Megfigyelés négy keréken: így kémkednek utánad a modern autók
Egy olyan korszakban, amikor a folyamatos kapcsolat, a folyamatos online lét, az információs szőnyegbombázás és az adataink lerablása határozza meg a mindennapi életet, egyre többen sejtik, hogy az autó egyszerű közlekedési eszközből szintén kifinomult adatgyűjtő géppé fejlődött. Mert korábban egy autó alapvetően csak egy eszköz volt az A pontból a B pontba való eljutásra, mára viszont a motorháztető alatt – és egyre inkább az utastérben is – érzékelők, kamerák és szoftverek hálózata található, amelyek sokkal többet rögzítenek, mint csak a megtett kilométereket.
A legújabb vizsgálatok rávilágítanak arra, hogy az autók gyakran kifejezett hozzájárulás nélkül, csendben gyűjtik személyes adatokat, a helyadatoktól kezdve a vezetési szokásokig szinte mindent. Az adatgyűjtés mértéke már egy ideje fókuszban van azoknak a jelentéseknek köszönhetően, amelyek rávilágítottak arra, hogy az autógyártók hogyan integrálják a nyomkövető technológiákat termékeikbe. Például az olyan funkciók, mint a beépített navigációs rendszerek és a csatlakoztatott alkalmazások kényelmet ígérnek, de ennek ára az állandó nyomonkövetés. Mivel az autó naponta rögzíti a mindennapi utakat, ez egy idő után komoly intim részleteket tár fel a vezető rutinjáról – ma már több millió ilyen autó jár az utakon, és már Magyarországon is. Ausztráliában például az adatvédelmi hozzájárulási dokumentáció sok esetben nem is férhető hozzá, ha pedig igen, rendkívül hosszú dokumentumról van szó:
Most már tényleg mindent látni fog a Nagy Testvér
Az adatvédelmi szakemberek szerint a bevezetőben taglalt szintre lépő beavatkozás csak tükrözi és leköveti a társadalmakban egyre terjedő, átfogó megfigyelési tendenciákat, azonban az autóipar más iparágakhoz képest is rendkívül laza szabályozással működik. Ahogy egyre okosabbak az autók (vezetőasszisztensekkel, infotainment rendszerekkel), a generált adatmennyiség is egyre növekszik. Ezen adatok aztán külső felekhez kerülnek mindenféle beleegyezésünk nélkül, például biztosítókhoz és adatkereskedőkhöz kerülnek, akik aztán tudtunk nélkül sokféle célra felhasználják azokat. A megfigyelés motorja a fedélzeti telematikai rendszerstruktúra, amely ma már mindent is megfigyel: sebességet, fékezési szokásokat, a biztonsági öv használatát, újabb modellekben pedig már arcot és beszélgetést is. Ezek a rendszerek gyorsulásmérőkre, giroszkópokra és mikrofonokra támaszkodnak, amelyek egy központi számítógépbe továbbítják az adatokat.
Ma már a világ minden részén elterjedt gyakorlatról van szó, az Egyesült Államokban például a hálózatba kapcsolt járművek valós időben továbbítják a helyadataikat, lehetővé téve a járművezető tartózkodási helyének pontos nyomon követését. Ezenkívül az internetkapcsolat integrálása azt jelenti, hogy az autók adatokat tudnak feltölteni a gyártók vagy partnerek által üzemeltetett felhőszerverekre. Ez folyamatos információáramlást eredményez, amelyből minták rajzolhatóak ki, például bizonyos helyek gyakori felkeresése is. Így a folyamatos nyomonkövetés potenciálisan eladható adatcsomagokká alakít minket, amiből cégek azonosíthatják, hogy ki szereti a Starbucksot és ki nem. Felügyelet és szabályozás pedig nincs.
