A Kínai technológiai csoda valójában csak illúzió: van amit a statisztikák elrejtenek
A kínai gazdasági és technológiai előretörés sokszor legyőzhetetlennek tűnik: hatalmas kutatás-fejlesztési kiadások (K+F) , ragyogó mesterséges intelligencia (AI) vívmányok, és világméretű szállítási láncokon átívelő jelenlét. Ám ha közelebbről megnézzük a száraz mutatókat, strukturális problémák, mesterségesen felfújt innovációs teljesítmények és technológiai függőség rajzolódik ki. Valójában Kína még a közepes jövedelmű országok termelékenységét sem tudja magabiztosan túlszárnyalni, miközben magas szintű szuperhatalomnak tűnik.
Melyik – termelékenység vagy hype?
A többtényezős termelékenység (TFP) azt mutatja meg, milyen hatékonyan képes egy ország a munkaerőt és a tőkét hasznosítani a gazdasági növekedés érdekében. Kínában ez a mutató már évek óta stagnál, sőt egyes időszakokban csökkenést mutat – annak ellenére, hogy hatalmas összegeket költenek kutatás-fejlesztésre, egyre több diplomás lép ki az egyetemekről, és látványosan nő a tudományos publikációk száma. Két közgazdász, Alexander Hammer és Shahid Yusuf ezt a jelenséget úgy írta le, mint egy ‘high-tech, low-productivity trap’, vagyis egy olyan csapdahelyzetet, ahol a csúcstechnológiai ambíciók nem hoznak valós termelékenységi áttörést. Kínának tehát hiába vannak világra szóló tervei – például a „Made in China 2025” program – a gyakorlati eredmények messze elmaradnak a befektetett források mögött, és a gazdasági növekedés lendülete is érezhetően megtorpant.
Állami K+F vs. valódi innováció
Kína kutatás-fejlesztési (K+F) kiadásai az egyik legnagyobbak a világon, ám a mögöttes szerkezet komoly hiányosságokat mutat. A rendelkezésre álló források túlnyomó többsége állami vállalatokhoz vagy politikai befolyással rendelkező ipari szereplőkhöz kerül, míg az alapkutatás – amely valódi technológiai áttörések záloga lehetne – csupán a K+F kiadások mindössze 6%-át teszi ki. Összehasonlításképp: sok fejlett országban ez az arány 20% fölött van. Ennek következménye, hogy nem születnek új felfedezések, hanem inkább meglévő technológiák adaptálása és tökéletesítése történik – gyakran verseny helyett pártkapcsolatok és adminisztratív előnyök mentén.
A szabályozási környezet sem kedvez az innovációnak. Olyan hatóságok, mint például a Cyberspace Administration of China, széleskörű beleszólással rendelkeznek a technológiai szektor működésébe. Ez különösen a feltörekvő vállalkozások számára jelent komoly bizonytalanságot, hiszen egy-egy szabályozási változás alapjaiban rengetheti meg a működésüket. Az üzleti siker nem ritkán nem a piaci teljesítményen, hanem a politikai kapcsolatokon múlik, ami gátolja a nyitott verseny és a valódi kreatív kockázatvállalás kibontakozását.
A problémát súlyosbítja egy társadalmi trend is: a frissen végzett diplomások közül egyre többen a biztonságosnak vélt közszférát választják a vállalkozás helyett. Bár ez stabil jövedelmet kínál, jelentősen visszafogja az innovatív gondolkodást, kockázatvállalást és az olyan bottom-up kezdeményezéseket, amelyek elengedhetetlenek egy igazán dinamikus, kreatív gazdaság számára.
Exportok: közepes értékű, nem csúcsminőség
A technológiai fejlettség egyik legpontosabb fokmérője, hogy egy ország milyen típusú termékeket exportál. A valóban innovatív, csúcstechnológiára épülő gazdaságok jellemzően bonyolult, magas hozzáadott értékű eszközöket – például precíziós gépeket, gyógyszeripari termékeket vagy fejlett elektronikai rendszereket – szállítanak a világpiacra. Ezzel szemben Kína exportjának döntő része továbbra is alacsonyabb vagy közepes technológiai értékű árukra épül. Még az olyan zászlóshajónak számító termékeknél is, mint az iPhone, Kína jellemzően csak az összeszerelési feladatokat végzi, míg a valódi értéket képviselő részegységek – mint a processzorok vagy az operációs rendszerek – továbbra is külföldről érkeznek.
Kapcsolódó tartalom: Kínai kézre játszották az amerikai innovációt? Botrány egy önvezető kamioncég körül
India példája különösen tanulságos: az ország lényegesen kevesebbet költ kutatás-fejlesztésre, mégis gyorsabb növekedést mutatott fel a többtényezős termelékenység (TFP) terén, mint Kína. Ez jól mutatja, hogy az innováció és gazdasági hatékonyság nem csupán a pénz mennyiségén múlik, hanem azon is, hogyan hasznosítják a rendelkezésre álló erőforrásokat. A piaci ösztönzés, a versenyalapú környezet és az alapkutatás támogatása mind sokkal fontosabb tényezők a hosszú távú fejlődés szempontjából, mint a puszta állami beruházások tömege.
AI: irányított fejlődés, nem globális áttörés
Kína 2017-ben látványos mesterségesintelligencia-stratégiát hirdetett, de az elért eredmények inkább az állami koordinációból és a tömeges adatgyűjtésből fakadnak, nem pedig spontán piaci innovációból. Jeff Ding AI Potential Indexe alapján Kína mesterségesintelligencia-képességei még mindig csak az USA szintjének felét érik el – egyedül az adatmennyiség terén van előnye. A DeepSeek, amelyet gyakran Kína ChatGPT-jeként emlegetnek, valójában egy államilag finanszírozott projekt, nem független technológiai áttörés. Inkább nyugati modellek adaptációja, amelyet jellemzően hazai, főként felügyeleti célokra fejlesztenek – nem pedig globális innovációs versenyre.
Végeredmény: tech-szuperhatalom vagy struktúrális korlátokkal küzdő középhatalom?
Kína kétségtelenül látványos gazdasági és technológiai méreteket ért el – saját technológiai övezeteket épít, visszacsábítja külföldön képzett szakembereit, és óriási összegeket fordít kutatás-fejlesztésre. Ugyanakkor a lassuló termelékenység, az alacsonyabb hozzáadott értékű export, az állami túlszabályozású AI-szektor és a politikailag vezérelt támogatási rendszer mind azt jelzik, hogy a kínai technológiai áttörés korántsem biztosított.
A nemzetközi közbeszédnek ideje reálisan látni Kína helyzetét: nem lebecsülni, de nem is túlfújt mítoszokban hinni. Amíg nem történik érdemi szerkezeti reform, nem erősödik meg a versenyképes, piaci alapú innováció, és nem kap nagyobb szerepet az alapkutatás, Kína továbbra is a technológiai élvonal árnyékában maradhat.