Infláció, defláció és a Goldilocks gazdaság
Az infláció az egyik legismertebb gazdasági fogalommá vált, így a legtöbben pontosan érzékelik a hatását a saját pénztárcájukon: ugyanazért a termékért vagy szolgáltatásért ma többet kell fizetniük, mint egy hónappal vagy egy évvel korábban. Az infláció ellentétét, a deflációt azonban már jóval kevesebben tudnák pontosan meghatározni, pedig ez sem más, mint az árak tartós csökkenése. A cikkben bemutatjuk, mi vezet az infláció és a defláció kialakulásához, valamint azt is, hogy milyen gazdasági környezet tekinthető optimálisnak.
Ha az infláció hosszabb időn keresztül stabil marad, akkor kevésbé kell aggódnunk amiatt, hogy az árváltozások miként befolyásolják egy nagyobb vásárlás vagy egy hitelfelvétel időzítését. Ilyen környezetben a pénz értéke évek alatt sem csökken jelentősen. Ezt az állapotot gyakran „Goldilocks gazdaságnak” nevezik, amikor az infláció se nem túl magas, se nem túl alacsony, vagyis alacsony kamatkörnyezet mellett, infláció növekedése nélkül a gazdaság fejlődik. Bár a közgazdászok nem értenek teljesen egyet, mi számít ideálisnak, az amerikai jegybank (Fed) 2%-os inflációs célt határozott meg, amely sokak szerint az „éppen megfelelő” szintet jelenti. Amikor azonban az infláció túlságosan megemelkedik, a megtakarítások értéke csökken, a hitelek drágulnak, és egyre többen küzdenek az alapvető kiadások fedezésével. Ilyenkor a gazdasági növekedés, vagyis a GDP is lassulni kezd.
Az árak csökkenése, azaz a defláció sem kedvező. Ilyenkor az emberek inkább kivárnak a költekezéssel, abban bízva, hogy később még olcsóbban juthatnak hozzá a termékekhez. A vállalatok készletei felhalmozódnak, bérek csökkennek, munkahelyek szűnnek meg, és a GDP ismét visszaesik. A Fed és más jegybankok egyik legfontosabb feladata éppen az árstabilitás fenntartása, hogy elkerülhető legyen mind az elszabaduló infláció, mind a káros defláció. Ugyanakkor egyetlen gazdaság sem védett teljesen az inflációs vagy deflációs kilengésektől, amelyek súlyosan visszavethetik a növekedést.
Infláció és defláció
Az infláció általában akkor jelentkezik, amikor nő a népesség, javul a gazdaság, nő a kereslet, vagy amikor a nyersanyagok szűkösebbé és drágábbá válnak. A vállalatok ilyenkor árat emelnek, hogy kiszolgálják a megnövekedett keresletet, fedezzék a magasabb béreket és az egyre drágább alapanyagokat. Inflációt okozhat az is, ha az állam jelentős mennyiségű pénzt pumpál a gazdaságba, hiszen ez csökkentheti az adott valuta vásárlóerejét, amire a termelők áremeléssel reagálnak.
A defláció ezzel szemben gyakran gazdasági visszaeséssel jár együtt. Az úgynevezett deflációs spirál során az emberek az árcsökkenésre számítva visszafogják a költekezést, a gyenge kereslet miatt a cégek tovább csökkentik az áraikat, ami visszaveti a bevételeiket. Emiatt nem tudnak beruházni, fejleszteni, sőt sok esetben kénytelenek leépíteni vagy bezárni. A munkanélküliség emelkedik, ami tovább csökkenti a keresletet és újabb áresésekhez vezet.
Bár elsőre csábítónak tűnhetnek az alacsonyabb árak, a történelem azt mutatja, hogy a defláció gyakran nagyobb kárt okoz, mint az infláció. Az Egyesült Államok legsúlyosabb gazdasági válságát, a nagy gazdasági világválságot is defláció jellemezte. Hasonlóan, a 2020-as koronavírus-járvány idején a világgazdaság leállása mély, bár viszonylag rövid recesszióhoz vezetett. Ebben az időszakban az olaj ára egy ponton negatív tartományba esett, a benzin ára is szintén jelentősen csökkent. Ez azonban alig jelentett előnyt, hiszen az emberek többsége a lezárások miatt nem utazott, így nem volt szükségük üzemanyagra.
