Így lehet valóban decentralizált kriptós projektet építeni
A kriptoszektorban egyre inkább terjed az a gyakorlat, hogy a döntéshozatalt és a kincstár feletti kontrollt a közösség kezébe adják decentralizált autonóm szervezeteken (DAO‑kon) keresztül. Ez demokratikusabb működést és nagyobb közösségi részvételt jelent. A DAO egy olyan blokklánc‑alapú közösségi szervezet, amelyben a döntéseket és a pénzügyi források kezelését a közösség végzi okosszerződések segítségével, központi vezetés nélkül. A decentralizáció a kriptovaluták egyik legfontosabb aspektusa. A decentralizált irányítás megvalósításának kihívása az, hogy hogyan lehet ezt elérni. Mert akárhogy is nézzük, kezdetben minden kriptoprojekt centralizált entitásként indul, amelyet közvetlenül az alapítói irányítanak, akik megírják a kódot, megtervezik a funkciókat és meghatározzák a célokat. Csak akkor lehet a kontrollt átadni a felhasználóknak, ha a projekt már működik. De ennek menete azért nem teljesen egyértelmű.
Legtöbb esetben a projektek alapítói más projektek működését veszik alapul, ahol sikeresen megvalósult már az irányítás átadása DAO-knak. A kezdeti időszakban gyors döntéshozatalra van szükség ahhoz, hogy a projekt lendületet vegyen. Ezért az alapítók kénytelenek diktátorként viselkedni és mindent eldönteni, a technikai architektúrától a tokenomikáig. Ez a centralizáció azonban ellentmond a decentralizált pénzügyek és a web3 hosszú távú víziójának. A decentralizált autonóm szervezetre való átállás mielőbbi, kulcsfontosságú cél, de azt fokozatosan kell és lehet csak végrehajtani, hogy a túlélés biztosítható legyen. A fő kockázat az, hogy a projekt közössége túl éretlen, és nem rendelkezik a komplex protokoll kezeléséhez szükséges szakértelemmel vagy struktúrával, ezért a legtöbb esetben a decentralizációt és a közösségi részvételt fokozatosan vezetik be.
A folyamat bemutatása
Az első lépés az, hogy az alapítók megtervezik a fő irányítási mechanizmust, ami általában valamilyen irányítási token létrehozását jelenti, amelyet a közösség szavazati jogainak kiosztására használnak. A Decentraland esetében például az első lépés a Decentraland Alapítvány létrehozása volt, amely magában foglalt egy közösségi fórumot is, ahol a tagok új ötleteket javasolhatnak és megvitathatnak. Ezt követően bevezették a MANA irányítási tokent.
A következő lépésben nem kötelező erejű szavazásokat vezetnek be a projektek, hogy teszteljék a szavazási folyamatot és irányítási mechanizmusokat anélkül, hogy kockáztatnák a protokoll működését. Ezután jönnek a valós, ám kisebb erejű szavazások, például a díjstruktúráról, majd végül a teljes szavazási mechanizmus, ahol a közösség javaslatokat tehet a teljes protokollra vonatkozóan.
A kriptoprojektek csak akkor érhetik el a teljes DAO-autonómiát, ha a központi csapat lemond minden ellenőrzési jogáról, beleértve a protokollváltozásokkal és a kincstári kiadásokkal kapcsolatos adminisztratív jogokat is. A kincstár a széfnek tekinthető, míg a kormányzási jogok a széf kulcsait jelentik. Ahhoz, hogy valóban decentralizáltá váljanak, a projekteknek biztosítaniuk kell, hogy kódalapjuk teljesen megváltoztathatatlan legyen, így az alapítók sem tudnak tetszés szerint változtatásokat végrehajtani. Ez azt jelenti, hogy a kódfrissítések, hibajavítások és funkciók hozzáadása csak akkor lehetséges, ha a közösség egyetért vele.
A DAO-knak önfenntartó kincstárat is létre kell hozniuk, amely bevételt generál a protokoll számára működésének és fejlesztésének finanszírozásához. A bevételek tranzakciós díjakból, hitelek kamataiból és egyéb mechanizmusokból származhatnak. Ezek felhasználásáról aztán a közösség szavaz. Amikor egy projekt a kódja és kincstára feletti ellenőrzést átadja a közösségének, az a decentralizációs folyamat végső aktusát jelenti.
Problémák és megoldások
A DAO‑irányításra való átállás nem mentes a kihívásoktól, sok projekt küzd olyan problémákkal, mint az alacsony szavazási részvétel, a döntésképtelenség, valamint annak a veszélye, hogy a rengeteg tokent birtokló tulajdonosok túl nagy befolyást szereznek a szavazási folyamatban.
A sikeres DAO‑k különféle módokon tudják enyhíteni ezeket a problémákat. Az első és legfontosabb lépés egy olyan struktúra létrehozása, amelyben a közösségi tagok javaslatokat nyújthatnak be, a szavazók pedig egyszerű „Igen” vagy „Nem” választási lehetőséggel döntenek.
A szavazói apátia kezelésére sok projekt próbálja valamilyen módon ösztönözni a DAO‑ban való részvételt. Annak érdekében, hogy a bálnák ne gyakoroljanak túl nagy kontrollt, a projektek bonyolultabb szavazási modelleket vezethetnek be, amelyek igazságosabban osztják el a hatalmat. Ilyen lehet például a reputáció‑alapú irányítás, ahol a szavazati súly az egyén projektben tett hozzájárulásán alapul, nem pedig a tokenek birtoklásán. Alternatívaként egyes projektek fordított szavazási erőt alkalmaznak, ahol a bálnák szavazatai kevesebbet érnek, mint azoké, akik csak kis mennyiséggel rendelkeznek.
A DAO‑irányítás felé vezető út összetett, számos technikai akadályt kell leküzdeni, és csak akkor járható, ha már kialakult egy stabil közösség. Éppen ezért a DAO‑ra való teljes átállás gyakran meghatározó mérföldkőnek számít, amely a projekt érettségét és a decentralizáció iránti elkötelezettségét jelzi.