Modernkori gyarmatosítás: Kína önellátó városokat épít Afrikában

A 19. században Anglia és Franciaország voltak a legnagyobb gyarmatosítók Afrikában. A hatalmas ásványi erőforrások miatt meghódították a kontinens nagy részét. Ezen országok épp hogy fellélegeztek, itt egy újabb, erőforrásra éhes nagyhatalom, ami nem más, mint Kína. Katonai erő helyett viszont a gazdasági fölényt használják. Ma több, mint 10 000 kínai tulajdonban lévő cég működik Afrikában, és szinte minden nagyobb utat, hidat, vasútvonalat és felhőkarcolót a kínaiak építenek. Ennek eredménye pedig az lett, hogy a legtöbb afrikai nemzet iszonyatosan eladósodott Kína felé.

Sokan úgy vélik, hogy Kína arra játszik, hogy minél több pénzt szerezzen az adósságban úszó afrikai államoktól. Ez valószínűleg igaz is. Viszont a Forbes szerint ennél többről van szó. Az ázsiai ország egy „másik kínai kontinenst akar létrehozni.”

A kínai vállalatok jelenlétére Afrikában nagyon egyszerű a magyarázat. Ki akarják használni az embereket és velük együtt az erőforrásaikat is. Gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mint az európai gyarmatosítók 150 évvel ezelőtt.

Kínai terjeszkedés

Jelenleg mintegy kétmillió kínai állampolgár él Afrikában, és ez a szám folyamatosan növekszik. Manapság nehéz olyan jelentős építkezési projektet találni a kontinensen, amelyet ne a kínaiak kezelnének. Ez pedig lehetővé tette számukra azt, hogy rányomják bélyegüket a legnagyobb afrikai városokra, mint például Nairobira, Kenya fővárosára is.

Nairobi külvárosában egy kis jelzés a „Pekingi utat” jelzi, ahol a Nagy Fal Apartmanház elnevezésű új lakóépület áll. Ez pontosan úgy néz ki, mint a kínai város betontornyai. A kínai fejlesztők autópályákat, vasúthálózatokat, lakóépületeket és komplett városokat építenek Afrika egész területén.

A legtöbb város, amelyet Kína épít, gyakorlatilag speciális gazdasági övezetnek számít. Ezek a speciális gazdasági övezetek alapvetően hatalmas önellátó kínai városok, amelyeket Afrika stratégiailag fontos részein hoztak létre.

A nigériai Lagos mellett a kínai fejlesztők egy fallal ellátott speciális gazdasági övezetet építettek. Ez alapvetően egy külön városállam, külön szabályokkal, melynek célja az, hogy befektetők hadát vonzza. Sencsenhez hasonlít, mely szintén egy speciális gazdasági övezet. Az 1980-as években egy 20 ezres kisváros volt, ma egy 15 milliós metropolisz.

Ezekben a speciális gazdasági övezetekben kínai gyárak működnek, amelyeket kínai vezetők irányítanak, kínai alkalmazottak dolgoznak bennük és kínai berendezéseket használnak termékeik előállításához.

Épül a legnagyobb afrikai kikötő

Ha minden a tervek szerint halad, Bagamoyo lesz Afrika legnagyobb kikötője. A tanzániai kormány azt állítja, hogy az állam és China Merchants Holdings International cég között folytatott tárgyalások a végső szakaszban járnak. Az öblöt hamarosan kikotorják, így hatalmas teherhajókat is tud majd fogadni a kikötő. Az eredeti terv szerint egy bekerített ipari területen gyárak és apartmanházak fognak majd épülni, amelyben 75 000 ember fog élni. Ezenfelül nemzetközi repülőtér is készül majd. Sok helyi már elfogadta az otthona kisajátításáért járó kompenzációt is.

A kínai fejlődés természetesen nem csak ezekre a speciális övezetekre korlátozódik. Etiópiában az egész főváros kínaivá vált. A kínaiak által épített utakon autók közlekednek, kínai daruk emelkednek a magasba, kínai varrógépek dübörögnek a kínai gyárakban. A repülőteret nemrég újították fel, természetesen kínai vállalatok, melyek ingázó dolgozói a kínai vonatokkal utaznak nap, mint nap. Röviden fogalmazva Addisz-Abeba egy igazi kínai várossá válik. Ennek viszont megvannak a hátrányai is. Míg a vén kontinens, Európa tétlenül nézi az eseményeket, Kína szó szerint átvesz egy egész kontinenst.

Már nemcsak az infrastruktúra kínai, hanem a kultúra is kezd átalakulni. Most már lehet China Daily újságot venni, kínai állami hírcsatornát bámulni. Néhány városban kínai nyelvű iskolákat alapítottak és több afrikai diák kínai tanulmányaihoz kap támogatást. A kínai fejlesztés tehát afrikai emberek millióinak segített kitörni a mélyszegénységből.

Kína jelenleg Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere. A kínai-afrikai kereskedelem évente 200 milliárd dollárt tesz ki. McKinsey szerint jelenleg több mint 10 000 kínai tulajdonban lévő cég működik az afrikai kontinensen, és a kínai üzleti tevékenység értéke 2005 óta több, mint 2 billió dollár. Ennek a lendületnek a fenntartása érdekében Peking nemrég bejelentett egy 1 milliárd dolláros infrastruktúra fejlesztési alapot, valamint egy 60 milliárd dolláros afrikai segélycsomagot is.

Nem minden arany, ami fénylik

Azért azzal tisztában kell lenni, hogy Kína nem szimplán felebaráti szeretetből adományoz ilyen sok pénzt. Az afrikai kormányok ugyanis elképesztő mértékben eladósodnak.

Csak néhány példa az iszonyatos tartozásokra. Etiópiának az Addisz-Abeba és Dzsibuti vasútért a 2016-os évi költségvetésének egynegyedét kellett fizetnie. Nigéria fizetési elmaradásban van, emiatt új megállapodást kell kötnie a kínai vállalkozókkal. Kenya pedig az ország GDP-jének 6%-át adta oda a Mombasa-Nairobi vasútért.

Az adósságokat viszont nem mindenki tudja visszafizetni. Kína pedig könyörtelen. A zambiai kormány és Kína között tárgyalások zajlanak, hiszen az ország nemzeti villamos energia társaságát, a ZESCO-t át kell adniuk a kínaiaknak, mivel az ország képtelen a hiteleit fizetni. Ez nem volt meglepő, hiszen már Kína irányítja az ország televíziós társaságát, a ZNBC-t is. Egyesek attól tartanak, hogy a következő áldozat a Lusaka repülőtér lesz. Zambia nyilvánvalóan bajban van. A kínai kölcsönöket pedig vissza kell fizetni. A többi afrikai állam is könnyen Zambia sorsára juthat és a nyugati hatalmak politikáját elnézve, nincs, aki Kínát megállíthatná.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.