A hangyák így mondják meg, hogy ki barát és ki ellenség
Bár sokan nem igazán vesznek róluk tudomást, hangyák a Föld minden pontján találhatóak és a legóvatosabb becslések szerint is tíz kvadrillió egyedük élhet a világon. Egy emberre jelenleg bőven több mint 1 millió hangya jut, ami azért sikerüket is mutatja. Evolúciós sikerük egyik meglepő része az, hogy mennyire könnyen tudják felismerni egymást szimplán csak a szag alapján. A hangyák bolyokban élnek és rengeteg szociális interakció történik ezeken a helyeken. A királynő vagy királynők felelősek a kolóniában a szaporodásért, a többiek pedig dolgozóként szolgálják a csoportot.
A hangyák kommunikációjának kulcsa
A hangyák hihetetlen dolgokra képesek – így például háziasítanak más rovarokat, mezőgazdasági rendszereket építenek ki és hihetetlen módon képesek információkat cserélni. Az emberek kommunikációja verbális és vizuális jelekre épül. A barátaink, családtagjaink arcát, hangját ismerjük fel. A hangyák ezzel szemben főleg a szaglásra támaszkodnak. Minden egyes hangyának teljesen egyedi szaga van, ami nagyon fontos információt árul el gazdájáról. Így egy királynőnek más illata van, mint egy dolgozónak, de egy másik kolóniába tartozó hangya szaga is más, mint az azonos kolóniában élőké. A szagok információja a hangyák aprócska szőreihez jut el először, ahonnan aztán speciális receptorok továbbítják az információt az agyba.
A szagok egyfajta kémiai “kulcsként” szolgálnak. Ez azt jelenti, hogy a hangyák csak akkor tudják érzékelni ezeket a szagokat, ha a megfelelő “kulcslyukba”, neuronba kerülnek. Ha a megfelelő szag kerül a megfelelő neuronhoz, akkor egyedi üzenet indul az agyhoz. Az agy aztán dekódolja az információt és ez alapján hoz döntéseket arról, hogy ki az idegen és ki a barát. És ezt a tézist bizonyították is kutatók, amikor különféle vegyi anyagok segítségével manipulálták a hangyák “szaglását”.
Amikor teljesen lezárták ezeket a szenzorokat, tehát nem jutottak már megfelelő jelek a megfelelő “zárba”, akkor a hangyák többé nem támadták meg az idegen kolóniából érkező tagokat. Ez a fajta működés egyértelműen a hangyák evolúciós sikerének kulcsa. Hiszen mi lenne, ha a hangyabolyban élő több tízezer hangya nem tudná, hogy ki lakik vele egy kolóniában és ki az idegen? Őskáosz születne, annyi bizonyos. Többé nem támadnák meg a behatolókat, de nem is működnének együtt a társaikkal és nem is gondoznák a királynőt sem. Pont mint az embereknél: a kommunikáció hiánya komoly társadalmi problémákhoz vezethet.
