest, hogy a modern politikai beavatkozás nem tankokkal vagy kémbotrányokkal, hanem TikTok-videókkal és Metamask-tárcákkal történik.
Ha ott megtörtént, nálunk is megtörténhet…
Bár Magyarország jelenleg nem tartozik a kriptóban élen járó országok közé, politikai és intézményi környezete több ponton is hasonlóságot mutat Moldovával. A választási rendszer zártsága, az állami kampánypénzek átláthatatlansága, valamint a központosított médiabefolyás eleve megnehezíti a tiszta versenyt. Ha ehhez hozzávesszük a digitális eszközök fejlődését és a szabályozási hiányosságokat, a terep alkalmas lehet arra, hogy valaki új formában próbáljon meg beavatkozni.
A jelenlegi szabályozás nem készül fel arra, hogy kriptóval is lehet kampányt finanszírozni, közösségeket mozgatni, vagy akár láthatatlanul támogatni politikai szereplőket. És bár ma még nem hallani ilyen magyarországi példákról, ez nem jelenti azt, hogy a dörzsöltebb politikai szereplők ne látnának benne jövőt. Lehet, hogy most még csönd van a felszínen, de nem lehetünk biztosak abban, hogy a háttérben ne zajlana már valami. Ami ma még csak opció, az holnapra lehetőséggé válhat.
Moldova példája figyelmeztetés: ha ott megtörténhetett, máshol is megtörténhet. Elég egy dörzsölt politikus, aki elsőként ismeri fel a kriptóban rejlő hatalmi esélyt.