Egy gomb, ami gátlástalanul megváltoztatta az egész világot
A közösségi média világát nehéz lenne elképzelni a Like válaszjel nélkül – az ikonikus hüvelykujj-fel emelés, amelyet a Facebook tett digitális horgonyává. Ez az egyszerű kis gomb nemcsak egy gyors visszajelzési lehetőséget kínált, hanem mélyebb szerepet kapott: alkotói ösztönzőként, érzelmi gerjesztőként, és nem ritkán lélektani játszmák eszközeként is működött. A Facebook csak formalizálta, amit az emberiség ezer éve csinál: keresi az elismerést – és adja a jelet, hogy „együtt vagyunk”.
A Like gomb hamar túlnőtt önmagán: nemcsak az online figyelem központi eleme lett, hanem egy időre még turisztikai látványosságként is funkcionált, amikor a Facebook kaliforniai központjának homlokzatán óriási ikonként hirdette a márkát – egészen a 2021-es Meta-átnevezésig.
A most megjelent könyv, Like: The Button That Changed The World nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy feltérképezze ennek az egyszerű szimbólumnak a szövevényes történetét – egy olyan jelenségét, amely a digitális társadalom áldásává és átkává is vált. A szerzők a Like válaszjel eredetét egészen az ókori Róma gladiátorviadalainak kézmozdulataira vezetik vissza, majd eljutnak a 21. század elejéig, amikor olyan technológiai úttörők, mint Russ Simmons (Yelp), Biz Stone (Twitter), Max Levchin (PayPal), Steve Chen (YouTube) vagy Paul Buchheit (Gmail) azon dolgoztak, hogyan lehetne az elismerés gesztusát felhasználni arra, hogy az emberek önként, örömmel osszanak meg tartalmat online.
A történet egyik fordulópontja 2005. május 18-án történt, amikor a Yelp egyik alkalmazottja, Bob Goodson egy egyszerű vázlatot rajzolt: egy felfelé és lefelé mutató hüvelykujjat, amelyek a véleménynyilvánítás gesztusát jelenítették volna meg a platform étteremértékelései alatt. Bár a Yelp végül nem ezt az ötletet választotta – inkább a „hasznos”, „vicces” és „menő” gombok mellett döntöttek –, Goodson skicce új lendületet adott a gondolatnak. Ez vezette őt és Martin Reeves-t ahhoz, hogy közösen feldolgozzák a Tetszik reakciógomb születésének történetét.
„A Like gomb egyszerre egyszerű és elegáns – azt üzeni: tetszel nekem, tetszik, amit csinálsz. És egyúttal azt is: hozzád hasonlónak érzem magam. Egy törzshöz tartozunk”
– mondta Reeves az Associated Pressnek. Majd hozzátette:
„De meglepően nehéz válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy ki is találta fel valójában a Like gombot?”
A Like ikon társadalmi és kulturális gyökerei
Bár a Facebook tette világhírűvé a Tetszik gombot, maga az ötlet nem a közösségi óriás szüleménye – sőt, kis híján végleg a süllyesztőbe került. A gom bevezetését Mark Zuckerberg éveken át elutasította, és csak hosszas belső viták után, 2009. február 9-én vált hivatalosan a platform részévé – öt évvel a Facebook alapítása után.
Mint sok más újítás, a Like jel is egy szükségből született, kollektív ötletelés eredménye volt, amely hosszú időn át érlelődött a Szilícium-völgy technológiai közösségében. A könyv egyik szerzője, Martin Reeves szerint az innováció ebben az időszakban gyakran társas, közösségi élményként valósult meg: a fejlesztők rendszeresen találkoztak egymással, megosztották, min dolgoznak, és egyre több esetben derült ki, hogy hasonló problémákon törik a fejüket – például azon, hogyan lehetne egyszerűen kifejezni egy tartalomra adott reakciót.
A gondolat, hogy szükség lenne egy könnyen kezelhető, áttekinthető visszajelzési formára, olyan platformok körül fogalmazódott meg, mint a YouTube vagy a Yelp – ezeknek ugyanis az volt az érdekük, hogy a felhasználók tartalmat gyártsanak nekik, lehetőleg ellenszolgáltatás nélkül. Ehhez viszont olyan visszacsatolásra volt szükség, ami azonnali és minimális energiabefektetést igényel – épp, mint egy gombnyomás.
