Scott Adams öröksége: a kriptovilág Dilbert szemüvegén keresztül
Scott Adams, a Dilbert képregény megalkotója nemrég hunyt el. Bár személye és közéleti megszólalásai gyakran megosztóak voltak, a munkásságát végigkísérte egy következetes szemlélet: a technológiai túlzások, az üzleti önámítás és a divatszerű gondolkodás kifigurázása. Ez a kritikus nézőpont a kriptovalutákról szóló rajzokban és megjegyzésekben is megjelent, és több olyan tanulságot hordoz, amelyek ma is aktuálisak.
A technológiai köd és a fogalmi zavarok
A Dilbert rendszeresen rávilágított arra, milyen könnyű technikai kifejezésekkel elfedni a valódi kérdéseket. Egy korábbi képregényben Adams már előrevetítette a Bitcoin körüli későbbi vitákat: a kiegészítő megoldásokat, az adatok blokkláncra írását és azt, meddig terhelhető egy eredetileg egyszerű célra tervezett rendszer. Az abszurd felvetések – például a „blokklánc kinyomtatása” – nem a technológia ellen szóltak, hanem azt mutatták meg, mennyire el lehet veszni a részletekben, ha nincs világos irány és közös megértés.
A gyors siker illúziója
Adams egyik legélesebb kritikája a hirtelen meggazdagodás köré épülő önkép volt. A Dilbertben többször megjelent az a helyzet, amikor valaki saját zsenialitásának tulajdonítja a nyereséget egy emelkedő piacon, majd ugyanazzal az önbizalommal próbálja feldolgozni a teljes veszteséget. Ez a „gazdagból szegénybe” történetív azóta is visszatérő elem a kriptovilágban, és számos személyes beszámoló igazolja, hogy az árfolyammozgások gyakran többet számítanak, mint az egyéni döntések minősége.
Már 2013-ban megjelent a Dilbertben az a gondolat, hogy új kriptovalutát létrehozni túl egyszerű, ami elkerülhetetlenül a piac felhígulásához vezet. A szatíra nem egy konkrét projekt ellen irányult, hanem arra mutatott rá, hogy a korlátlan érmekibocsátás miatt a tőke és a figyelem szétszóródik, ami az eszközök értékének felhígulásához vezet. Ilyen környezetben egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi értéket a puszta másolatoktól.
Tanulságok botrányok után
Adams a nagy kriptós összeomlások után is gyakran hangsúlyozta: a karizmatikus vezetők és a látványos ígéretek mögött sokszor egészen hétköznapi kockázatok húzódnak meg. Bár nem minden Dilbert-képregény érhető el hivatalos felületeken, archívumok és korábbi bejegyzések megőrizték ezeket a gondolatokat. Utólag visszanézve világos, hogy a szatíra nem jóslat volt, hanem következetes figyelmeztetés arra, hogyan működik az emberi természet egy új technológiai láz közepén.
Ez a két kép pedig egyértelműen rávilágít arra a kockázatra, hogy a központosított tőzsdék (CEX-ek) használata során a felhasználók nem rendelkeznek teljes kontrollal az eszközeik felett. Valódi tulajdonjogról csak akkor beszélhetünk, ha a privát kulcsok is a felhasználónál vannak. Itt kerül elő a kriptovilág egyik leggyakrabban idézett mondása:
„Not your keys, not your coins”
Ha még olvasnál a témában: Útmutató a Bitcoin self-custody tárcákhoz 2026-ban