A nagy gazdasági világválság idején a fogyasztók költekezési hajlandósága drasztikusan visszaesett, ami deflációs spirált indított el. A készletek felhalmozódtak, tömeges elbocsátások következtek, az árak tovább estek, a gazdasági növekedés pedig összeomlott. 1929 és 1933 között az USA ipari termelése közel felére esett vissza, a GDP 30%-kal csökkent, a fogyasztói árindex (CPI) 33%-kal esett vissza, miközben a munkanélküliség elérte a 25%-ot. Ez jól mutatja, milyen súlyos következményei lehetnek a tartós deflációnak.
A gazdasági ciklus négy szakasza. Forrás: Britannica Money.
A hiperinfláció jelentkezése
A hiperinfláció egyik legismertebb és legsúlyosabb példája Magyarországhoz köthető. A második világháborút követően, 1945–1946-ban az országban példátlan mértékű hiperinfláció bontakozott ki: a pengő havi inflációs rátája megközelítette a 41 900 billió százalékot, miközben az árak nagyjából 15 óránként megduplázódtak. A pénz teljesen elveszítette értékét: a pengőt szó szerint az utcáról söpörték össze, fűtőanyagként használták, és egyre nagyobb címletű bankjegyek kerültek forgalomba. Ez a folyamat tovább súlyosbította a mindennapi élet nehézségeit, és gyakorlatilag ellehetetlenítette a gazdaság normális működését.
Bár ilyen mértékű hiperinfláció ritka, a tartósan magas infláció amit a 2020-as évek elején tapasztaltunk, szintén jelentősen rontja az életszínvonalat és a megtakarítások értékét. A világjárvány utáni időszakban az infláció több évtizedes csúcsra emelkedett, részben a globális leállások, a munkaerőhiány, az állami ösztönzők és a hirtelen megugró kereslet miatt. A helyzetet tovább súlyosbította az ukrajnai háború, amely 2022-ben az energiaárak meredek emelkedéséhez vezetett.
Az árak gyors növekedése miatt a munkavállalók magasabb béreket követeltek, a vállalatok azonban sok esetben nem tudtak lépést tartani az inflációval. Amikor az árak gyorsabban nőnek, mint a bérek, a fogyasztók veszítenek, kevesebbet költenek, ami lassítja a gazdaságot. Egyes közgazdászok attól tartottak, hogy kialakulhat egy bér–ár spirál, hasonlóan az 1970-es évek végéhez, amikor a tartós infláció önmagát erősítő folyamattá vált. Akkor a Fed végül drasztikusan megemelte a kamatokat, ami ugyan megfékezte az inflációt, de súlyos recessziókat és magas munkanélküliséget okozott.
Amikor az infláció (kék vonal) emelkedik, a Federal Reserve magasabbra emeli a kamatlábakat (piros vonal), hogy enyhítse a helyzetet, ami gyakran recesszióhoz vezet (szürke részek). Amikor az infláció túl alacsonyra csökken, a Fed csökkenti a kamatlábakat, hogy újra felélénkítse a gazdaságot. Forrás: Britannica Money.
Összességében az infláció és defláció legnagyobb problémája az instabilitás. Amikor az emberek és a vállalatok nem tudják, mire számítsanak, nehéz hosszú távú döntéseket hozni. Egy kiegyensúlyozott, Goldilocks gazdaságban, ahol az infláció kiszámítható és mérsékelt, a fogyasztók, cégek és az állam is nagyobb biztonsággal tervezhet. A piacok általában nem kedvelik a bizonytalanságot, ezért a gazdaság és a részvénypiacok is jellemzően jobban teljesítenek, amikor az infláció „éppen megfelelő” szinten marad.