Nem dedollarizáció zajlik – hanem a fiat pénzekbe vetett hit kopik el
Az utóbbi években egyre gyakrabban kerül elő a „dedollarizáció” kifejezés, mintha a világ épp a dollár korszakának végéhez közeledne. A számok és a jegybanki döntések azonban egészen más történetet mesélnek. Ami valójában zajlik, az nem a dollár lecserélése egy másik fiat valutára, hanem egy sokkal mélyebb bizalomvesztés a fejlett országok papíralapú pénzei és államadósságai iránt.
Az államadósság már nem biztonságos menedék
A fejlett gazdaságokban az elmúlt években látványosan megváltozott az államkötvények megítélése. Korábban ezek stabil, kiszámítható hozamot biztosító eszközök voltak a jegybankok és intézményi befektetők számára. Az infláció megugrása, a folyamatos költségvetési túlköltekezés és a kamatemelések azonban komoly veszteségeket okoztak ezen a piacon.
Ezzel párhuzamosan egyre világosabbá vált, hogy az államok mozgástere sem végtelen. Három határ rajzolódik ki: gazdasági értelemben az eladósodás lassítja a növekedést, fiskálisan az adóbevételek már nem képesek lépést tartani a kamatterhekkel, inflációs oldalról pedig a pénz vásárlóerejének tartós romlása aláássa a társadalmi bizalmat. Ezek a tényezők együtt vezettek oda, hogy az államkötvények elvesztették korábbi „biztos menedék” státuszukat.
Az arany a nyertes
A globális tartalékok átrendeződése jól mutatja ezt a fordulatot. A jegybankok nem euróra, jüanra vagy jenre váltják dollárkészleteiket, hanem aranyat vásárolnak. Az elmúlt három évben rekordtempóra gyorsult a nemesfém felhalmozása, miközben az euró és a jen súlya a tartalékokban még gyorsabban csökkent, mint a dolláré.
Ez azért fontos, mert rávilágít: nincs valódi fiat alternatíva a dollárral szemben. A dollár továbbra is dominál a devizapiaci forgalomban, a nemzetközi fizetésekben és a jegybanki tartalékokban. Ami változik, az az, hogy a rendszer peremén egyre több szereplő fordul olyan eszköz felé, amely nem függ kormányoktól, adósságtól vagy politikai döntésektől.
Ez is érdekelhet: Még nem temetjük a dollárt – itt tart a BRICS dedollarizáció
Miért marad a dollár központban?
Minden hibája ellenére a dollár a „legkevésbé rossz” fiat valuta. Mély, likvid piacok, jogbiztonság, globális infrastruktúra és intézményi háttér áll mögötte. Sem az eurózóna belső feszültségei, sem Japán adóssághegyének fenntarthatatlansága, sem Kína tőkekorlátozásai nem kínálnak valódi alternatívát.
Ezért félrevezető a dedollarizáció kifejezés. Nem egy új fiat rend születik, hanem egy óvatos eltávolodás minden túlzottan eladósodott, inflációval menedzselt pénztől. Az arany ebben a folyamatban nem forradalmi újítás, hanem egy régi szerep visszatérése: végső tartalék, ellenfél nélküli eszköz. A világ tehát nem valutát cserél, hanem bizalmat von meg. A dollár marad a központban, miközben egyre többen keresnek menedéket a fiat rendszeren kívül.
***A cikk Daniel Lacalle PhD közgazdász és befektetési alapkezelő elemzésének és gondolatmenetének közérthető feldolgozása. Lacalle több nemzetközi gazdasági bestseller szerzője, az IE Business School professzora, valamint rendszeres szakértője olyan médiumoknak, mint a Bloomberg, CNBC és a Financial Times.***