A kijárási tilalom nem csak életeket mentett, hanem munkahelyeket ölt meg

A COVID-19 első, márciusban kezdődő hulláma során sok állam vezetője egyetértett abban, hogy a közegészség védelme érdekében kormányzati beavatkozásokra és számos vállalkozás kényszerű bezárására van szükség. De megérte mindez? 

A állami beavatkozások miatt például az Egyesült Államokban kifejezetten súlyosbodott a helyzet, mivel a széles körben alkalmazott gazdasági pusztítás munkahelyek millióinak elvesztéséhez és súlyos jövedelemveszteséghez vezetett. Mindeközben a koronavírus halálozási aránya sem lett jobb a szigorú intézkedések után.

Néhány hónappal a világjárvány megjelenése után, valamennyi kormány mérlegelte a COVID-19 és a gazdasági veszteségek súlyosságát, majd lassan újra teret kapott a gazdaság fellendítését célzó politika. Természetesen ezek az államok csak lehetőséget adtak a vállalatok számára és nem kötelezték újraindíttatásukat. 

Az enyhítéseket sokan tömeggyilkosságnak nevezték, többek között Georgia állam kormányzója, Brian Kemp is, aki szerint a korlátozások enyhítése emberáldozatokat követel, a georgiai lakosokat pedig a világjárvány ideje alatti viselkedésük miatt “példáképeknek” nevezte.

A koronavírus-járvány első megjelenése óta egyre világosabb képet kapunk az egyes államok különböző eljárásairól és sikereiről, és úgy tűnik, az „újranyitott” vállalkozások összességében sikeresebbek az elzárkózott vállalkozásoknál.

„A gazdaság visszaállítása érdekében azzal, hogy engedik az embereket munkába járni, a konzervatív államok messze felülmúlják a liberális államokat.” – írja Carrie Sheffield amerikai rovatvezető.

Ezzel az állítással egyidejűleg kijelenthetjük, hogy az emberek gyorsan alkalmazkodnak a körülményekhez, s most sokkal többet tudunk a vírus kezeléséről és arról, kiket fenyeget leginkább a járvány.

#Maradjotthon – de hogyan?

A luxus szellemi munkakörben dolgozók  szerint az otthon maradás az egyetlen megoldás a járvány megállítására- nyílvánvalóan azért vélekednek így, mert ők megengedhetik maguknak, hogy otthon maradjanak. Sokak szerint viszont, a kijárási tilalom „a munkásosztály elleni legszörnyűbb támadás az elmúlt fél évszázadban.”

„A fizikai munkát végzők továbbra is dolgoznak, beleértve a 60 éveseket is, akik nagyobb veszélynek vannak kitéve.” – mondja Martin Kulldroff, biostatisztikus. Kollégája, Jay Bhattacharya állítása szerint pedig „a kisebbségek közötti elhalálozási arány azért volt magasabb, mert számukra nem adatott meg a lehetőség, hogy otthon maradjanak. Valójában, a felülről lefelé irányuló politikai intézkedés regresszív és monomániát tükröz.” Ezt szem előtt tartva világos, hogy a tehetősebb emberek miért tartják a korlátozó intézkedéseket a legjobb megoldásnak.

Rengeteg ember számára a hosszabb ideig tartó jövedelem és társadalmi interakció nélküli élet halálhoz is vezethet. Martin Kulldorff azt állítja, a korlátozások nem veszik figyelembe a szélesebb körű népegészségügyi kérdéseket és járulékos károkat okoznak, mint például „szív- és érrendszeri betegségeket, a rákos megbetegedések számának növekedését és az immunrendszer gyengülését is.”

A társadalom „még hosszú ideig el fogja szenvedni a lezárások okozta egészségkárosodásokat.”– mondja Dr. Bhattacharya.

Vegyes üzenetek

Bhattacharya a korlátozások politizálását hangsúlyozza: „Amikor tavasszal a „Fekete életek számítanak” egyenlő bánásmódért küzdő civil tüntetések voltak, 1300 epidemiológus – járványos betegségek szakorvosai – aláírt egy nyilatkozatot, miszerint ezen összejövetelek jót tesznek a közegészségügynek”, miközben ugyanezen epidemiológusok azt hangoztatták, hogy „a karantént be kell tartani”.

