Brit-szólásszabadság a PC mögött: valóság vagy digitális gulág?
Az Egyesült Királyság hosszú évtizedeken át a szólásszabadság egyik globális jelképeként élt a köztudatban. A független bíróságok, az erős sajtó és a demokratikus hagyományok mind azt sugallták: a brit polgárnak jogában áll kimondani a véleményét, akár kellemetlen, akár provokatív. Mégis, az elmúlt években egyre több emberben merül fel a kérdés: biztos, hogy ez ma is így van?
A brit sajtó és több nemzetközi elemző szerint drámai módon nő azok száma, akiket kizárólag online posztok, kommentek vagy üzenetek miatt állít elő a rendőrség. A legfrissebb adatok szerint a brit rendőrség évente mintegy 12 000 embert tartóztat le online tartalmak miatt. Ez azt jelenti, hogy naponta nagyjából 30 embert visznek el egy-egy poszt miatt, legyen szó Twitterről, Facebookról vagy TikTokról.
Régi törvények az új digitális térben
A paradoxon ott kezdődik, hogy az Egyesült Királyság mai online rendészeti gyakorlata nem modern, nem tech-specifikus szabályozásra épül. A leggyakrabban használt jogszabályok közül az egyik még 1988-ból származik, a másik pedig 2003-ból, jóval azelőtt, hogy a közösségi média meghatározó színtér lett volna. A Malicious Communications Act (1988) eredetileg zaklató levelekre, fenyegetésekre készült, a Communications Act (2003) pedig akkor született, amikor a YouTube még nem is létezett, a Facebook pedig csak egy ismeretlen egyetemi projekt volt. Mára ezek a törvények határozzák meg, mit szabad és mit nem a digitális térben, és ez sokak szerint olyan jogi önkényhez vezet, ahol egy ártalmatlan, rosszul megfogalmazott vagy csípős hangvételű komment is bűncselekménynek minősülhet.
Több letartóztatás, kevesebb ítélet
Ugyanakkor a statisztikák furcsa kettősséget mutatnak. Miközben a letartóztatások száma évről évre nő, az elítélések száma csökken. Kritikusok szerint ez azt bizonyítja, hogy a hatóságok sokszor túlbuzgók, vagyis embereket állítanak elő úgy, hogy később nem sikerül bizonyítani, hogy valódi jogsértést követtek el. Más szóval: a rendszer már a puszta gyanú szintjén is rendőri fellépést tesz lehetővé, és ez óhatatlanul ellenérzéseket vált ki az egyszerű polgárokban.
Az utóbbi években több ügy is nagy vihart kavart. Egy tinédzsert például azért tartóztattak le, mert a Snapchatre posztolt egy sértőnek minősített mémet. Egy középkorú férfit a rendőrök hajnali 6-kor vittek el, mert egy politikussal kapcsolatban gúnyos megjegyzést tett. Egy nő több órát töltött egy rendőrkapitányságon, mert egy transznemű személy bejegyzését kritizálni merte. A legnagyobb port kavaró esetek közös jellemzője, hogy nem tartalmaztak fenyegetést vagy erőszakra buzdítást, csupán véleménynyilvánítást. Innen erednek azok az összehasonlítások, amelyek a brit gyakorlatot kemény rendőrállamokhoz vagy az egykori kelet-európai állambiztonsági rendszerekhez hasonlítják.
Politikai feszültségek és társadalmi nyomás
A brit kormány szerint mindez nem cenzúra, hanem a gyűlöletbeszéd elleni fellépés. A probléma azonban nem fekete vagy fehér: a gyűlöletbeszéd jogi értelmezése rendkívül tág, és a rendőrség jogkörére bízza, hogy mikor lát „rossz szándékot” egy poszt mögött. Ebben a helyzetben sokan érzik úgy, hogy a társadalmi feszültségek, az identitáspolitikai viták, a migrációs kérdések, a politikai polarizáció beköltöztek a rendészeti gyakorlatba. Az eredmény egy olyan online tér, ahol a felhasználók egyre óvatosabban fogalmaznak, és gyakran öncenzúráznak.
A kriptós közösség is félhet?
A kriptós világ egyik alapértéke a decentralizáció és a szólásszabadság. Nem véletlen, hogy a Bitcoin első éveinek gondolatvilágában a cenzúra-ellenesség kulcsszerepet játszott. Ha egy vezető nyugati demokrácia ennyire agresszíven lép fel az állampolgárok digitális kommunikációja ellen, az nagyon is releváns a nemzetközi tech- és kriptoszcéna számára. Ez a kérdés túlmutat a politikán: arról szól, hogyan szabályozzák a digitális létünket, hogyan kontrollálják a kommunikációt, és ki dönt arról, hol húzódik a véleménynyilvánítás határa. A kriptós közösség számára ez intő jel lehet:
ha egy ország képes letartóztatni embereket egy nyomorult tweet miatt, ugyanígy képes lehet korlátozni a pénzügyi innovációt, a decentralizált projekteket vagy a kriptós vállalkozásokat is.