Trump kriptóstratégiája az elitnek szól, nem a hétköznapi felhasználóknak
A globális piacok fellendültek, amikor Donald Trump amerikai elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök bejelentette az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti új kereskedelmi megállapodást. A vámcsökkentések és az exportengedmények nyomán a befektetői hangulat érezhetően javult, és a Bitcoin árfolyama is pozitívan reagált. A kriptó ilyenkor ismét bizonyítja, hogy nem csupán alternatív eszköz, hanem a globális gazdasági hangulat indikátora is lehet.
Trump pozitív piaci jelzéseket küld – de kinek?
Sokakban megerősödött az érzés, hogy Trump valóban nyitott a digitális eszközök és a kriptoalapú gazdaság irányába.
A kriptopénzek eredetileg épp arra születtek, hogy azoknak nyújtsanak alternatívát, akiket a hagyományos pénzügyi rendszerek hátrányosan érintenek: az átláthatatlan szabályok és a központosított profitérdekek helyett személyes felhatalmazást, valódi pénzügyi szuverenitást ígérve. A 2008-as válság hamvaiból emelkedett ki a Bitcoin mint radikális kísérlet a decentralizált pénzügyekre – nem pedig arra, hogy a nagybefektetők és politikai elit kezét erősítse.
Trump adminisztrációjának kriptobarát szabályszűkítési terve azonban inkább a hatalmi koncentrációt szolgálja. A hivatalos kommunikáció azt sugallja, hogy a felek felszabadulnak a bürokrácia alól, és a digitális eszközök széles körben elérhetővé válnak. Trump 2025 tavaszán, egy kriptoipari konferencián így fogalmazott:
A megfelelő jogi keretek mellett a kisebb és nagyobb intézmények egyaránt felszabadulhatnak, hogy befektessenek, innováljanak, és részt vegyenek korunk egyik legizgalmasabb technológiai forradalmában.
A gyakorlatban azonban a dereguláció főként a politikai és gazdasági nagyágyúk üzleti érdekeit támogató lépéseket tartalmaz.
Innen nézve inkább politikai protekcionizmus
A Trump család kriptovállalkozása, a World Liberty Financial (WLF), kiváló példa erre a kettős mércére. A WLF stabilcoinja és digitális tokenjei épp akkor indultak el, amikor az adminisztráció sorra lazította az iparági felügyeletet. Eközben az Igazságügyi Minisztérium megszüntette a nemzeti kriptobűnözés-ellenes egységet, lefújva azoknak a pénzmosás- és csalásügyeknek a vizsgálatát, amelyek a kriptoeszközök sötétebb oldalát célozták.
A National Cryptocurrency Enforcement Team (NCET) 2022-ben jött létre, és az FTX, Tornado Cash, illetve Sam Bankman-Fried-ügyekhez hasonló kriptoszélhámosságok felgöngyölítésén dolgozott. A 2025-ös megszüntetése a szakértők szerint egyértelműen gyengítette az állami kontrollt, pont abban az időszakban, amikor Trumpék érdekeltségei tokeneket dobtak piacra. A szabályozási visszalépés tehát nem elméleti veszély: konkrét nyomozások és szankciók kerültek parkolópályára.
Ezzel párhuzamosan egyre több, kifejezetten politikai arcokhoz kötődő „politico-coin” jelent meg a piacon. Ezek az érmék gyakran pár nap alatt szárnyalnak, majd ugyanilyen gyorsan összeomlanak, kiszolgáltatva a spekulánsokat és a gyanútlan befektetőket.
Ám az ilyen érmék nem a technológiai innovációt vagy a közösségi igényeket szolgálják, hanem a hűség, befolyás és presztízs újfajta eszközei. A kripto eredeti ígérete (miszerint a hatalom az egyének kezében összpontosul) helyett egy újfajta központosítás bontakozik ki – csak épp a technológiai körítés nem engedi átlátni a valós mozgatórugókat.
2024 végén a Trumphoz köthető mémcoin-láz új szintre lépett. Melania Trump egy X-poszttal indította útjára a hivatalos „Melania Coin”-t, amit a piac pillanatok alatt felkapott. A TRM Labs szerint a $TRUMP token piaci kapitalizációja rövid idő alatt elérte az 1,6 milliárd dollárt, miközben a kisbefektetők jelentős része későn szállt be, és veszteséggel szállt ki. A politikai márkák így már nemcsak a közösségi médiában, hanem a blokkláncon is befolyásoló eszközzé váltak.
