Nem mindenki Bitcoiner, aki annak mondja magát
A Bitcoin sokak szerint nemcsak egy technológia vagy befektetés, hanem világnézet is. A decentralizáció, a cenzúrázatlanság és az önrendelkezés alapértékek – de vajon mindenki, aki Bitcoint használ, osztozik is ezekben? Gyakran találkozni azzal a felfogással, hogy a „valódi” Bitcoin-hívő nemcsak árfolyamot néz, hanem a szabadság lehetőségét látja benne.
És ha ez igaz, akkor joggal merül fel a kérdés: mit árul el rólunk az, ahogy használjuk?
Ki az igazi Bitcoiner?
A Bitcoinról sok mindent mondtak már az elmúlt másfél évtizedben. Hogy forradalom. Hogy piramisjáték. Hogy digitális arany, menekülőeszköz, vagy egyszerűen csak egy újabb mód arra, hogy valaki gyorsan meggazdagodjon. Azt viszont kevesebben firtatják: mit árul el rólunk az, ahogyan használjuk?
A Bitcoin ugyanis nem csupán egy árfolyamgrafikon vagy egy QR-kód mögötti egyenleg. A mögötte álló eszme – a pénzügyi önrendelkezés, a közvetítők nélküli transzparencia és a decentralizáció — valójában egy teljes világnézet vázát adja. Elvileg.
A gyakorlat viszont ennél jóval vegyesebb.
Ma már szinte bármelyik tőzsdén vásárolhatunk Bitcoint, tárcaappok tömkelege áll rendelkezésre, és ha elég ügyesek vagyunk, még profitot is realizálhatunk az árfolyammozgásokon. Csakhogy épp ez az egyszerűség – és a hozam reménye – az, ami sokakat a lényeg mellett elsodor.
Egyre többen jönnek, de nem ugyanazért.
„Vannak, akik az árfolyam miatt érkeznek. Aztán vannak, akik a szabadság miatt maradnak.” Ez a gondolat nem valódi idézet, hanem inkább egy általános tapasztalat. A Bitcoin-közösségen belül ma is élénk a vita arról, hogy ki tekinthető „valódi” Bitcoinernek. Az, aki évek óta HODL-ol, és minden technikai részletet ismer? Vagy az, aki tegnap érkezett, de már most érti, miért fontos, hogy a pénz ne legyen állami monopólium?
A lehetséges válaszok száma végtelen – és ahány felhasználó, annyiféle indok.
Derek Ross, a decentralizált kommunikáció egyik legismertebb szószólója például úgy gondolja, hogy:
ha nem érted, miért fontos a decentralizált kommunikáció, akkor a decentralizált pénzt sem érted igazán.
Szerinte a Bitcoin szabadságot ad a pénzügyekben, de ha közben a kommunikációnk cenzúrázott és kiszolgáltatott marad, akkor az egésznek nincs értelme. Nála a két világ összeér. Vagy, ahogy ő mondja:
A lila pirula segít lenyelni a narancssárgát.
Amire pedig céloz, az a Nostr, amit a közösség sokszor „lila pirulának” becéz. A Nostr egy olyan nyílt közösségi protokoll, ami nem egyetlen alkalmazás, hanem sokféle felület alapja lehet – és nem egyszerűen csak egy alternatív platform, hanem a Bitcoin logikus párja. Mert ha nem beszélhetsz szabadon, akkor hogyan küldhetnél szabadon pénzt? És ha nincs platform, ahol megvitathatod a jövődet, akkor hogy építhetnéd azt?
A gondolat nem újdonság, de a gyakorlati vetülete annál izgalmasabb. Ross szerint a Bitcoin és a Nostr két oldala ugyanannak a szabadságeszmének – és aki csak az egyiket használja, az a szabadság csak felét választja.
Ez persze sokakból ellenérzést vált ki. Nem mindenki akar új platformokra költözni, új követőbázist építeni, vagy egyszerűen csak nem látja értelmét elhagyni a megszokott csatornákat.
De éppen ez a kihívás. Ross szerint:
Sokan csak a számok miatt jöttek. Aki viszont a szabadság miatt van itt, annak előbb-utóbb fel fog tűnni, hogy nemcsak a pénzrendszer, hanem a beszélgetéseink tere is reformra szorul.
És valóban – elég csak belegondolni, mi történik egy banki letiltásnál, vagy egy közösségi platformon elnémított véleménynél. Ha nem te döntöd el, kinek és mit mondhatsz, akkor talán már nem is teljesen a tiéd a hangod. És ha a hangod nem a tiéd – mi van a pénzeddel?
