Nem állhatnak tétlenül a stabilcoinok eldugott tárcákban
Cikk meghallgatása
A stabilcoinok a kriptoszektor gazdaságának középpontjában állnak, az onchain piacok tényleges pénz rétegeként működve. Jelenleg több mint 310 milliárd dollárnyi stabilcoinnal rendelkeznek, ami gyakran meghaladja számos hagyományos fizetési hálózat tranzakciós volumenét.
Stabilcoinok piaci értéke DefiLlama szerint
Ennek a tőkének a nagy része azonban statikus.
A tőzsdéken, tárcákban és vállalati kincstárjegyeken a stabilcoin egyenlegek nagyrészt mozdulatlanul parkolnak. A DeFiLlama, a Glassnode és mások is mind arra utalnak, hogy jelentős mennyiségű stabilcoin áll rendelkezésre hónapokig inaktív állapotban.
Ez nem egy apró hatékonysági hiányosság. Ez egy strukturális probléma.
A tétlen eszközök következményei
A kriptovaluta a tőkehatékonyság ígéretére építette fel magát: komponálhatóság, folyamatos elszámolás és átlátható pénzügyi primitívek. A stabilcoin, mint a legszélesebb körben tartott típusa azonban úgy viselkedik, mint egy szunnyadó egyenleg egy hagyományos folyószámlán.
A következmények többféleképpen is megmutatkoznak.
Először is, a sebesség romlik. A stabilcoinok a kriptopiacok elsődleges kenőanyagaként szolgálnak. A likviditásszolgáltatók, a kereskedők és a treasury deskek gyorsan mozgó tőkére támaszkodnak.
Amikor a kínálat nagy része kihasználatlanul áll, a piaci likviditás elvékonyodik és törékennyé válik. A stresszesemények ezt világosan illusztrálják: a spreadek kiszélesednek, a végrehajtás inkonzisztenssé válik, és a likviditás gyorsabban eltűnik, mint ahogy a modellek várják. A tétlen tőke nem tudja támogatni a piacokat, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Másodszor, a viselkedést az elmúlt ciklus alakította. A központosított hitelezők összeomlása széles körű, differenciálatlan ellenszenvet teremtett mindennel szemben, ami a „keresetre” hasonlít. A mérlegre történő hitelezés és az átlátható, szabályokon alapuló, protokoll szintű mechanizmusokban való részvétel közötti különbség nagyrészt megszűnt. A domináns reakció a szélsőséges óvatosság, sok esetben pedig a teljes inaktivitás lett.
Végül a lehetőségköltség magas. A stabilcoinok ma már az alapértelmezett eszközök, amelyeket a tőzsdék, az on-chain elszámolással kísérletező vállalatok, a DAO-k és az opcionális lehetőségeket kereső felhasználók is tartanak. Amikor több százmilliárd tőke marad kihasználatlanul, a negatív hatás átterjed a rendszerre: alacsonyabb likviditás, kevesebb kísérlet és csökkenő gazdasági áteresztőképesség.
Felelős részvétel nagy léptékben
A kriptovaluták más területei már bebizonyították a felelős részvételt nagy méretekben is. Az intézményi staking ma már bevett gyakorlat. Az Ethereum, a Solana és a Cosmos átlátható, kiszámítható jutalmazási rendszerekre támaszkodik hálózati tervezésük részeként. Az intézmények azért vesznek részt, mert megértik a protokollkockázat és a partnerkockázat közötti különbséget.
A stabilcoinok ezzel szemben nagyrészt passzívak maradnak. Ez nem jelenti azt, hogy minden stabilcoint aktiválni kell. A treasury követelmények puffereket tartalmaznak, a tőzsdéknek likviditásra van szükségük, a felhasználóknak pedig stabilitásra van szükségük a volatilitás időszakaiban. A jelenlegi egyensúlyhiány szélsőséges. A legmélyebb elfogadottságú eszközt használják a legkevésbé.
Ezt nem lehet óvatosságnak tekinteni. Ez stagnálás.
A keretezés hozzájárul ehhez. A stabilcoinokat a kriptovaluták legbiztonságosabb eszközeként pozicionálták, a digitális készpénzzel egyenértékűként. Ez a narratíva sikeres volt, de olyan módon is lehorgonyozta a viselkedést, amely már nem szolgálja az ökoszisztémát.
Ha a stabilcoinok továbbra is az on-chain piacok gerincét alkotják, az ökoszisztémának foglalkoznia kell a tétlen egyenlegek által okozott hatékonytalansággal. A programozható pénznek többnek kell lennie, mint egy fiókban lévő készpénznek.
A stabilcoinok elterjedése továbbra is bővülni fog. A nyitott kérdés az, hogy produktív, integrált gazdasági eszközökké fejlődnek-e, vagy passzív egyenlegek maradnak, amelyek elkülönülnek a kriptoszektor többi részétől.
Jelenleg passzívak. És az iparágra háruló költségek jelentősek. Egy programozható pénzre épülő piacnak nem szabad elfogadnia ezt az alacsony színtű hatékonyságot alapértelmezett állapotként.