Egy ilyen ellentmondás dacol a logikával és aláássa a vírus veszélyességével kapcsolatos érveket. Ha ez az új vírus valóban annyira veszélyes, mint ahogy azt mondják, akkor a világjárvány idején a tömeges tiltakozásokat és zavargásokat támogató politikai vezetők rosszul vélekednek. Ezt az ellentmondást számtalan perben idézték, melyekben a Covid-19 korlátozások érvényességét és alkotmányosságát vitatják.

Sokszor, ezek az átgondolatlan korlátozások olyan alkotmányilag védett jogokat céloznak meg, mint a vallásszabadság gyakorlása. Samuel Alito, a Legfelsőbb Bíróság tagja elítélte a Nevadai kormányzó korlátozásait, mondván „Nem meglepő, hogy Nevada elkülönülne a szerencsejáték-ipar és dolgozói érdekei miatt… viszont kötelességünk megvédeni az Alkotmányt, és még egy közegészségügyi vészhelyzet sem menthet fel minket e felelősség alól.”

Ez a kritika azonban nem nyerte el a Legfelsőbb Bíróság támogatását, mivel „a kormányzó a felelős a lakosság világjárványban való védelméért”.

Az állam legrosszabb bűnözői

A szabályok betartása politikailag előnyös lehet, de sokkal jelentősebb problémát jelent az alapvető szabadságjogok szempontjából, mivel a védelmi korlátozásokat – nem demokratikus eszközökkel – a kormányok vagy közigazgatási szervek adták ki.

A korlátozások értelmetlenek lennének betartásuk és felülvizsgálatuk nélkül, így számos amerikai nagyváros munkacsoportokat hozott létre a szabályok betartásainak ellenőrzésére. Például, Los-Angeles polgármestere, Eric Garcetti azzal fenyegetőzött, hogy betiltja a közszolgáltatásokat azok számára, akik házibulikat szerveznek. Garcetti a privát összejöveteleket is irányítása alá akarja venni, akárcsak az általa bezárni kényszerült bárokat és szórakozóhelyeket – ezen intézkedését viszont ellehetetleníti az ellenőrzéshez szükséges erőforrások hiánya.

A New York-i Sheriff Hivatal nemrég egy több mint 200 fős összejövetelt buktatott le, ahol maszk nélkül táncoltak, alkoholizáltak és vízipipáztak – megszegve ezzel a koronavírus korlátozásokat. A kormány tipikus eljárásához hűen a hely tulajdonosát a vészhelyzeti korlátozások megszegéséért, alkohol engedély nélküli értékesítésért és raktározásért büntették meg.  Mi is lenne velünk a kormány nélkül?

Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom már régóta része annak a törekvésnek, mely a közegészségügy érdekének leple alatt korlátozza a szabadságjogokat. Newsom kormányzó és a Kaliforniai Közegészségügyi Minisztérium új biztonsági intézkedéseket adott ki minden magán-összejövetelre a Hálaadás ünnepe alatt, melyek a következők:

• egyszerre legfeljebb három háztartás gyűlhet össze – beleértve a házigazdákat és a vendégeket
• az összejövetelt csak a szabadban lehet megrendezni, és maximum 2 órán át tarthat

Tekintettel Newsom beavatkozási hajlamaira, valószínű, hogy ezeket a korlátozásokat meg fogják valósítani. Azt, hogy hogyan fogja mindenezen intézkedéseket a kormány betarttatni és ellenőrizni, kíváncsian várjuk.

Az intézkedések, a felülről lefelé politikai stratégia kudarcot vallott. A szigorú korlátozások családok millióinak jövedelmét pusztították el, miközben nem értek el sikeres eredményt a halálozási arány növekedésének megállításában. Ennek a sikertelen kísérletnek véget kellene mihamarabb vetni!

Szerző:

Mitch Nemet, kockázatkezelési szakember