Gigabuborék készül? A világ gazdasága egy nagy, kipukkadó lufi lett
Képzelj el egy világot, ahol milliárdokat ölnek drága számítógépekbe és hatalmas adatközpontokba, amelyeket soha az életben nem kötnek rá az áramhálózatra. Ez nem sci-fi, hanem a valóság 2025-ben, ahol az AI-mánia egy új buborékot szül, ami ötvözi a technológiai őrületet, a hitelpiaci lazaságot és a kormányzati garanciákat. A Blockworks friss elemzése szerint ez a buborék nem csak a tőzsdét fenyegeti, hanem az egész gazdaságot. De vajon tényleg közelítünk a lufi kipukkanásához?
Áramzabáló adatközpontok áram nélkül
Az AI-forradalom áraméhsége túlszárnyalta a globális energiahálózatot. Az Egyesült Államokban, ahol több mint 4100 adatközpont működik (Kína mindössze 381-et mondhat magáénak), a kiadások az idén megduplázódnak a tavalyihoz képest – novemberben már 92,8%-os növekedést mértek. Új projektek sora várakozik, a építkezések felpörögtek, gombamód nőnek ki a földből az újabb egységek, áram viszont nincs.
Az USA az élen jár az adatközpontokban
Vegyük az Amazon példáját: három új oregoni adatközpontjuk készen áll az indulásra, de a helyi közműcég megtagadta a hálózatra kapcsolást. A drága GPU-k, amelyek több milliárd forintba kerülnek, arra várnak, hogy beüzemeljék őket. Ahogy Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója fogalmazott a Data Centre Magazine-nak: „A legnagyobb gond az AI-ban, hogy egy csomó chip hever a raktárban, amit nem tudok áram alá helyezni… Ez nem chip-hiány, hanem az, hogy nincsenek kész épületek, ahová betehetném őket.”
Hasonlóan nyilatkozott Kristin Hammond, a CBRE ingatlanbefektetési cég szakértője: „Az infrastruktúra lemaradt a létesítmények építésétől… Minek a gyönyörű épület, ha nincs áram a konnektorban?”
A történelem ismétli önmagát
Nem ez az első alkalom, hogy a technológia és a pénz lázasan keveredik. Gondolj a 1999-es dot-com buborékra: befektetők dollármilliárdokat öntöttek optikai kábelekbe, amelyek 97%-át soha nem használták. Ma ugyanez történik az adatközpontokkal: ott állnak üresen a drága épületek, de nincs rá kereslet – vagy inkább nincs áram. A dot-com korszak egyik klasszikus tanulsága: az elvárások sokkal gyorsabban nőttek, mint a valós felhasználás és bevételek. A befektetők azt hitték, hogy az internet-forradalom azonnal berobban, ezért a technológiába öntötték a pénzt, infrastruktúrát építettek ki előre, a valós kereslet viszont még évekig nem érkezett meg.
A dotcom-buborék idővonala: a NASDAQ Composite index a dotcom-buborék idején és annak végső összeomlásakor.
A mai adatközpontokat ráadásul miből is finanszírozzák? Hitelből. A Wall Street Journal szerint az AI-óriásokban egyre több a hitel, ami emlékeztet a subprime-mortgage-csomagokra. A subprime-mortgage-csomagok azok a pocsék, fizetésképtelen adósokra épített jelzáloghitel-csomagokat jelentik, amelyeket a bankok mégis prémium befektetésként árultak, és amelyek bedőlése vezetett a 2008-as válsághoz.
Paul Kedrosky, veterán befektető, a Bloomberg Odd Lots podcastben novemberben így summázta: „Első alkalommal egyesült az összes történelmi buborék fő összetevője egyetlenben: meggyőző tech-történet, spekuláció az ingatlanban, laza hitel és kormányzati garanciák. Az elképzelés, hogy ebből biztonságosan ki tudunk keveredni, ostobaság.” Bár az öreg Warren Buffett tud fura dolgokat mondani – lásd bitcoin és a patkányméreg – egy idevágó bölcsessége mégis van: „Minden buborékra vár egy tű, és amikor találkoznak, egy új befektető-nemzedék tanulja meg a régi leckéket.”
A sötét oldal
A kockázatok óriásiak. Az adatközpontok már saját erőműveket terveznek – kölcsönből, távoli vidékeken. Képzelj el olyan milliárdos beruházásokat, amelyek aztán beragadt eszközökké, azaz angolul stranded assetté válnak. A JPMorgan szerint az AI-termékeknek évente 650 milliárd dollárt kell termelniük, hogy 10%-os megtérülést hozzanak – a Raymond James előrejelzései szerint ez messze elmarad. Az Anthropic például 50 milliárdot pumpál amerikai AI-infrastruktúrába, de mi van, ha túl sok kapacitás épül ki, több, mint amire a piacnak valójában szüksége lenne?
Négy-öt éven belül a hitelpiac remeghet: a kötvények és értékpapírok, amelyek most táplálják a lufit, összeomolhatnak. Addig a tőzsde tovább szárnyalhat, de a fogyasztói hangulat? A Michigani Egyetem novemberi felmérése szerint a legalacsonyabb 1960 óta – a bizonytalanság egyre csak nő.
A fogasztói hangulat alakulása 1960-tól
Hova tovább?
Persze, optimisták is akadnak. Az áramárak lassabban nőnek az inflációnál, és a növekvő kereslet akár csökkentheti is őket. De a buborék-logika szerint a mostani hiány hamarosan túlkínálattá válik. Kína közben átcsoportosít: 75 milliárddal kevesebbet exportál az USA-ba, de 150 milliárddal többet Ázsiába – a globális láncok átrendeződnek.
A kínai export alakulása
Ez a „everything bubble” (mindent felölelő buborék) nem csak tech-sztori: egy gazdasági időzített bomba, ami a villamosenergia-hálózattól a Wall Streetig ér. Ahogy Kedrosky mondja, félreértelmezzük a számítási igény ívét – és ez drágán megbosszulhatja magát. Ha Buffett igazat mond, a tű már egyre közelebb van a lufihoz. A kérdés már csak az: ki lesz a következő, aki a régi leckékből tanul…