Mit akar pontosan Vitalik Buterin az Ethereummal?
Vitalik Buterin bő tíz éve teljesen új szintre emelte a blokkláncok és a kriptovaluták működését, amikor bevezette az okosszerződéseket az Ethereum blokkláncán. Azóta már complex tokenizációs, gaming és NFT-ökoszisztémákról beszélhetünk, aminek csak a képzeletünk szab határt.
Bár a decentralizált pénzügyek egyértelmű előretörésnek örvendenek, az újabb és újabb Ethereum-fejlesztések és a szűnni nem akaró ígérgetése az Ethereum 2.0-nak joggal vetik fel a kérdést, hogy kész less-e valaha az ökoszisztéma, vagy Buterin csak saját idejét húzza?
Multidimenzionális díjszabás: régi gond új köntösben
Vitalik Buterin és Anders Elowsson új frissítésével a hálózati díjfizetést kívánják – ismét – forradalmasítani az Ethereum blokkláncán. A jelenlegi rendszer általános gázdíjait az EIP-1559-es frissítés, míg az adatmennyiséghez kötődő díjakat az EIP-4844-es frissítés szabályozza.
Most ezt a két, egymástól részben független mechanizmust egyesítenék egy ún. multidimenzionális díjpiacba, ahol a felhasználók egyetlen max_fee-t adnak meg minden erőforrásra: számítási teljesítmény, tárhely és calldata. Ezzel „dinamikusan” lehetne allokálni a díjat oda, ahol a legnagyobb a terhelés, optimálisabban kihasználva a kapacitásokat. Az elképzelés szerint „a díjpiac tovább egységesül egyetlen frissítési mechanizmus alatt, általánosított tartalékárazással és gas normalizálással, amely megtartja a jelenlegi százalékos tartományokat, miközben stabil árat tart fenn” – írják a tervezetben.
Buterin tovább húzza saját idejét
Vitalik Buterin az elmúlt években többször zseniálisan látta a piac alakulását, ugyanakkor az elmúlt években szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy csak mesterien tartja fenn a közösségi hype-ot egy soha el nem érkező ökoszisztémával kapcsolatban.
Kétségtelen, hogy minden új javaslat innovatív és technológiailag izgalmas – de mikor lesz ebből valódi, kézzelfogható előrelépés a hétköznapi felhasználó számára? Az Ethereum díjrendszere már többször esett át reformokon, mindig azzal az ígérettel, hogy végre olcsóbb, gyorsabb, és szélesebb körben használható lesz a hálózat. A valóság viszont gyakran az: miközben a bonyolultabb fejlesztések egyre több közvetítő réteget teremtenek, a végfelhasználók számára az áttörés elmarad.
Most épp rekordalacsony, 1 gwei (0,00015 dollár) alatti díjakról beszélünk – épp akkor próbálnak új díjmodellt bevezetni, amikor a hálózat kihasználtsága is a mélyponton van. Ez szép példája lehet annak, amikor „mérnöki bravúr” szolgálatában a programozók már előre próbálnak megoldani olyan problémákat, amelyek (pillanatnyilag) egyszerűen nem léteznek.
A mindennapi adaptáció hiánya
Az egyik legnagyobb kritika az Ethereummal szemben, hogy az éles pénzügyi és társadalmi használati esetek szinte alig terjedtek el. Miközben DeFi, NFT-k és egyedi appok születnek, ezek döntő többsége a kripto-szubkultúrán belül marad, a hétköznapi ember életét pedig leginkább hype-cikkek szintjén érinti.
Az új multidimenzionális díjpiac elvben elősegíthetné a felhasználóbarátabb szolgáltatások elterjedését, de a szkeptikusok szerint „a technológia foglyai vagyunk”, vagyis egyre kifinomultabb rendszereket építünk, miközben a valódi tömeges adaptáció még mindig várat magára.
Ez kifejezetten ígéretesen és logikusan hangzik, ugyanakkor az Ethereumnak – és annak felhasználóinak – ennél többre van szüksége. A végső teszt a valós használat lesz. Mert végső soron minden blokklánc értékét nem a mérnöki bravúr, hanem a valódi életproblémák megoldása adja.