Az Európai Űrügynökség le akar szállni a rettegett aszteroidára
Egykor világvége-forgatókönyvek főszereplője volt, most azonban tudományos szenzáció lehet az Apophis aszteroida. Az Európai Űrügynökség (ESA) történelmi küldetésre készül: 2029-ben nemcsak tanulmányozná, de egy apró űreszközt el is juttatna a felszínére.
Félelem helyett páratlan lehetőség
Az Apophis neve még ma is sokakban a világvége rémképét idézi fel, ahogy egykor a Földdel való ütközés réme uralta a híreket. Nem véletlenül: amikor 2004-ben felfedezték, a számítások alapján komoly esély volt rá, hogy 2029-ben összeütközik a Földdel. Később ezek a félelmek szerencsére alaptalannak bizonyultak. Az viszont tény, hogy az aszteroida elképesztően közel fog elhaladni a bolygónk mellett — körülbelül 32 ezer kilométerre, vagyis közelebb, mint egyes műholdak keringenek.
Ez a közelség rendkívüli lehetőséget kínál arra, hogy a tudósok élőben figyelhessék meg, milyen hatással van bolygónk gravitációja egy ekkora égitestre. A becslések szerint az Apophis áthaladása során geológiai változások is történhetnek a felszínén — ezt szeretné kihasználni az ESA.
RAMSES: Európa válasza a kihívásra
A tervezett RAMSES (Rapid Apophis Mission for Space Safety) küldetés célja, hogy még a nagy találkozás előtt, 2028-ban elinduljon, és követni tudja az Apophist annak legközelebbi Föld-közeli útján. A fő szonda a már bevált Hera űrszonda módosított változata lesz, amelyet az ESA már a Didymos nevű dupla aszteroidarendszerhez is küldött a NASA DART-küldetésének hatásait mérni.
Kapcsolódó tartalom: Így reagálnánk egy föld felé tartó aszteroida hírére?
A RAMSES azonban nem állna meg ennyinél: egy második, apró CubeSat is helyet kapna a fedélzeten, melynek feladata nem kevesebb, mint leereszkedni az Apophis felszínére.
Spanyol technológia az első európai leszállásért
A rendkívül összetett leszállási manőverért a spanyol Emxys cég felel. Az Apophis felszíne távolról sem egy sík, barátságos terep, és gravitációja is annyira gyenge, hogy egy rosszul kivitelezett manőver során a leszállóegység egyszerűen „visszapattanhat” az űrbe. „Leszállni egy ilyen égitestre mindig rendkívül kockázatos vállalkozás” — fogalmazott Paolo Martino, a RAMSES projekt vezetője.
A cél, hogy az apró szonda tudományos méréseket végezzen a felszínen, és olyan adatokat gyűjtsön, amelyek segítenek megérteni az aszteroidák fizikai viselkedését közeli bolygóhatás esetén. Ez kulcsfontosságú lehet a jövőbeli bolygóvédelmi stratégiák kidolgozásához.
NASA és Japán: más utak, közös cél
Nem csak Európa figyelmét keltette fel az Apophis: a NASA legendás OSIRIS-REx szondája – amely korábban történelmet írt a Bennu aszteroidáról hozott mintával – új küldetésre indul, hogy 2029-ben megérkezzen az Apophishoz. Célja, hogy feltérképezze, milyen hatással van a Föld közelsége az aszteroida szerkezetére és viselkedésére.
A japán DESTINY+ szonda is csatlakozik a megfigyelőmissziókhoz, noha eredetileg egy másik égitestet vett célba. A rakétatechnikai problémák miatti halasztások új pályatervezést tettek szükségessé – ennek köszönhetően az Apophis is bekerült az útvonalába, így Japán is kulcsszereplővé válhat a 2029-es megfigyelések során.
Miért van most ekkora tétje az Apophis-küldetéseknek?
A tudományos közösség világosan fogalmaz: az Apophis közeledése nem jelent veszélyt, de egy soha vissza nem térő lehetőség. Egy bolygónkhoz ilyen közelségben elhaladó, viszonylag nagy aszteroida extrém ritkaság. Ezért javasolják a kutatók, hogy minden érintett űrügynökség fogjon össze, és ne csak átrepüljenek az Apophis felett, hanem komoly, hosszútávú tudományos adatgyűjtést végezzenek.
A cél az, hogy megtudjuk, hogyan változnak meg az égitestek szerkezetei és pályái, amikor bolygók gravitációs vonzásába kerülnek. Ez a tudás akár az emberiség jövőjét is befolyásolhatja — egy valódi bolygóvédelmi vészforgatókönyv esetén.
Finanszírozás és bizonytalanság
Bár az ESA-n belül nő az elköteleződés a RAMSES küldetés mellett, annak jövője még nem garantált. A döntésre 2025 novemberében kerül sor az ügynökség miniszteri tanácsülésén, ahol a tagállamoknak hivatalosan is vállalniuk kell a projekt finanszírozását. Eközben a NASA saját erőforrás hiánnyal küzd, és jelenleg nem rendelkezik dedikált Apophis-misszióhoz szükséges büdzsével — bár lehetőségként vizsgálják a korábban leállított Janus űrszonda újbóli aktiválását is.
Megtörténhet a páratlan összefogás?
Az Apophis 2029-es közelsége nemcsak történelmi esemény lesz az űrkutatás szempontjából, hanem egyben próbatétel is az emberiség számára. Képesek leszünk-e nemzetközi összefogással, időben reagálva kiaknázni ezt a tudományos lehetőséget? Az ESA, a NASA, Japán és más partnerek előtt egyértelmű feladat áll: megérteni az ismeretlent — mielőtt egyszer élesben találkozunk vele.