Olcsó tokenek, drága tanulságok: a Tether sem tudta megmenteni a technológiai vállalatot
A stabilcoinok világának évek óta megkerülhetetlen szereplője a Tether, amely bár az iparág megkérdőjelezhetetlenül legnagyobb szereplője, átláthatósági és stabilitási problémái miatt folytonos kritikák kereszttüzében áll. Az óriási vállalati tartalékokkal szereplő Tether gyakorta próbál más iparágakban, alternatív befektetésekkel is érdeklődni, például kiemelkedő szereplője a bitcoin-bányászatnak, vagy az aranykereskedelemnek, valamint több mint száz cégben eszközöltek befektetést.
A mostani, VCI Global-Oobit konstrukció azonban nem volt túl sikeres: míg a Tether egyszerre ül az asztal mindkét oldalán, a technológiai vállalat részvénye több mint 99%-ot vesztett az árfolyamából idén, és nem valószínű, hogy talpra fog állni.
Amit a Tether–VCI Global–Oobit hármasról tudni lehet
A VCI Global egy malajziai székhelyű, Nasdaqon jegyzett mikrocap cég, amelynek részvényei 2025-ben gyakorlatilag lenullázódtak, miközben zászlóshajó‑sztorija a Tetherrel és az Oobit‑tel kötött, 100 millió dollárosnak mondott OOB‑token‑ügylet lett. A konstrukció lényege, hogy a VCI Global 50 millió dollár „könyv szerinti értéken” jutott 250 millió OOB tokenhez, 0,20 dolláros árfolyamon, részvények és azonnal lehívható warrantok kibocsátásáért cserébe, további 50 millió dollárnyi tokenvásárlást pedig a másodpiacra – például a friss Kraken‑listázás környékére – ígértek. Az Oobit egy tap‑to‑pay alkalmazás, saját tokennel és stabilcoin‑integrációval, amelynek OOB tokenjei köré a VCI Global egy nagyívű „digitális‑eszköz‑treasury” narratívát épített, noha ennek értéke a cég méretéhez és teljesítményéhez képest erősen kérdéses.
Érdekellentét 99%-os veszteséggel
Ebben a közegben válik különösen problémássá a VCI Global és az Oobit köré szervezett konstrukció. A VCI Global úgy tüntette fel, mintha 50 millió dollár értékben vásárolt volna OOB tokent, miközben a 250 milliós csomag jelentős részét nem klasszikus, versengő piaci környezetben szerezte, hanem egy szűk, Tetherhez és Oobithoz kötődő körből. Az utólagos, mindössze 1 millió dolláros nyílt piaci vásárlást a cég „50 millió dolláros akkumlációs terv” első lépéseként kommunikálta, ami arányaiban inkább marketingfogásnak tűnik, mint érdemi tőkeallokációnak. Közben a Tether – Oobit‑befektetőként és a PIPE fő kedvezményezettjeként – lényegében mindkét oldalon ott ül, ami erős jogi és etikai érdekkonfliktust vet fel.
Stabilcoinból befektetési birodalom
A Tether az elmúlt években fokozatosan alakult át puszta stabilcoin‑kibocsátóból agresszív befektetővé, amely adatközpontoktól kezdve kriptotőzsdéken át fizetési appokig számos területen vásárol részesedéseket. Befektetési térképén ma már több tucat cég szerepel – köztük az Oobit, a Bit2Me, különféle bányász‑ és infrastruktúravállalatok, valamint a luganói „Plan B” program –, miközben az USDT piaci kapitalizációja meredeken, 200 milliárd dollár közelébe emelkedett. A hivatalos narratíva szerint ezek a befektetések a Tether nyereségéből történnek, nem az USDT‑tartalékokból, mégis óhatatlanul koncentrálódik a piaci és vállalati befolyás egyetlen, sokszor átláthatatlan szereplő kezében.
Régi sztori, új szereplőkkel
Nem ez az első alkalom, hogy a Tether körül a transzparencia kerül terítékre. Korábbi hatósági eljárások rávilágítottak, hogy a vállalat éveken át ellentmondásosan kommunikált a tartalékok összetételéről, és nem minden időszakban volt teljes mértékben készpénzzel vagy azokkal egyenértékű eszközökkel fedezve az USDT. A vizsgálatok lezárultak ugyan, de maradandó sebet ejtettek a bizalmon, és azóta is visszatérő kérdés, mennyire őszinte és részletes a Tether a kockázataival kapcsolatban – különösen akkor, amikor egyszerre jelenik meg pénzügyi infrastruktúraként és kockázatitőke‑befektetőként. A VCI Global részvényeinek 99,9%-os idei zuhanása és az OOB rövid távú árfolyamcsúcsai azt üzenik, hogy a hangzatos „digitális‑treasury” történet önmagában nem pótolja az átlátható, fundamentumokra épülő működést.