Az arany elfojtott története: hogyan lopják el a vagyonunkat a központi bankárok
Egon von Greyerz szerint:
A pénzügyi rendszer nem más, mint legalizált lopás.
A nemesfém, ami kimondja az igazságot
Az arany ára újabb és újabb történelmi csúcsokat dönt, 2025 őszén már 4 000 dollár (1,3 millió forint) fölé emelkedett unciánként, jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy mi lehet az oka. A válasz viszont nem az arany értékében és tulajdonságaiban rejlik, sokkal inkább az emberi tulajdonságok és a politikai döntésekben keresendő.
Forrás: Goodwill Trader / X (Twitter) – frissített arany árfolyam-grafikon, 2025 október
Egon von Greyerz és Matthew Piepenburg szerint az arany szárnyalása nem spekuláció, hanem a pénzügyi hazugságok lelepleződésének eredménye. A történelem ismétli önmagát, amikor a hatalom túlköltekezik, a pénz elértéktelenedik, és a polgárok vagyonát szép lassan „legálisan” ellopják, infláció, pénznyomtatás és kamatpolitika formájában. Az arany pedig csak tükröt tart számunkra, jellemzően amikor a rendszer hazudik, az arany ára nőni kezd.
Az aranyfedezet vége
1971 augusztus 15-én Richard Nixon egyetlen döntéssel kiszakította a dollárt az aranyfedezet alól, és ezzel véget is ért a pénz becsülete. A világ addig elhitte, hogy minden dollár mögött ott csillog egy darabka valódi érték. Csakhogy Amerika túlköltekezett: háborúra, jóléti ígéretekre, katonai bázisokra költötte el az aranyát. A készlet 22 ezerről 9 ezer tonnára csökkent, miközben a franciák sorra váltották vissza dollárjaikat aranyra. Nixon pedig csak próbálta menteni, ami még menthető volt.
Ettől a pillanattól kezdve a pénz nem érték, hanem ígéret lett. És azóta minden politikus kísértést érez, hogy egy kicsit többet ígérjen, mint amennyit valóban birtokol.
Pénzromlás, ahogy a rómaiak csinálták
Nincs új a nap alatt. Már az ókori Róma is hasonló játékot játszott, amikor az állam eladósodott, elkezdte „hígítani” az ezüst denarius érméket. 250 év alatt a denarius teljesen elvesztette ezüsttartalmát, a birodalom pedig a bizalommal együtt összeomlott.
A denarius ezüsttartalma az ókori uralkodók ideje alatt
A középkori Európa, majd a francia forradalom előtti Franciaország is hasonló utat járt: a kormányok a hiányt a pénz értékének csökkentésével próbálták meg orvosolni. És ahogy Piepenburg írja: „a rossz pénz mindig kiszorítja a jót” — ez Gresham-törvényként ma is él. A történelem e tekintetben tehát nem csupán ismétli magát – hanem tulajdonképpen sosem áll meg.
A Cantillon-hatás, vagyis a lopás elegánsabb formája: az infláció
A 18. századi közgazdász, Richard Cantillon fogalmazta meg először: az infláció nem egyfajta rendszerhiba, hanem egy politikai eszköz. Amikor a jegybank pénzt teremt, az új pénz nem egyenlően oszlik el: először a leggazdagabb 10% kapja meg, részvényár emelkedés, ingatlan árak emelkedése és tőzsdei növekedés formájában. A maradék 90% csak később, a már elinflálódott pénzhez jut hozzá.
A 2008-as válság utáni QE-programok (quantitative easing) tökéletes példái ennek: a Wall Street milliárdos bónuszokat osztott, miközben a dolgozó középosztály reálértéken szegényebb lett.
A 21. századi pénz romlása – adósság, amire az infláció ad megoldást
A mai infláció nem véletlen, hanem tudatos politikai döntés. Az Egyesült Államok M2-pénzkínálata 2020 óta 40 %-kal nőtt, ami gyakorlatilag ugyanekkora dollár értékcsökkenést jelent. A hivatalos infláció 2-3%, a valóságban ez ennek inkább a többszöröse is lehet.
Az adósság kezelésének ez lett a modern megoldása, ha elég pénzt nyomtatnak, azzal egy gyors és egyszerű megoldást nyújtanak az adósságokra. A kormányok megszorítások helyett inkább ezt a módszert választják, tulajdonképpen lopnak – észrevétlenül, az infláció segítségével.
A politikusok mosolyognak, miközben a vásárlóerő napról napra eltűnik. A helyzet eufemizmusa: „növekedés”, „célzott infláció” és „stabilitás”, miközben a valóság a pénz romlásáról és a vagyon újra elosztásáról szól.
Ennek a nyertese pedig változatlanul az állam és a bankrendszer, amely előbb fér hozzá a frissen megjelenő pénzhez.
Piaci manipuláció: a London Gold Pool öröksége
A hatvanas években a világ legnagyobb központi bankjai – köztük a Federal Reserve, a Bank of England és a Bundesbank – titkos egyezséget kötöttek: mesterségesen 35 dolláron tartották az arany unciáját. A projekt neve London Gold Pool volt, és célja az amerikai dollár aranyfedezetének megvédése – vagyis a látszat fenntartása, hogy minden dollár még mindig „jó, mint az arany”.
