A GPS elődje, az Etak navigátor abszurd története
1985-ben a Szilícium-völgy mérnökeinek egy csoportja, az Etak azon volt, hogy megalkossák a digitális kor iránytűjét. Ők voltak azok, akik megmutatták, hogy egy látszólag megváltozhatatlan területen is lehet újítani. Meg merték kérdőjelezni a lehetetlent, az akkori normákat és az előítéleteket. A semmiből egy olyan iparágat hoztak létre, amely ma már milliárdokat ér, és amely megváltoztatta a világ felfedezését.
Minden más volt akkoriban. Reagan és Gorbacsov a hidegháború végéről tárgyaltak, és még mindig a régi kedves papírtérképre támaszkodtak, ami kényelmetlen, nehézkes és gyakran nehezen megfejthető volt. Az elektronikus navigátor ötlete akkor még valami sci-fi filmbe illő dolognak hangzott. Az út a mai GPS megalkotásához Stan Honey, világhírű navigátor vezetésével kezdődött meg, akinek szenvedélye volt az innováció.
Hogyan működött az Etak navigátora?
Az Etak navigátora találgatással próbálta megfejteni, hogy éppen hol vagyunk vagy hová tartunk. A hajózásból származó, hozzávetőleges számítást használt, amely mozgásérzékelőkön és egy iránytűn alapult. A gyakorlatban a navigátor rögzített minden egyes mozgást, és azt összehasonlította a fedélzeten tárolt digitális térképpel. Így megértette, hogy éppen melyik utcában járunk, és valós időben frissítette a helyzetét. Olyan volt ez, mint amikor azt mondjuk, hogy „kábé itt kellene lennünk, hiszen amott fordultunk be”. De ahhoz, hogy a számítás megbízhatóan működjön, a mérnököknek fel kellett találniuk az iránytűt és a dőlésmérőt is.
A legnagyobb kihívás azonban a digitális térképek elkészítése volt. Ma már hozzászoktunk a Google Maps-hez, amely globális adatbázisa csak egy kattintásra van. De 1985-ben a térképek még csak papírdarabok voltak, amelyet az Etak egyenként szkennelt be. Ahhoz pedig, hogy minden információt eltároljanak, a mérnökök egy algoritmust találtak ki, amely az utak topológiai szerkezetét használta. Ezzel pedig elkészült az Etak Navigátor, amely kivétel nélkül mindenkit lenyűgözött. De voltak azért még korlátok: a térképek ugyanis csak néhány nagyvárosi területet fedtek le, és használatukhoz hat drága kazettára volt szükségük. A rendszer telepítése több órát igénybe vett, és azt csak képzett technikusok tudták elvégezni.
Mi lett a navigátor sorsa?
Az Etak Navigátor akkoriban 1395 dollárba, mai áron számolva 4000 euróba került, így csak a sikeres, gazdagabb sztárok tudták megengedni magunknak. Az első vásárlók között volt például Spielberg és Michael Jackson.
Az Etak számára az igazi fordulópontot Rupert Murdoch ausztrál médiamogul beköszönése jelentette, aki megvásárolta a navigátor egészét, hogy annak know-how-ját a Jaguár nevű titkos projektjébe használja fel. A projekt célja az volt, hogy a terképet és a szállodák, éttermek, valamint a további látnivalók adatbázist egy interaktív útikalauz létrehozására használják fel. Őrült ötlet volt ez akkoriban, de ez előzte meg a Trip Advisor és a Google Street View létrejöttét. A Jaguár projekt sosem indult be, így a rendszert továbbértékesítették egy brit médiavállalatnak. Ez volt a vég kezdete az Etak számára, amely kézről kézre vándorolt a Sony-tól a TomTom holland navigációs óriáscéghez. Időközben azonban a GPS megjelenése elavulttá tette a kütyü technológiáját, így az végül a padlásra került. Az Etak szelleme azonban továbbra is köztünk él és azt a digitális navigáció úttörőjeként emlegetik.
