130 milliárd forintba fog kerülni évente a digitális euró
Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Christine Lagarde egy olyan intézményt vezet, amelynek működése a kiszámíthatóságra épül, miközben a mostani volatilis időszakban a bizonytalanság sokszor előnyt jelent. Tökéletesen mutatja ezt a fajta működését az EKB-nek a hét legnagyobb történése a banknál. A Financial Times arról számolt be, hogy Lagarde várhatóan még a mandátuma lejárta előtt, 2027 októbere előtt távozik. Ez az időzítés összefügg Franciaország 2027 áprilisi elnökválasztásával és az azt követő utódlási politikai játszmákkal. Ezek a kérdések pedig a kriptopiacokat is jelentősen meghatározhatják.
Az EKB szóvivője a szokásos hivatalos álláspontot közölte, azaz hogy Lagarde nem hozott döntést a mandátuma befejezéséről. Ezt már elég sokszor hallottuk a múltban, így nem is lenne nagy hírértéke, ha nem zajlanának fejlemények Lagarde szerelemgyermeke, a digitális euró körül.
A digitális euró néhány éven belül elstartol – vagy mégsem?
A teljesen kontrollált, központi bankok által kibocsátott digitális valuta ütemterve kezd összeállni. Az EKB közölte, hogy a projekt a következő fázisába lépett, amelynek része a rendszer kialakítása és a pilot programok előkészítése. Az elérhető anyagok szerint a fizetési szolgáltatók számára szóló érdeklődési felhívást 2026 márciusában teszik közzé, amely felhívási időszak körülbelül hat hétig tart majd. Ez már tényleges akciókat vár a szereplőktől. A bankok megbeszéléseket ütemeznek, a fizetési szolgáltatók csapatokat jelölnek ki, a megfelelőségi osztályok pedig elkezdik írni a szükséges dokumentumokat. A politikusok pedig olyan szövegeket kérnek a stábjuktól, amelyekkel megpróbálják elnyomni a teljes kontroll vagy az adataik védelme miatt jogosan aggódó választópolgárok kritikus hangjait.
A mandátumát 2027-ben mindenképpen lezáró Lagarde szerepe azért volt fontos, mert ő volt a projekt nyilvános arca. Ha lehet hinni a pletykáknak és még a 2027-es francia elnökválasztás előtt távozik, akkor itt két ütemterv fog ütközni egymással. A digitális euróhoz kapcsolódó első, fizetési szolgáltatóknak szóló felhívás 2026 márciusában jelenik majd meg. Ugyanezen anyagok szerint a pilot 2027 második felében indulna, és 12 hónapig tartana. A dokumentumok valós tranzakciókat írnak le egy ellenőrzött környezetben. Itt válik Lagarde személyes időzítése többé puszta pletykánál. Az EKB ugyanis a nagyobb ígéretét is egy politikai feltételhez köti. A projekt abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a szükséges jogszabályokat 2026-ban fogadják el, és ennek alapján 2029-re szeretnék elérni a potenciális kibocsátásra való felkészültséget.
A dokumentumok egy másik fontos jelzést is adnak: a pilot programban várhatóan 5 000–10 000 eurórendszerbeli alkalmazott vesz részt, valamint 15–25 kereskedő. Ez a méret jól mutatja, mit vár az EKB ettől a fázistól. Bizonyítékot arra, hogy a rendszer működik, és egyfajta terheléses tesztet arra, hogyan illeszkednek a közvetítők a rendszerbe. És ugyan egy vezetői távozás a technikai részleteket nem befolyásolja, a digitális euróhoz kapcsolódó nyilvános vélemény formálását és egységességét jelentősen megváltoztathatja. A digitális euróval kapcsolatos munka folytatódni fog Lagarde nélkül is, de a legnagyobb nyitott kérdés a politika és a meggyőzés frontján meg fog maradni. Egy utód fenntarthatja a projekt ütemét, miközben megváltoztathatja a nyilvános narratívát – különösen a magánszféra, az ellenőrzés és az EKB törvényhozókra gyakorolt nyomásának mértéke körül, hogy azok igazodjanak a 2026-os jogalkotási feltételezéshez.
Óriási számla lesz a végén a digitális euró projektjében
A digitális euró körüli vita gyakran értelmezhetetlen a legtöbb mindennapi ember számára. Legalábbis jelenleg még biztosan így van. Viszont akkor már jobban értelmezhető, ha kiderül, hogy mennyibe is kerül. Az EKB becslése szerint a teljes fejlesztési költség körülbelül 1,3 milliárd euró, míg az éves működési költség 2029-től nagyjából 320 millió euró lesz. Ez közpénz, amely egy új fizetési infrastruktúraréteg létrehozására irányul. Emellett az EKB ígéretet tesz arra, hogy a végeredmény az embereket szolgálja, nem csupán az iparágat. Az euróbankjegyek nettó forgalomban lévő állománya 2026 januárjában körülbelül 1,6 billió euró volt az EKB adatai szerint.
A készpénz továbbra is óriási léptékben létezik, még akkor is, ha használatának gyakorisága országonként és generációnként változik. Az euróövezet M2 pénzmennyisége 2025 decemberében körülbelül 16,07 billió euró volt az EKB adatai alapján. Ez egy gazdasági mutató, amely azt méri, mennyi könnyen hozzáférhető pénz van a gazdaságban. Ez a pénzmennyiség‑mutató az egyik legfontosabb, mert jól jelzi, mennyi likviditás áll rendelkezésre a háztartásoknál és a vállalatoknál.
A háttér magyarázza a banki finanszírozással kapcsolatos aggodalmakat, a tartási limitekről szóló vitákat és a politikai állásfoglalásokat a megtakarítók védelméről. A piac rövid távon valószínűleg nyugodt marad, még ha a hosszabb távú történet továbbra is jelentőséggel bír. Az euróövezet monetáris politikáját a Kormányzótanács határozza meg, az elnök pedig azt formálja, hogyan kommunikálják és értelmezik ezeket a döntéseket.
A makrogazdasági háttér is meghatározza a hangnemet, például az infláció mértéke. Ez utóbbi mérséklődik: 2026 januárjában az éves infláció 1,7% volt, a 2025 decemberi 2,0% után. Nyugodtabb kamatkörnyezetben a kommunikáció súlya megnő, és a vezető személye olyan jelzésértéket kap, amelyet akkor is figyelnek, ha a döntések sok kéz között oszlanak meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ameddig az EU húzza a digitális euró kérdését, addig a globális kriptolikviditás továbbra is a dollár‑alapú stabilcoin‑infrastruktúrára támaszkodik. Lagarde helyzete továbbra is nyitott kérdés a nyilvánosság előtt, de a projekt ütemterve jóval konkrétabb, és folyamatosan halad előre.