Santander a kriptovaluta-piacon: így uralják le a szektort a bankok Európában
Az európai bankrendszer jóval óvatosabban közelíti meg a kriptovaluta-kérdést, mint észak-amerikai riválisaik, azonban a piac fejlődése és az ügyfelek igényei most már kikényszerítettek egyfajta változást. Ezt jelzi most a Santander digitális leányvállalatának számító Oberbanknak a legfrissebb lépése: Németországban elindították a kriptovaluta-kereskedést, amelyet hamarosan Spanyolországban is bevezetnek.
Bár ez komoly áttörés, a piac szakértői egyre gyakrabban emlegetik, hogy a széttöredezett és gyakran rugalmatlan európai szabályozás paradox módon inkább a nagybankok számára teremt mozgásteret, miközben a kisebb szereplőket háttérbe szorítja.
Nagybankok a kriptovaluta-ipar élvonalában
Az Egyesült Államok és Kanada gazdaságát vizsgálva megszokhattuk, hogy az olyan pénzintézetek, mint a JPMorgan, vagy éppenséggel a BlackRock óriási befolyással vannak a folyamatok alakulására. Európában sokkal konzervatívabban működik a piac, többek között ezért is maradt le az elmúlt évszázadban úgy Ázsiáról és Észak-Amerikáról. Most azonban a globális igények kikényszerítettek egyfajta innovációt az európai bankszektortól is.
A Santander lépése logikus folytatása annak, hogy Európa legnagyobb pénzintézetei egymás után jelentik be a kriptointegrációt. Németországban a DZ Bank és a Deutsche Bank már évekkel ezelőtt kísérletezni kezdett digitális eszközökkel, legutóbb pedig a Sparkassen-Finanzgruppe közölte, hogy 50 millió ügyfelének kínál majd kriptokereskedést 2026-ra. Az Openbank ügyfelei egyelőre a legismertebb tokenekkel – Bitcoin, Ether, Litecoin, Polygon és Cardano – kereskedhetnek, a szolgáltatás pedig teljes egészében az EU új MiCA-keretrendszeréhez igazodik.
Széttöredezett európai piac
Itt válik igazán érdekessé a kép. Az Európai Unió a MiCA-val ugyan egy átfogó keretet alkotott, de az egyes tagállamok gyakran saját értelmezésüket alkalmazzák és eltérően ültetik át a gyakorlatba. Ez a szabályozási mozaik nemcsak átláthatatlanságot teremt, hanem komoly versenyhátrányt is jelent a kisebb pénzügyi vállalkozásoknak. A startupoknak sokszor nincs elegendő erőforrásuk ahhoz, hogy minden ország egyedi jogi követelményeihez külön alkalmazkodjanak: a folyamatos engedélyezési eljárások, jogi költségek és adminisztratív akadályok hatalmas terhet rónak rájuk.
Éppen emiatt a rugalmatlan szabályozási közeg inkább a nagybankoknak kedvez, amelyek elegendő tőkével és jogi háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy könnyebben megfeleljenek akár az egymásnak ellentmondó előírásoknak is. Nem véletlen, hogy a több tízmilliós ügyfélkörrel bíró óriások törnek előre a kriptoszolgáltatások piacán. Kritikus hangok szerint a szabályozói szigor és az összevissza nemzeti különbségek valójában „megtisztítják a terepet” a kisebb, innovatív fintech cégek elől, így – akár szándékosan, akár nem – a nagybankoknak építik az utat a digitális eszközök jövőbeni monopóliumához.
Stabilcoinok és kriptovaluta-szolgáltatások
A Santander már most fontolgatja saját euró- vagy dollár-alapú stabilcoin indítását, miközben riválisai szintén hasonló terveket dédelgetnek. Ha a jelenlegi trend folytatódik, a következő években az európai lakosság várhatóan nem startupoknál, hanem a jól ismert nagybankoknál jut majd kriptovaluta-szolgáltatásokhoz. Ez egyfelől biztonságot adhat az ügyfeleknek, másfelől viszont éppen a decentralizáció és a technológiai innováció alapelvei sérülnek.
Az Openbank németországi indulása jól mutatja, hogy a kriptó immár nem a pénzügyi periféria játékszere, hanem a mainstream banki szolgáltatások része. Ugyanakkor az európai szabályozási káosz miatt egyre világosabb: a kriptóbankolás jövője nem a kis szereplők forradalma lesz, hanem a nagybankok hatalmi terjeszkedése. A kérdés csak az, hogy az ügyfeleknek hosszú távon valóban előnyt jelent-e, ha a kriptó integrációját ugyanazok a szereplők uralják, akik eddig a hagyományos pénzügyi rendszert dominálták.