A szabadság nem csak pénzben mérhető
A Bitcoin nemcsak a bankokon kívüli értéktárolásra ad lehetőséget, hanem egyúttal szimbóluma is lett a pénzügyi önrendelkezésnek. Azonban egyre többször hallani azt a kritikát, hogy sokan kizárólag a nyereség miatt érkeznek, és nem is igazán értik vagy képviselik a mögötte húzódó szabadságeszményt.
Ugyanez a kérdés vetődik fel a decentralizált kommunikáció terén is. Ha a pénzünket kivisszük az állami és vállalati rendszerekből, miért maradnánk a kontrollált, algoritmizált közösségi platformokon?
A Bitcoin ethosza ugyanis nem ér véget a pénztárcánál. A szabadság igénye nemcsak a tranzakciókban, de a gondolatokban is meg kell, hogy jelenjen. És épp itt kapcsolódik be a képbe az imént felvezetett platform.
A decentralizált közösségi kommunikáció egyik legígéretesebb formája jelenleg a Nostr. Nem vállalat, nem alkalmazás, nem termék – hanem egy nyílt protokoll, amely bárki számára elérhető, fejleszthető és használható. Ez önmagában nem volna újdonság. De az, hogy egyre több Bitcoin-közeli szereplő látja benne a jövőt, már önmagában is figyelemre méltó.
A Nostr egyfajta „szabadság-tükör”: megmutatja, ki az, aki valóban decentralizált elveket követ, és ki az, aki csak a Bitcoin emelkedéséből szeretne profitálni. Derek Ross, a Nostr egyik legismertebb támogatója egy interjúban azt mondta:
Bitcoin a pénz szabadsága, Nostr minden más szabadsága.
Rossz kérdés, hogy „miért nem vagy még Nostr-on?”
A Nostr-t nem kell kötelezően használni ahhoz, hogy valaki Bitcoinert legyen nevezhető. De aki hisz a cenzúrázatlan kommunikáció értékében, aki decentralizált pénzzel él, és nem csak kereskedik, annak számára a Nostr túlmutat a geekes kísérletezésen. Az identitás része lehet.
Ross egy interjúban nem kímélte azokat sem, akik szerint elég egy Ledger meg egy TradingView. A Ledger egy hardveres tárca, a TradingView pedig egy grafikonfigyelő eszköz – mindkettő hasznos, de önmagában egyik sem jelenti azt, hogy valaki érti vagy képviseli a Bitcoin valódi szellemiségét. Ross szerint sokan vannak, akik csupán a nyereséget keresik, és mindent az árfolyammozgásokhoz igazítanak.
Nem mindenki van itt a jó okból – fogalmazott. Valaki a szabadságért jött, mások csak a zöld gyertyákért. Vagyis Ross szerint sokan nem ideológiai meggyőződésből vannak jelen a kriptó világában. Néhányan valódi szabadságot keresnek, mások csak az árfolyamemelkedésekből akarnak gyorsan pénzt csinálni.
És miért nem lett még mindenki Nostr-felhasználó?
A válasz prózai: megszokás, közönség, technikai kényelmetlenség. Aki éveket töltött el egy hagyományos platformon, nem szívesen hagyja ott a közönségét, követőit, reakcióit. De épp ez az, amire a kriptós közösség sokszor maga is büszke: a „proof of work” mentalitás. Azt az elvet valljuk, hogy ha valami értékes, azért dolgozni kell. Nem elég csak megvenni.
Ezért van, hogy a Nostr lassan nő, de akik használják, gyakran sokkal személyesebb, őszintébb kommunikációt folytatnak ott. És lehet, hogy pont ez fogja megkülönböztetni a jövő Bitcoin-közösségét – nem az, hogy ki hány szatoshit gyűjtött, hanem hogy milyen térben, milyen szabadságfokon élte meg a közösséghez tartozást.
És akkor mi a varázsrecept?
A Bitcoin szabadságot ígér – pénzügyekben, határokon túl, intézményeken kívül. De valódi szabadság csak akkor létezik, ha a gondolataink, szavaink, kapcsolataink is szabadon áramolhatnak.
Ha a decentralizált pénz elengedhetetlen, akkor talán a decentralizált kommunikáció sem csak opció. Lehet, hogy a jövő Bitcoinerének nemcsak cold walletje lesz, hanem Nostr-fiókja is.
De vajon létezik univerzális recept a szabadságra? Aligha.
Aki diétázott már, tudja: van, aki a kalóriákat számolja, más a szénhidrátot csökkenti, és olyan is akad, aki szerint elég, ha fényt eszünk. Ahogy a fogyókúra sem egyforma mindenkinek, úgy a pénzügyi szabadsághoz vezető út is egyéni.
Egy dolog viszont biztos: a Bitcoin az egyetlen olyan pénzügyi forma, amelynek alapja a decentralizáció. Ez pedig talán az egyetlen kapaszkodó, amit mindannyian figyelembe vehetünk a saját „szabadságreceptünk” keresésekor.