Bitcoin, emberek, szabadság – egy könyv, ami után más szemmel tekintesz majd a pénzre
Vannak Bitcoin-könyvek, amelyek grafikonokkal, árfolyamokkal és technikai részletekkel kezdenek. És van ez a könyv, amely emberekkel indul. Nem a „gyors meggazdagodásról” szól, hanem arról, hogyan próbálnak nagyon is valós szereplők kitörni egy igazságtalannak érzett pénzügyi világból – és ehhez a Bitcoin csak az eszköz, nem a főszereplő.
Az önrendelkezés visszaszerzése – Hogyan szerettem bele a Bitcoinba könyvajánló
A szerző nem kriptoguru vagy tőzsdecápa, hanem valaki, aki kívülről esett bele ebbe a világba, majd annyira beszippantotta, hogy éveken át beszélgetett aktivistákkal, bányászati vállalkozókkal, fejlesztőkkel, tanárokkal, szakértőkkel, és politikusok történeteit kutatta. Elment konferenciákra, belépett online közösségekbe, és közben szép lassan rájött: itt nem csak „pénzről” van szó, hanem önrendelkezésről. Az egész könyv ennek a felismerésnek a krónikája – személyes, kíváncsi, sokszor nagyon őszinte hangon.
Ez a könyv nem tankönyv. Inkább olyan, mint egy útinapló, amit egyre több emberrel közösen írnak tovább: dél-afrikai tengerparti negyedek fiataljai, brazil hegyi falvak gyerekei, közép-európai oktatók, közép-amerikai startup-városok lakói, sőt egy államfőjelölt is.
Egy „balos” fiatalkorból a Bitcoinig
A szerző fiatalkorában klasszikus értelemben „balos” volt: tiltakozások, Latin-Amerika diktatúrái, Noam Chomsky és Eduardo Galeano könyvei, globális igazságtalanságok elleni lázadás. Évtizedekkel később pedig azt veszi észre, hogy ugyanazok a minták térnek vissza – csak más szereplőkkel.
A könyv egyik legszemélyesebb szála az a pillanat, amikor ráébred: egész életében valójában ugyanazt kereste, amit a Bitcoin ma technikai szinten megtestesít. Egy ponton így fogalmaz:
Rájöttem, hogy valahol mélyen mindig a Bitcoinra vártam.
Nem azért, mert szeretne „holdolni” (tartani) egy érmét, hanem mert először lát egy rendszert, amelyet nem lehet egyetlen kormány, bank vagy párt kénye-kedve szerint átírni. A könyv egyik nagy ereje pont az, hogy ezt az átalakulást végigkövetjük: egy klasszikus aktivista, aki először szkeptikusan figyel egy „furcsa internetpénzt”, majd rájön, hogy ez az, amire a régi mozgalmaknak sosem volt esélyük: egy valóban működő, gyakorlati alternatíva.
Történetek a világ szélére szorult emberekről
A könyv nem „Bitcoin-történelem”, hanem nagyon konkrét emberi sztorik sora. Nem lövünk le minden poént, de a hangulat kedvéért érdemes párat megemlíteni.
Találkozunk egy utazóval, aki két évig járja a világot szinte csak Bitcoinnal, és ráébred, hogy a pénzügyi rendszer legnagyobb áldozatai nem New Yorkban vagy Zürichben élnek, hanem olyan országokban, ahol a saját pénz napok alatt elinflálódhat, a dollárbankjegyet meg simán „lejártnak” minősíti egy pénzváltó.
Megismerünk brazíliai gyerekeket, akik egy hegyi faluban gyümölcsöt vesznek egy plasztikkártyával, ami mögött nem bankkártya, hanem satoshik állnak. A gyümölcs íze itt mellékes – az élmény számít, hogy végre ők döntenek, mire költik azt a kevés értéket, ami a kezükben van. A szerző vissza-visszatérő kérdése az egész könyvben valami ilyesmi:
Mennyire erős üzenet az, amikor egy gyerek először érzi, hogy a pénz felett ő rendelkezik?
És ott van egy kicsi dél-amerikai ország, ahol egy fiatal nő – apja tragédiájának emlékével a háttérben – úgy dönt: indul az elnökválasztáson, és programja középpontjába a Bitcoint teszi. Nem mint kampánytrükköt, hanem mint túlélési stratégiát egy IMF-programba beszorított, eladósodott ország számára.
Ezek a történetek nem happy enddel záródó mesék, hanem valós, sokszor nyers, néha fájdalmas jelenetek. A közös bennük az, hogy minden szereplő valamilyen formában azt keresi: hogyan tudna kiszabadulni a „hagyományos” pénzügyi rendszer fogságából.