A Tetszik gomb formai megoldása sem a semmiből érkezett. Bob Goodson ötlete – a felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujj – olyan kulturális képekből táplálkozott, amelyek már jó ideje jelen voltak a tömegkultúrában. Az egyik legismertebb ilyen forrás Ridley Scott Gladiátor című filmje volt, amelyben Joaquin Phoenix császárként e kézmozdulatokkal döntött élet és halál felett. De a pozitív jelentéstartalom már a hetvenes években is jelen volt: a Happy Days című sorozatban Fonzie karaktere rendszeresen ezzel a gesztussal jelezte elégedettségét. Később a TiVo digitális rögzítő is ezt a mozdulatot vette alapul a távvezérlőjén, hogy a nézők jelezhessék, tetszik-e nekik egy műsor.
Ugyanebben az időszakban jelentek meg az első internetes próbálkozások is. A Hot or Not nevű oldal például a feltöltött képek külsejének értékeléséhez keresett egyszerű visszajelzési lehetőséget – ez is hozzájárult ahhoz a gondolati háttérhez, amelyből később kinőtt a Like gomb. A fejlesztés különféle elemeihez olyan szolgáltatások is hozzájárultak, mint a Digg, a Xanga blogplatform, a YouTube vagy a korai videómegosztók közül a Vimeo.
A kattintás, ami mindent megváltoztatott
Bármennyire is mások álmodták meg, végül a Facebook volt az, amely a Tetszik-funkciót egyetemes nyelvvé tette – és persze az is, amelyik a legtöbbet profitált belőle. Pedig kevésen múlt, hogy ez egyáltalán megtörténjen.
A Facebook mérnökei már 2007-ben dolgoztak a visszajelző ikon bevezetésén, de Mark Zuckerberg sokáig mereven ellenezte az ötletet. Attól tartott, hogy az oldal túlzsúfolttá válik, és az ilyen típusú gesztusok – szerinte – elbagatellizálják a platform lényegét. Végül egy rivális szolgáltatás, a Paul Buchheit és a ma már az OpenAI-t vezető Bret Taylor által alapított FriendFeed lépett először: ők 2007 októberében bevezették saját verziójukat.
A funkció azonban nem hozott átütő sikert – a FriendFeedet végül felvásárolta a Facebook. Mire az akvizíció lezárult, Zuckerberg is beadta a derekát, és a vállalat bevezette a Like-gombot – bár a kezdeti ötlet szerint „Awesome” lett volna a neve. Az indoklás: „mert semmi sem lehet awesome-abb az awesome-nál”.
Amint a funkció élesedett, világossá vált: nemcsak a felhasználók aktivitását növelte, hanem sokkal mélyebb betekintést is adott abba, mi érdekli őket. Ez az adatvagyon pedig aranybányává vált a Facebook (később Meta) számára – a célzott reklámok révén csak 2023-ban több mint 165 milliárd dollár bevételhez jutott a cég.
A siker további újításokat inspirált: a Tetszik-funkció más platformokra is kiterjeszthető lett, 2016-ban pedig hat új érzelemgomb is megjelent – a „szerelem”, „gondoskodás”, „nevetés”, „csodálkozás”, „szomorúság” és „harag” formájában. Bár a Facebook nem tette közzé, hány visszajelzés gyűlt össze az évek során, Max Levchin szerint a rendszer már valószínűleg trilliónyi kattintást regisztrált.
„Az, hogy mit tartanak az emberek szerethetőnek – ez az egyik legértékesebb információ az interneten”
– fogalmazott a könyvben.
Már ezer éve csináljuk…
A siker árnyoldalai sem maradtak el: a folyamatos visszacsatolás igénye komoly lelki problémákat szült, különösen a tinédzserek körében. A közöny, a lájkok hiánya sokaknál szorongáshoz vagy önértékelési zavarokhoz vezetett, miközben a túlzott pozitív visszajelzés a nárcisztikus személyiségeket erősítette. Reeves szerint ez tipikus mellékhatás:
„ha még a kedvező hatásokat sem tudjuk előre megjósolni egy új technológiánál, akkor hogyan várhatnánk el, hogy a negatív következményekre is felkészüljünk?”
Ennek ellenére a szerző úgy véli, ez az apró digitális mozdulat valami mélyen emberit érint meg.
„A véletlenszerű találmányban pont ez a lényeg. Azt hiszem, az emberek sosem fognak ráunni arra, hogy tetszésüket kifejezzék – hiszen ez a képesség 100 ezer évnyi evolúció terméke.”