Hiperinfláció: amikor nem látványos, akkor is pusztít
A hiperinflációt sokan történelmi szélsőségként kezelik, miközben a gazdaságtörténeti adatok mást mutatnak. Egy friss kutatás újabb, eddig kevéssé ismert epizódokkal bővítette a hiperinflációk listáját, és ezzel 71-re emelte a dokumentált esetek számát.
A tanulmány szerzője, Steve Hanke, a téma egyik legismertebb kutatója, olyan országok példáit vette górcső alá, mint Zambia, a CFA frankzóna vagy Belarusz – olyan időszakokat, amelyek nem voltak látványosak, mégis megfelelnek a hiperinfláció szigorú definíciójának.
A kutatás fókusza nem a krízis
A kutatás, amely új fejezeteket nyitott a hiperinfláció történetében, nem új válságokra hívja fel a figyelmet, hanem a múlt pontosabb feltérképezésére. Steve Hanke és Nicole Saade tanulmánya olyan inflációs epizódokat emelt be a nemzetközi adatbázisba, amelyek korábban kívül estek a fókuszon, részben adat- és mérési nehézségek miatt. A kiegészítések nyomán a dokumentált hiperinflációs esetek száma 71-re emelkedett.
A hiperinfláció definíciója szigorú: a havi árnövekedésnek meg kell haladnia az 50 százalékot. Ez elsőre technikai küszöbnek tűnhet, a gyakorlatban azonban rendkívüli gazdasági állapotot jelez. Egy ilyen hónap alatt a készpénz, a bankszámlán tartott megtakarítások, a bérek vagy akár a biztosítások értéke a felére csökken. Ez nem lassú elszegényedés, hanem hirtelen értékvesztés, amely rövid időn belül a mindennapi döntéseket is ellehetetleníti.
A most azonosított esetek közé tartozik Zambia több epizódja az 1980-as években, a CFA frankzóna 1994-es pénzügyi sokkja, valamint Belarusz 2011-es inflációs kilengése. Ezek a példák eltérő politikai és gazdasági környezetben zajlottak, mégis közös bennük, hogy az árak elszabadulását állami költségvetési hiány, pénzkibocsátás és árfolyam-politikai döntések gyorsították fel. Több esetben nem elhúzódó válságról volt szó, hanem rendkívül intenzív, de időben korlátozott időszakról.
Nem mindig látványos
Vannak olyan epizódok, amelyek csak átmenetileg lépik át a kritikus küszöböt, mégis megfelelnek a definíciónak, és komoly társadalmi-gazdasági következményekkel járnak. Ezek az esetek ritkábban kerülnek a köztudatba, mégis fontosak a jelenség megértése szempontjából.
Steve Hanke évtizedek óta foglalkozik az extrém inflációs epizódok mérésével és összehasonlításával. Az általa gondozott adatbázis nem előrejelzésekre épül, hanem történeti adatokra és utólagos elemzésekre, éppen ezért gyakran szolgál hivatkozási alapként gazdaságtörténeti és pénzügyi vitákban.
Hanke hangsúlyozza: a hiperinfláció gazdasági és társadalmi hatása gyakran a háborús pusztításhoz hasonlítható. Nemcsak a pénzromlás mértéke okoz károkat, hanem az a bizalomvesztés is, amely a pénzrendszerrel, az állammal és a jövő tervezhetőségével szemben alakul ki. A megtakarítások eltűnése, a fizetések értéktelenné válása és a kiszámíthatatlanság gyorsan átalakítja az emberek viselkedését.
Ez a jelenség különösen a pénzügyi és kriptogazdasági gondolkodásban kap hangsúlyt. A hiperinflációs környezetben az emberek nem elméleti alternatívákat keresnek, hanem működő megoldásokat. A helyi valuta helyét gyakran idegen devizák, árucikkek, nemesfémek vagy más értékmérők veszik át. A pénz szerepe ilyenkor nem elsősorban befektetési eszköz, hanem a mindennapi túlélés eszköze lesz.
A kutatás nem állítja, hogy a fejlett gazdaságok közvetlenül hiperinfláció felé tartanának, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a jelenség történelmileg gyakoribb, mint azt sokan gondolják. A dokumentált esetek sokfélesége azt mutatja, hogy a hiperinfláció nem egyetlen politikai rendszer vagy földrajzi térség sajátja, hanem egy olyan végállapot, amely rossz döntések sorozatából, pénzügyi fegyelem hiányából és válsághelyzetekből alakulhat ki.
A hiperinfláció társadalmi törés is
Egy hiperinflációs időszakban a pénz gyors értékvesztése hamar túlmutat az árakon. Amikor a fizetés néhány hét alatt elveszíti a vásárlóerejét, a megtakarítások elolvadnak, és a jövő tervezhetetlenné válik, az emberek viselkedése is megváltozik. A döntések beszűkülnek, a bizalom megrendül, az együttműködés helyét egyre gyakrabban az önvédelem veszi át.
hiperinfláció
Ilyen környezetben a pénz nemcsak fizetőeszközként válik bizonytalanná, hanem közös mérceként is használhatatlanná válik. Ha az érték folyamatosan változik, az emberek nemcsak az államban vagy a pénzrendszerben kezdenek kételkedni, hanem egymásban is. A hosszabb távú megállapodások, az ígéretek és a közös tervezés értelme megkérdőjeleződik, mert senki sem tudja, mit ér majd holnap az, amiben ma megegyeznek.
Ez a bizalomvesztés nem látványos, mégis mély nyomot hagy. A statisztikákban ritkán jelenik meg, a mindennapi működésben viszont jól érzékelhető: a közösségi normák fellazulnak, ahogyan a túlélés logikája felülírja a korábbi együttműködést.
A tanulmány egyik fontos megállapítása éppen az, hogy ezek a folyamatok nem mindig látványos összeomlások formájában jelennek meg. A most azonosított esetek közül több is átmeneti jellegű volt, mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy mély gazdasági és társadalmi következményeket hagyjon maga után.