Amikor a Bitcoin találkozik az energiaszektorral
Ha a mainstream médiából tájékozódsz, valószínűleg te is hallottad már: „A Bitcoin bányászata pazarolja az áramot, tönkreteszi a bolygót.” A könyv egyik leghosszabb – de talán legszemfelnyitóbb – fejezete pont erre a témára megy rá.
Nem mérnöki szakkönyvként, hanem kíváncsi kérdezőként halad végig a szerző a bányászaton: mi az az úgynevezett „bennragadt energia”, miért fizet néha egy város azért, hogy megszabaduljon a felesleges áramtól, miért probléma a fáklyázott metán, és hogyan lehet ebből mégis értéket, sőt bevételt csinálni.
Az egyik energiaszakértő így fogalmaz:
A Bitcoin-bányászat az egyetlen ipari méretű fogyasztó, amit bármikor le tudsz kapcsolni.
Ez a mondat az egész fejezet kulcsa. Hirtelen máshogy nézel a bányászatra: nem csak „áramfaló vasak”, hanem olyan eszköz, amivel
- meg lehet fogni a fölös energiát, mielőtt kárba vész vagy szennyez,
- stabilizálni lehet az elektromos hálózatot,
- új üzleti modelleket lehet építeni elhagyott gázkutak, vízerőművek, hulladéklerakók köré.
A könyv nem idealizál: elmondja, hogy ez az egész iparág még alakul, hogy vannak visszaélések, és hogy a szabályozás sok helyen gyerekcipőben jár. De ad egy teljesen más szemszöget, ami után a „Bitcoin rossz a környezetnek” mondatot már nem lehet olyan könnyen kimondani.
Oktatás, közösség és az „orange pill”
A szerző újra és újra ugyanarra a felismerésre jut: a Bitcoin megértésének legnagyobb akadálya nem maga a technológia, hanem az, hogy a legtöbb ember azt sem tudja, hogyan működik a jelenlegi pénzrendszer.
Ezért rengeteget foglalkozik az oktatással. Egy amerikai kisváros meetupjától kezdve egy hondurasi Bitcoin-akadémiáig végigkövetjük, hogyan épülnek azok a kisközösségek, ahol minden kérdés megengedett, és ahol a „mi az a privát kulcs?” ugyanúgy elhangzik, mint az, hogy „hogyan használhatom ezt nyugdíjmegtakarításra?”.
Különösen szép az a történet, amikor egy helyi édesanya, aki addig csak annyit hallott: „Bitcoin = csalás”, fél óra beszélgetés után egészen máshogy néz a dologra – és végül támogatja, hogy a lánya egy Bitcoin-centrikus oktatási központban dolgozzon. A szerző itt teszi le talán a legfontosabb mondatát:
A szuverenitás alapja az oktatás.
Miért érdemes elolvasni – és kinek szól?
Ez a könyv nem „Bitcoin 101” tankönyv, de aki teljesen kezdő, annak is nagyon jó kapu lehet. Nem kell értened a blokklánchoz, hogy megértsd, milyen érzés, amikor egy dél-afrikai fiatal először kap olyan pénzt, amit nem inflál el a helyi jegybank. Vagy amikor egy brazil gyerek egy faluszéli iskolában satoshival fizet a gyümölcsért. Vagy amikor egy kis ország elnökjelöltje kimondja: „A mi pénzügyi rendszerünk így nem mehet tovább.”
Ha már „régi motoros” Bitcoiner vagy, akkor is ad újat: perspektívát. A könyv nagyon messzire visz a „number go up” narratívától, és visszavisz oda, ahol az egész elkezdődött: az emberekhez, akik valamiért úgy érzik, a jelenlegi rendszer nem értük van. A szerző nem kész válaszokat kínál, hanem történeteket, amelyek gondolkodásra késztetnek. Az olvasóban szép lassan megszületik az érzés: „Talán érdemes lenne egy szinttel mélyebben megérteni ezt az egészet.”
Hol tudod beszerezni?
A könyv elérhető a BitcoinBázis webshopjában – ha olyan olvasmányt keresel, amely nem csak a technológiáról, hanem emberekről, traumákról, reményről és önrendelkezésről szól, akkor ez nagyon jó választás lesz. Nem garantáljuk, hogy a végére „maxi” leszel. De azt igen, hogy másképp fogsz nézni a pénzre – és egy kicsit talán magadra is.