Büntetlenül lophatsz kriptót Németországban? Megdöbbentő bírósági ítélet született
A Braunschweig-i Fellebbviteli Bíróság tavaly olyan döntést hozott, amely alapjaiban változtathatja meg a kriptovaluták büntetőjogi megítélését Németországban. Egy rendszergazda, aki segített egy digitális tárca létrehozásában egy nem konkretizált kriptoeszköz számára, hozzáférést szerzett a belépési adatokhoz, majd több millió euró értékű virtuális vagyont utalt át saját magának. Mégis büntetlenül megúszta, mivel a bíróság szerint a jelenlegi törvények nem alkalmasak az ilyen típusú digitális tranzakciók bűncselekményként való elbírálására. Ez a precedensértékű ítélet alapjaiban rengetheti meg a kriptovagyonnal kapcsolatos jogi védelmet.
Az ügy háttere és a tényállás részletei
A vádlott alapvetően egy technikai segítségnyújtó szerepét töltötte be: ő segítette a digitális tárca létrehozását a sértett személy számára – a seed-phrase (24 szó) birtokában azonban később jogosulatlan átutalásokat hajtott végre. Az áldozat tárcájából körülbelül 2,5 millió euró értékű kriptovalutát utaltak át két másik, nem hozzá tartozó címre. Az OLG szerint nem volt meg az a kezdeti bűnös szándék, amely a bűnügyi eljárás megindításához szükséges lett volna.
Mi számít valódi lopásnak? – Kriptós árnyalatok a büntető törvénykönyvben
A német Btk (StGB) 242. §-a értelmében a lopás az „idegen dolog eltulajdonítása”. A bíróság érvelése szerint azonban a kriptók nem számítanak „dolognak”, hiszen nem fizikai, „testtel rendelkező” tárgyak, hanem inkább adatbázis-bejegyzések a blokkláncban. Így – jogi megközelítésből – nem illeszthetők bele a lopás fogalmi keretébe, mivel egyszerűen nem léteznek kézzelfoghatóan. Ez alapvető mentőhorgonyt jelentett a vádlott számára: hiszen hiányzik az az objektív eleme a jogosulatlan eltulajdonításnak, amely meglévő dolog fizikai elvételekor alapfeltétel lenne. Ez az OLG szerint „eleve kizárja a lopást” mint bűncselekményt.
Nem segítették más törvény szakaszok sem
Számítógépes csalás (StGB 263a) kizárása – A bíróság határozottan elutasította, hogy a kriptóátutalást számítógépes csalásként lehessen kezelni. Ennek fő oka, hogy nincsen valódi megtévesztés, csalás vagy hamis nyilatkozat – mint például a TAN-kód használata online bankolás esetén –, hiszen egyszerűen a privát kulcs használata indít tranzakciót. Maga a blokklánc nem kér személyes engedélyt vagy szándéknyilatkozatot, egyszerűen végrehajtja az aláírt műveletet.
Adatlopás vádja (StGB 202a) sem áll meg – Ez a jogszabály kizárólag olyan adatok jogosulatlan megszerzésére vonatkozik, amelyeket ténylegesen védelmi intézkedések óvnak a hozzáféréstől. Az ítélet szerint, ha valaki a privát kulcsokat felelőtlenül kezeli – például nyitva hagyott laptopon vagy könnyen kitalálható módon tárolja –, az nem minősül különlegesen védett adatnak. Csak akkor beszélhetünk valódi jogi védelemről, ha technikai eszközöket, például titkosítást vagy fizikai hozzáférési korlátozást is alkalmaznak.
Adatok megváltoztatása (StGB 303a) sem releváns ebben az esetben – Való igaz: a tranzakció technikailag egy adatbejegyzés módosítása a blokkláncon. DE az OLG erre alaposan reflektál: maga a vádlott nem közvetlenül írta át az adatokat, hanem a blokklánc hálózata jóváhagyta azt. Így az elkövetőt nem terheli az adatmanipuláció felelőssége még akkor sem, ha ő indította el az eseményt.
Mi marad jogilag? – Polgári igények, civil jog eszközei
Bár az ügyben nyilvánvalóan sérelem történt, a Braunschweig-i bíróság végül úgy ítélte meg, hogy büntetőjogi értelemben nem történt bűncselekmény. Ennek következtében az eset kizárólag polgári jogi úton rendezhető: a sértett peres eljárás keretében próbálhatja meg visszaszerezni az elvesztett kriptoeszközöket, de az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása nem lehetséges. A jog tehát elismeri az áldozat kárát, de nem kínál büntetőjogi eszközt annak megtorlására.
Jens Ferner büntetőjogász szerint ez az ítélet jelentős fordulatot hozhat a digitális vagyon elleni visszaélések kezelésében. Mint mondja, eddig gyakran reflexszerűen a számítógépes csalásra vagy adatlopásra vonatkozó paragrafusokat alkalmazták, azonban ez az ügy rávilágított arra, hogy ezek a rendelkezések nem alkalmasak minden kriptós ügy kezelésére. Bár Ferner szerint a „virtuális lopás” jogsértés marad, azt ma már nem lehet automatikusan büntetőjogi eszközökkel szankcionálni. Ugyanakkor figyelmeztet: aki más kriptotárcájához jogosulatlanul fér hozzá, az még mindig a kriminális szürkezónában mozog – a büntethetőség hiánya nem egyenlő az ártatlansággal.
Más országok mit lépnek?
Nemzetközi szinten már több ország igyekszik lépést tartani a digitális vagyon új kihívásaival. Az Egyesült Államokban például a jogalkotók számos esetben kiterjesztették a meglévő büntetőjogi fogalmakat a kriptoeszközökre is, lehetővé téve, hogy az ilyen jellegű visszaélések elbírálása ne maradjon joghézagban. Ezzel szemben az európai jogalkotás, különösen az uniós irányelvek szintjén, egyelőre visszafogottan kezeli a témát. Noha a szabályozás előkészületei zajlanak, a jelenlegi keretrendszer nem biztosít egyértelmű válaszokat a kriptovalutákkal kapcsolatos büntetőjogi kérdésekre. A mostani német ítélet is jól mutatja: sürgető szükség van arra, hogy a jogalkotás egyértelműen reagáljon a technológiai fejlődés által felvetett új típusú jogsértésekre – különben a digitális térben elkövetett súlyos visszaélések következmények nélkül maradhatnak.
Ez is érdekelhet: Vége a kriptovaluták adómentességének Németországban?