A Trumphoz köthető tokenek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az elmúlt hónapokban sorra jelentek meg más politikusokhoz társított mémérmék is, például a $BIDEN, $KAMALA vagy $RON tokenek. Ezek többsége nem hivatalos, ám ettől még jelentős spekulációs hullámokat indítanak el, és gyakran politikai szatíra vagy lojalitási szimbólum formájában működnek. A kriptotér ezzel lassan egyfajta digitális választási plakáttá válik – csak épp pénzért lehet belépni.
A felemelkedő kapitalista logika győzött: a decentralizációról szóló retorika mögött a spekuláció került előtérbe, a közérdek pedig alárendelődik a gyors haszonszerzésnek. A WLF tőkebevonása után dübörög tovább, míg a hétköznapi befektetők magukra maradnak egy olyan környezetben, ahol a szabályok meglazításából származó előnyökhöz csak a beavatottak férnek hozzá.
A kriptó nem luxus: sokaknak ez lenne az egyetlen esély
Akiknek igazán szükségük lenne a kriptóra – az unbanked, a pénzügyi rendszerből kiszorultak, a helyi valutájukba vetett hitet elvesztett milliók – számukra a kriptóforradalom ígérete továbbra is elérhetetlen.
A „leginkább sújtottak” kategóriája nem politikai jelszó: világszerte több mint 1 milliárd ember él bankszámla nélkül. Sokuk vidéki térségekben él, ahol nincs bankfiók, ATM vagy internetes pénzügyi szolgáltatás; mások migráns munkások, menekültek, vagy a feketegazdaságban próbálnak boldogulni – hitel, biztosítás vagy megtakarítás lehetősége nélkül.
Ez nemcsak személyes, hanem gazdasági csapda is: a megtakarítás hiánya miatt ezek a közösségek még egy váratlan kiadást sem tudnak kezelni.
A globális dél országaiban sokan hiperinflációval küzdenek. Venezuelában vagy Libanonban a nemzeti valuták hónapokon belül elveszítik értéküket, a mindennapi megélhetés pedig lehetetlenné válik, ha valaki kizárólag bolívarban vagy libanoni fontban próbál gazdálkodni. Az emberek ezért egyre gyakrabban keresnek menedéket stabil digitális dollárokban (pl. USDT), melyek értékállóbbak és bármikor mozgathatók, akár határokon túl is.
Ehhez hasonló a bevándorlók problémája, akik havonta küldenek haza pénzt a családjuknak. Egy átlagos 100 dolláros utalásból sokszor csak 80–85 ér célba a különböző közvetítői díjak miatt, főleg Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában. Egy kriptós tranzakcióval ez akár pár centért megoldható lenne – gyorsabban, ellenőrizhetőbben, kevesebb vesztességgel.
Ők – nem a tőzsdei spekulánsok és nem a politikai kampányok – voltak a decentralizált pénzügyi mozgalom elsődleges célcsoportjai. A rendszer ma nem értük működik. Pedig a valódi kriptóforradalom akkor kezdődik, amikor az ő problémáikra is választ adunk.
Mert végső soron mit is jelentene a kriptó valódi forradalma?
A pénzügyi szuverenitás nem pusztán befektetési lehetőség, hanem mindennapi megoldás lehetne: rokonok támogatása alacsony költséggel, stabil fizetőeszköz rossz helyi valuta mellett, mikrovállalkozások finanszírozása kisebb remittencia-díjakból.
Ha a kriptó valaha beteljesítené eredeti ígéretét, a közösségnek vissza kellene térnie a protokollok és szolgáltatások emberközpontú céljaihoz. El kell távolítani a politikai márkaneveket, és újra közérthetően, gyakorlatiasan bemutatni, miként segít a kriptó a mindennapi életben. A technológia adott – de az, hogy hogyan használjuk, már társadalmi döntés kérdése.
Ez lehet az az út, amely egyszerre szolgálja a decentralizációt, és valódi hozzáférést biztosít azoknak, akik eddig kiszorultak a hagyományos pénzügyi rendszerből. Hiszen a blokklánc nemcsak befektetés, hanem lehetőség is lehet: digitális identitás ott, ahol nincs irat, átlátható támogatási rendszer ott, ahol a korrupció mindent elnyel.
De hogy a szabadság ígérete valaha eljut-e azokhoz is, akiket eddig kizárt a rendszer – az már a politika akaratán múlik.