Ezért zuhan elsőként a bitcoin, ha pánik tör ki a nagyvilágban
Annak ellenére, hogy sokak számára a Bitcoin az új digitális arany, a korlátozott kínálatú, decentralizált, globális értékmegőrző eszköz újra és újra elsőként érez meg egy geopolitikai konfliktust vagy egy gazdasági válságot. Legyen szó a COVID-19 világjárvány kirobbanásáról, az orosz-ukrán háborúról, vagy a most zajló konfliktusról Izrael és Irán között, a világ vezető decentralizált eszköze rendre az első, amely látványos pánikeladást szenved el.
Bár egy alapvetően értékmegőrzésre teremtett eszközről van szó, működése sokkal összetettebb annál, hogy a befektetők irreálisan viselkednek. A háttérben spekulánsok ezrei ugyanis pillanatról pillanatra változtatják a likviditást és keresik a kereskedési lehetőségeket, ugyanakkor a befektetői pszichológiát nem könnyű legyőzni.
A pánik működése: ezért adnak el azonnal a befektetők
Amikor egy globális válság híre eléri a piacokat, a befektetők nem racionális, higgadt elemzés alapján döntenek. A pánik pillanataiban az elsődleges cél a gyors likviditás, azaz, hogy készpénzhez jussanak. Ilyenkor nem számít a hozam, a jövőbeli kilátás vagy a fundamentális érték – csak az, hogy egy eszközt azonnal pénzzé lehessen tenni.
A félelem diktálja a döntést: „inkább most veszítsek keveset, minthogy később mindent.”
Ebben a kontextusban a Bitcoin egyedülálló tulajdonságokkal bír:
- Nonstop elérhetőség: 24/7 kereskedés, hétvégéken, ünnepnapokon, globálisan.
- Likviditás: Egy átlagos napon több tízmilliárd dollárnyi BTC cserél gazdát.
- Technikai egyszerűség: Egy gombnyomással eladható mobiltelefonról vagy számítógépről, nincs szükség brókerre vagy banki jóváhagyásra.
Emiatt a befektetők – különösen az intézményi szereplők – gyakran a Bitcoint használják likviditási szelepként, amikor gyorsan pénzre van szükségük. Nem azért adják el, mert elértéktelenedett volna, hanem mert egyszerűen eladható.
A bitcoin-paradoxon: értékmegőrző kockázatos eszköz
Első pillantásra ellentmondásnak tűnik, hogy egyesek a Bitcoint aranyhoz hasonlítják, miközben válság idején nemhogy nem menekülnek bele, hanem épphogy eladják. A kulcs a rövid és hosszú táv közötti különbségben rejlik.
- Rövid távon: A Bitcoin viselkedése hasonlít a kockázatos eszközökéhez (pl. technológiai részvényekhez), mivel gyorsan és nagy volumenben mozgatható. A pánik idején épp emiatt válik elsődleges eladási célponttá – nem a bizalom hiánya, hanem a hozzáférhetősége miatt.
- Hosszú távon: A Bitcoin fundamentuma egészen más — decentralizált, deflációs, a kínálata véges. Olyan makrogazdasági erők mozgatják, mint az infláció elleni védelem, a pénzügyi szuverenitás és az intézményi elfogadottság növekedése. Ezek a tényezők nem érvényesülnek azonnal, de idővel visszahozzák a keresletet.
Ez a kettősség – a rövid távú likviditás és a hosszú távú értékmegőrzés – adja a Bitcoin paradox helyzetét. Miközben a válság első perceiben elsőként esik, hosszú távon mégis egyre többen látják benne a jövő digitális aranyát. Épp az teszi sebezhetővé az elején, ami később az ereje: mindig elérhető, mindig mozgatható.
Nincs kapcsolat, mégis reagál: miért?
A laikus szem számára furcsának tűnhet, hogy például egy közel-keleti konfliktus miért borítja fel a Bitcoin árfolyamát, miközben látszólag semmi köze nincs hozzá. A kulcs itt sem a fundamentumban keresendő, hanem a piaci pszichológiában és a globális tőkeviselkedésben.
A globális befektetők portfóliója összefonódik: ha a tőzsde zuhan New Yorkban vagy Frankfurtban, akkor a portfólió más részeit – például a kriptoeszközöket – is mozgósítják a veszteségek fedezésére. A Bitcoin az egyik leggyorsabban mozgósítható eszköz, így eladási hullám áldozatává válik még akkor is, ha a válság nem érinti közvetlenül.
Ráadásul a média és a piaci elemzők gyakran érzelmi narratívákat építenek: „ha baj van, a kockázatos eszközök zuhannak”. Mivel a Bitcoin még mindig fiatal eszköz, és árfolyama volatilis, könnyen besorolják a „kockázatos” kategóriába, így automatikusan bekerül az eladási listára.
Az első, ami esik – és az első, ami talpra áll
A Bitcoin gyakran az első eszköz, amely árfolyameséssel reagál a globális válságokra – de ez nem a fundamentumainak gyengeségét, hanem a likviditásának erejét tükrözi. Ironikus módon ugyanazok az okok – 24/7 elérhetőség, globális likviditás, digitális egyszerűség – amelyek miatt pánik idején elsőként adják el, azok teszik lehetővé azt is, hogy elsőként kezdjen el visszakapaszkodni a válság elcsitulásával.
A Bitcoin nem azért zuhan elsőként egy válság idején, mert meggyengült volna, hanem mert az egyik leglikvidebb, legkönnyebben mozgósítható eszköz. Az emberek a pánikban jellemzően nem a nyereségre fókuszálnak, hanem arra, hogy elkerüljék a veszteséget – így gyakran attól válnak meg először, amihez a leggyorsabban hozzáférnek. Miután azonban elérték likviditási céljaikat, a piaci szereplők visszatérnek: és ekkor már nem gyors pénzfelvétel céljával, hanem hosszú távú értékmegőrzési szándékkal.
A Bitcoin regenerációs képessége ugyanis gyorsabb, mint a legtöbb hagyományos eszközé. Ez a kettős természet – a rövid távú menekülőút és a hosszú távú digitális menedék szerepe – teszi igazán különlegessé a Bitcoint a modern pénzügyi ökoszisztémában.