Az okostelefonokkal ellentétben, amelyeknél az alkalmazások engedélyezése szigorú ellenőrzés alatt áll, az autóknál a gyártók szinte mindig elrejtik az adatgyűjtési záradékokat a végtelenül hosszú felhasználói megállapodásokban, amelyeket kevesen olvasnak el. Ha valaki rákérdez vagy kiszúrja, akkor a gyártók azonnal a lopások elleni védekezéssel vagy éppen a balesetek megelőzésével magyarázkodnak, de lássuk be, a jelenlegi adatgyűjtés és használat bőven meghaladja a szükséges szintet. Az önvezető autók adatgyűjtésének szintjére már 2023-ban figyelmeztettek elemzők, ahogy arra is, hogy politikai intézmények is igen komoly érdeklődést mutatnak a megszerezhető járműadatok iránt. A közösségi oldalakon pedig félelmetes hírek terjednek. Voltak, akik arról számoltak be, hogy az autók rögzítik a vezetési szokásokat, és továbbítják azokat a biztosítóknak, ami potenciálisan befolyásolhatja a kockázati szint alapján kiszámított díjakat. De a rendőrség már gyakran használja a navigációval felszerelt járművek által generált adatnyomokat.
Nem rémálom már az, hogy az autó minden tevékenységet rögzít, így a gyógyszertár gyakori felkereséséből az egészségi állapotra következtetnek, ahogy a gyakori éjszakai vezetésből a munkarendre. Ha pedig a különböző adatgyűjtőket, mint autók vagy nyilvános kamerák, kombinálja az államhatalom, akkor már most is a totális kontroll állapota állhat fenn.
A lehetőségek
Ahogy a járművek a teljes autonómia felé haladnak, a megfigyelési lehetőségek is fokozódnak. Az önvezető autók, amelyek hatalmas érzékelő-rendszerekre támaszkodnak, környezeti adatokat gyűjtenek, amelyek magukban foglalják a gyalogosokat és más járműveket is, és ezzel akaratlanul is rögzítik a járókelők adatait. Az előfizetéses szolgáltatások egy újabb csapdát jelentenek, hiszen az olyan kényelmi funkciók választása, mint a fűthető ülések vagy a fejlett audiorendszerek, a folyamatos adatgyűjtéshez való hozzájárulást jelentik. A WIRED rendőrségi nyilvántartásokban végzett vizsgálata felfedte, hogy a bűnüldöző szervek hogyan használják ezeket a funkciókat megfigyelésre. És ha az nem elég, hogy rengeteg adat jut a kormányok, autógyártók, biztosítók és hatóságok kezébe, tesztek feltárták, hogy az adatok kezelése sem megfelelő, tehát hackerek elég könnyedén megszerezhetik az adathalmazokat. Pont ahogy a PornHub esetében is történt.
Mindenképpen erőteljesebb nyomásra van szükség az adatgyűjtés minimalizálása és az egyértelműbb hozzájárulási mechanizmusok bevezetése érdekében. Vannak ugyan gyártók, amelyek léptek a kérdésben, de általánosságban olyan ez jelenleg, mint egy adatgyűjtési vadnyugat. Az adattudatos emberek számára a védekezési lehetőségek közé tartozik a jármű adatvédelmi beállításainak felülvizsgálata, utólag beszerelt eszközök használata az adatátvitel blokkolására, vagy régebbi, kevésbé hálózatra kapcsolt modellek választása. De ahogy fejlődik az autóipar, egyre inkább szűkülnek az ilyen lehetőségek, tehát a jogalkotóknak kellene lépniük. Ahogy a járművek egyre mélyebben integrálódnak a digitális ökoszisztémákba, a vita az alapvető jogokra terelődik. A biztonságot növelő funkciók, mint például az automatikus vészfékezés, ugyanazokra az érzékelőkre támaszkodnak, amelyek a megfigyelést is lehetővé teszik. Az egyensúly megteremtéséhez átlátható tervezés és szigorú adatvédelem szükséges.