A Solana már készül a kvantumszámítógépek támadására
Cikk meghallgatása
A kriptvállalatok az elmúlt években a sebességgel, a díjakkal és a skálázhatósággal foglalkoztak. Most azonban egy sokkal létfontosságúbb kérdéssel kell szembenézniük: mi történik, ha alapvető biztonsági rendszerük megsérül? Ez a kérdés az elméleti síkról a sürgősség szintjére lép. A kvantumszámítógépek idővel képesek lehetnek megoldani azokat a matematikai problémákat, amelyek a modern titkosítás alapját képezik.
Az elmúlt hetekben az egész iparágban fokozódtak a poszt-kvantum kriptográfiával kapcsolatos viták, különösen miután a Google új kutatása arra utalt, hogy az ilyen rendszerek egy napon feltörhetik a széles körben használt titkosítást, és potenciálisan percek alatt, nem pedig évek alatt feltörhetik a Bitcoinhoz hasonló rendszereket.
Míg a Bitcoin fejlesztői igyekeznek megoldást találni erre a kihívásra, az Ethereum is készül az eseményre, a Solana pedig megpróbálja megelőzni ezt a forgatókönyvet.
A Project Eleven kriptográfiai cég összeállt a Solana Alapítvánnyal, hogy kísérletezzen a poszt-kvantum biztonsággal, egy olyan technológiával, amelyet úgy terveztek, hogy ellenálljon azoknak a kvantumtámadásoknak, amelyek a mai kriptográfiát elavulttá tehetik. A korai elemzések máris egy komoly következményt tárnak fel: a Solana kvantumbiztonságossá tétele a rendszert meghatározó teljesítmény rovására mehet. A kutatás célja nem csupán annak bizonyítása, hogy a technológia működik, hanem annak megértése is, hogy mi romlik el, amikor azt nagy léptékben alkalmazzák.
A korai eredmények egyértelmű kompromisszumot mutatnak
Az új, kvantumbiztos „aláírások”, amelyek jóváhagyják a tranzakciókat, sokkal nagyobbak és összetettebbek, mint a ma használtak, nagyjából 20-40-szer nagyobbak – magyarázta a Alex Pruden, a Project Eleven vezérigazgatója. Ez azt jelenti, hogy a hálózat egyszerre sokkal kevesebb tranzakciót tud feldolgozni. A tesztelés során a Solana ezen új kriptográfiát használó verziója körülbelül 90%-kal lassabban futott, mint ma – foglalta össze Pruden.
Ez a kompromisszum közvetlenül érinti a Solana tervezésének lényegét. A blokklánc hírnevét a nagy átviteli sebességnek és az alacsony késleltetésnek köszönheti, és ezzel a kriptoszektor egyik leggyorsabb hálózataként pozícionálja magát. A poszt-kvantum kriptográfia azonban – bár biztonságosabb a jövőbeli fenyegetésekkel szemben – nagyobb adat- és számítási igényeket támaszt, ami megnehezíti a sebesség fenntartását.
A Solana emellett a versenytársainál is sürgetőbb strukturális kihívással szembesülhet.
A Bitcoinnal és az Ethereummal ellentétben – ahol a tárcacímek általában hashelt nyilvános kulcsokból származnak – a Solana közvetlenül teszi közzé a nyilvános kulcsokat. Ez a különbség kvantumtámadás esetén döntő jelentőségű. „A Solana hálózatának 100%-a sebezhető.” – mondta Pruden. „Egy kvantumszámítógép bármelyik tárcát kiválaszthatja, és azonnal megkísérelheti a titkos kulcs visszaállítását.”
A Solana ökoszisztéma egyes fejlesztői eközben egyszerűbb, azonnali megoldásokat keresnek. Egy példa erre a „Winternitz Vaults” nevű kezdeményezés, amely egy másfajta kriptográfiát alkalmaz, amelyről úgy vélik, hogy biztonságosabb a kvantumtámadásokkal szemben. Ahelyett, hogy a teljes hálózatot átalakítanák, ezek az eszközök az egyes tárcák védelmére összpontosítanak, így a felhasználóknak lehetőséget nyújtanak arra, hogy már most biztonságba helyezzék pénzeszközeiket, miközben a nagyobb, rendszerszintű frissítések kidolgozása még folyamatban van.
Ezen akadályok ellenére a Solana legalább egy tekintetben gyorsabban haladt, mint az iparág nagy része: a kísérletezés terén. „Van valami kézzelfogható” – emelte ki Pruden. „Valójában van egy tesztnetünk poszt-kvantum aláírásokkal.” Hozzátette, hogy a Solana Alapítvány „dicséretet érdemel azért, hogy legalább elkötelezte magát és hajlandó elvégezni a munkát.”
A kriptoszektorban ez a szintű elkötelezettség továbbra is ritka. Míg egyes ökoszisztémák, legfőképpen az Ethereum, megkezdték a hosszú távú migrációs útvonalak megvitatását, a konkrét megvalósítás felé elmozdulás még nem indult el.
A szélesebb körű kihívás nem csupán technikai, hanem társadalmi is: a decentralizált rendszerek kriptográfiájának frissítése a fejlesztők, validátorok, alkalmazások és felhasználók közötti koordinációt igényel, akiknek mindegyikének egymás után kell lépnie.
Pruden szerint az a kockázat áll fenn, hogy a szektor túl sokáig vár azzal, hogy megkezdje ezt a folyamatot. „Ma még sokan úgy vélik, hogy ez a holnap problémája – amíg nem válik mai problémává.” – mondta. „És akkor négy évbe telik a kijavítása.”