A valóság ezzel szemben az volt, hogy az Egyesült Államok aranykészlete vészesen fogyott: az 1950-es évek végére 20 000 tonnáról 8 333-ra zuhant. Amikor 1968-ban a francia jegybank masszívan elkezdett aranyat követelni a dollárjaiért, a rendszer összeomlott. A London Gold Pool megszűnt, az árak elszabadultak, az arany árfolyama pedig pillanatok alatt elindult felfelé.
Azóta a manipuláció formája megváltozott, de a logika nem. A modern „papírarany” piacokon – a COMEX-en és az LBMA-n – naponta több mint 200-szor annyi aranyat kereskednek, mint amennyi fizikailag létezik. Ezek az ún. derivatív kontraktusok a virtuális fedezet illúzióját keltik, de valójában az árak mesterséges kordában tartását szolgálják.
Magyarország: az aranyvásárlás, mint tudatos védekezés
Miközben a legtöbb nyugati ország az elmúlt évtizedekben eladta aranytartalékát – a Bank of England például 1999 és 2002 között a készletei felét értékesítette, a Magyar Nemzeti Bank ezzel szemben az arany felé fordult. 2018-ban mindössze 3,1 tonna aranyat tartott, de Matolcsy György irányítása alatt három év alatt megtízszerezte ezt a mennyiséget, majd 2021-re 94,5 tonnára, mára pedig több mint 110 tonnára növelte tartalékait.
A döntést sokáig szimbolikus lépésnek tartották, de 2024-re az eredmények önmagukért beszéltek: az aranybefektetés több mint 2000 milliárd forint hozamot hozott, ami 70%-os értéknövekedést jelentett egyetlen év alatt. A magyar aranystratégia tehát nem csupán befektetés, hanem tudatos védekezés, a pénzromlás korában az arany a bizalom új nyelve lett, nemcsak a jegybankok, hanem a társadalom számára is.
A dollár hanyatlása és az arany emelkedése
A 2020-as évek pénzügyi fordulópontot hoztak: a dollár már nem a biztonság szinonimája, hanem geopolitikai fegyver lett. Amikor az Egyesült Államok 2022-ben befagyasztotta Oroszország 300 milliárd dollárnyi deviza tartalékát, a világ jegybankjai rádöbbentek, hogy a tartalék, valójában csak egy politikai engedély. A SWIFT-rendszerből való kizárások, a szankciók és az amerikai adósságplafon körüli bizonytalanság pedig csak olaj volt a tűzre.
Rekordmennyiségű aranyat vásárolnak:
- 2022-ben a jegybankok 1082 tonnát vásároltak – ez 55 éves rekord.
- 2023-ban újabb 1037 tonna következett.
- 2024-ben a globális kereslet már 4899 tonnára nőtt, ami történelmi csúcs.
A BRICS-országok: Kína, Oroszország, India, Brazília és Dél-Afrika, már aranyfedezetes elszámolási rendszeren dolgoznak, miközben a BIS (Bank for International Settlements) az aranyat Tier-1, azaz a legmagasabb biztonsági szintű eszközzé minősítette. A világ jegybankjai pedig először tartanak több aranyat, mint amerikai állampapírt. Ez a folyamat nem forradalom, hanem visszatérés a valósághoz. Az arany nem új divat – csak az emberek kezdik újra felismerni, mi az, ami valóban érték.
Előrejelzések és valóság 2025–2026-ra
A nagy befektetési bankok is kénytelenek voltak elismerni: az arany a pénzügyi stabilitás egyik nagyon fontos eleme. A trend egyértelmű, geopolitikai válságok, növekvő államadósság, tartós infláció és a dollár gyengülése. A kérdés már nem az, hogy az arany fog-e emelkedni, hanem, hogy milyen gyorsan teszi majd.
Következtetés: az arany az igazság szimbóluma
A pénzpolitika története valójában nem más, mint a bizalom története. Amikor a hatalom visszaél ezzel a bizalommal – amikor a pénz már nem fedezet, csak ígéret –, akkor a piac előbb-utóbb visszatér ahhoz, amihez mindig is kötődött: a valódi értékhez.
Ma ez az érték ismét az arany. Nem véletlen, hogy a világ központi bankjai rekord mennyiségben vásárolnak, és hogy a befektetők, a magánszemélyektől a szuverén alapokig, újra fedezetként tekintenek rá. A magyar befektetők számára is világos, hogy a forint inflációja, az állampapírok hozamának kockázata és a globális adósságspirál mellett az arany valódi menedékként szolgálhat. Ahogy korábban is írtuk, az arany nemcsak fizikai formában, hanem digitális eszközként is reneszánszát éli. A tokenizált arany újraértelmezi, mit jelent a bizalom a 21. században: egyszerre ősi és modern, kézzelfogható és blokkláncon rögzített.
Amit ma látunk, az nem pusztán az arany árának emelkedése, hanem a pénz értékének lassú, de biztos leépülése. A központi bankok, a politikusok és a piacok csak késleltetni próbálják az elkerülhetetlent.