Mint az erdőtűz: össze kell omlania a kriptoszektornak, hogy megint magára találjon
Az erdei ökoszisztémáknak van egy nehezen hihető, kegyetlen, de szükséges működési paradoxona: ahhoz, hogy egy erdő növekedjen, időnként le kell égnie. Természetesen nem a mesterségesen generált, erdőirtásokkal összefüggésbe hozható tűzvészekről van szó. Viszont apokaliptikus tűzvészek nélkül egy erdő talaja benőne aljnövényzettel, ami megakadályozná az új növekedést, és veszélyeztetné a hosszú távú fennmaradást. Byron Gilliam véleménycikkében azt fejtegeti, hogy valójában így működnek a technológiai ciklusok is. Szerinte ugyanis a befektetési buborékok kipukkadása pont ugyanúgy égeti el a nem produktív tőkét, ahogy egy erdőtűz az aljnövényzetet. De az égés után lehetőség nyílik a piac erőforrásainak újraelosztásához.
A nagy összeomlások indítják el az igazi fejlődést
Az első ilyen nagy égés a technológiai szektorban a dotkom-lufi volt, ami után igazi növekedésnek indult a Google, az Amazon, vagy éppen a Paypal. A következő nagy tűzvészt a közösségi média és a mobil technológia hajtotta 2008-2009-ben, amelynek eredményeként tört igazán magasra az Airbnb vagy éppen az Uber és a Faceobook.
A nagy összeomlások nélkül a sikertelen startupok állandó aljnövényzete elszívná a technológiai szektortól a szükséges erőforrásokat. És ez történhet idén a kriptoszektorral is. A soha el nem tűnő nagy projektek hatalmas és átláthatatlan hálózata elszívja az ökoszisztéma normális fejlődéséhez szükséges erőforrásokat.
Kiemelhető a Polkadot blokklánca, amely nemrégiben egy nap alatt mindössze 72 dollárnyi tranzakciós díjat generált. Ezt a projektet 482 teljes munkaidős fejlesztő és közel 1500 közreműködő támogatja. Ha egy ilyen projektet részvényekkel és nem tokenekkel finanszíroznának, akkor az általa felemésztett erőforrások rég visszakerülhettek volna az ökoszisztémába.
Ez azért problémás, mert Packard törvénye szerint, ha a kriptoszektor szűkös erőforrásait nem osztják szét sikeres projektek között, a szektor nem igazán tud majd növekedni. Elég megnézni mit láthattunk az idei évben, a kriptós alapítók, projektek igyekeznek minél több pénzt begyűjteni a befektetőktől és ezekből a tőkeáramlásokból élni, így nem sürgős nekik, hogy piaci alapokra helyezzék a projekt működését.
Gilliam kiemeli a Golem projektjét, amely 820000 ETH-t halmozott fel 2016-os ICO-jában, és még tavaly is 231400-at birtokolt ezen coinokból. A hagyományos startup befektetők azt várják, hogy tőkéjüket ennél sokkal gyorsabban használják fel.
Lehetőség a megtisztulásra
Ennél gyakrabban látható a kriptoszektorban az, hogy megmagyarázhatatlanul nagy piaci értékeléssel rendelkező projektek látszólag örökre finanszírozzák magukat azzal, hogy saját tokenjüket értékesítik. A Cardano például körülbelül 700 millió dollár értékű ADA tokent tart, ami gyakorlatilag örökre biztosítja a projekt finanszírozását. Ez tehát egy lehetséges nagy visszahúzó erő a kriptoszektor számára. Nincs sok protokoll és cég rákényszerítve arra, hogy hatékonyan költse el a tőkéjét. Nem kergetik őket részvényesek, nincsenek beszámolók, nincsenek negyedéves célok, amelyeket teljesíteni kellene. Mert az a koncepció, hogy „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen”, hosszú távon stagnálásra ítéli a technológiai szektort. Az Nvidia vagy az Alphabet olyan dominánsak már, hogy szinte ők maguk az egész ökoszisztéma a hagyományos tech szektorban. Ha egy vállalat meggyökeresedett monopólium lesz, már nincs hatékonyság, nincs küzdelem, csak túltervezés és kényelem. Pontosan ezért van szükségünk befektetési buborékokra, mert azok visszahozzák a kockázatot az egyenletbe. Ez magyarázhatja, miért érezhető olyan stagnálás a kriptovaluták piacán ebben a ciklusban.