A kód törvény – vagy csak ürügy? Egy film, ami megmutatja a kriptovilág erkölcseit
Október 21-én került bemutatásra James Craig új dokumentumfilmje, a Code is Law, azaz A kód törvény az Apple TV+, Amazon Prime Video, és YouTube Movies platformjain és egy napjainkban igencsak pörgő trendet mutat be két oldalról: a kriptovalutás hackek világát. Az alkotás a támadó hackerekkel és azokkal foglalkozik, akik szembeszállnak velük. A 2014-es Mt. Gox hack volt talán az első hackelés A kód törvény égisze alatt a kriptók világában, míg a DAO hack valószínűleg a kriptovaluta történelmének leghíresebb hackje. A DAO volt az első decentralizált autonóm szervezet, amelynek neve a folyamat során névadóvá vált. 2016-ban, amikor az Ethereum még fiatal volt, ez volt az egyik első decentralizált alkalmazás, amely népszerűségre tett szert. A történet a alapító Griff Green szemszögéből követi nyomon, ahogy a decentralizált irányítás első igazi példája a magasba emelkedik, 160 millió dollárnyi tőkét gyűjt, majd egy pusztító hackertámadás áldozatává válik.
A film emberi szemszögből mutatja be az akkoriban folyó vitát. Ha egy támadó pénzt vesz ki egy okosszerződésből, a szerződés belső logikájára támaszkodva, annak ellenére, hogy ez a létrehozó szándékával ellentétes, akkor az helytelen? A támadót jogilag vagy más módon el kell ítélni, vagy ő egyszerűen csak kihasznált egy logikai buktatót?
De a támadások folyamatos ciklusa a 2020-as évek elején tovább ismétlődik, az Indexed Finance kevésbé ismert hackelésének bemutatásával. A támadást állítólag egy Umbril Upsilon és Zeta Zeros néven ismert támadó követte el, akit végül Andean Medjedovicként azonosítottak. Őt aztán a film végig egyfajta szimbólumként használja A kód törvény elv bemutatására. Gyermetegnek ábrázolt világnézete anarchista és brutális. Az ő szemléletében ha meg tudta szerezni a pénzt valahogy, akkor joga van hozzá. A filmben ez egy kizárólag morális intuícióra épülő érv, amelynek nincs elvi alapja, és amelyet csak tautológia védi. Az ötlet támogatói közül senki sem hoz fel normatív érveket arra, hogy miért kellene a kódnak törvénynek lennie, de ennek a filozófiának a moralizmuson túlmutató instrumentális alapja is kell, hogy legyen. Medjedovic ellen az Egyesült Államokban vádat emeltek, de pontos tartózkodási helyét és őrizetben tartásának státuszát még nem erősítették meg nyilvánosan.
A Kód törvény eredete
A kód törvény kifejezést általában Lawrence Lessig akadémikusnak tulajdonítják. 1999-ben megjelent „Code: And Other Laws of Cyberspace” című könyvének első fejezete viseli ezt a címet.
Ebben a fejezetben az író analógiát von a kelet-európai hatalmi vákuumok és az internet között. Az emberek mindig is azt feszegették és feszegetik, hogy hol vannak a szabadság határai. Ez azért van, mert a társadalmak alapvetően olyan struktúrák, amelyek az erőszakot úgy szervezik, hogy az egyének vágyait a hatalmon lévők prioritásaihoz igazítsák. Általában ez legalább néhány pro-szociális tulajdonsággal rendelkezik: a rendőrségnek kiváltságos szerepe van az erőszak monopóliumaként. A határon, ahol ezek a struktúrák még nem alakultak ki, az erős egyének maximálisan kihasználhatják erejüket, hogy másokat uraljanak. Ez szabadságot jelent azoknak, akik ezt akarják, vagy másképp gondolkodnak, és ezt a helyes viselkedés felügyelő szeme elől távol akarják gyakorolni.
És ebben nyilvánul meg a szabadság erkölcsi eredete. A szabadság nem egy pozitív tulajdonság, amelyet vákuumban lehet megszerezni; hanem egy negatívum hiányát jelenti. Bármilyen korlátozás eltávolítása a szabadság növekedését jelenti. Így a másképp gondolkodók és a szociopaták számára kívánatos lehet a kormányzati hatalom teljes hiánya, mint amilyen 1999-ben a kibertérben vagy 2016-ban a decentralizált pénzügyekben létezett. Ők azok akik, valójában azért hangoztatják A kód törvény elvet, mert tudják, hogy a korlátozásoktól való szabadság pontosan azért előnyös számukra, mert aszimmetrikus. Aránytalanul szeretnek olyan tevékenységeket folytatni, amelyeket a társadalom elítél, ezért a kevésbé erős társadalmi lelkiismeret kedvez nekik. Lessig könyvében azonban másképp látja.
A kód törvény még nem helytálló – az államé az erőszakmonopólium
Lessig szerint a kód nem a negatív korlátozások eltávolítása, hanem újabb lehetőség a szabályozásra. Egy más formában megnyilvánuló korlátozás, amely ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint bármely más korlátozási forma. Két alapvető probléma van azonban, amely megakadályozza, hogy a kód még a nagyvonalú Lessig-féle formában is hatékony törvény legyen. Egyrészt nagyon nehéz olyan kódot írni, ami minden körülmények között szabályozza az összes emberi viselkedést. A kód merev, az emberi viselkedés rugalmas. Ha egy fejlesztő ír egy megváltoztathatlan szerződést, akkor abban a pillanatban, amikor egy biztonsági rést fedeznek fel benne, és nincs jogi felépítmény, amely támogatná a résztvevőket, az egész rendszer használhatatlanná válik. És nem reális elvárni a fejlesztőktől, hogy tökéletes kódot írjanak. Sokkal könnyebb és hatékonyabb olyan rugalmas szabályokat bevezetni, amelyeket emberek tudnak alkalmazni, mint előre elképzelni minden lehetséges kockázati forgatókönyvet, amely valaha is felmerülhet.
Az ilyen rugalmas hatalom bosszantja a libertáriusokat, mert a diszkréció hatalom. A törvények olyan döntőbírákat hoznak létre, akik szükségszerűen rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy más emberekre költségeket rójanak ki vagy azokat eltávolítsák. A kód, mint törvény elgondolás második problémája azonban még súlyosabb. Míg az eddig itt javasolt szabályozási modell egy reaktív rendszer, amely a hatalom iránti igény kielégítésére jött létre, egyes politológusok – a realisták – másképp látják a dolgot. A hatalom az egyének és csoportok közötti eltérő erőszakos képességekből fakadó termék. Ez az erőszak fokozata kényszerhez vezet, ahol az erőszak birtokosai szabályokat rónak az alanyokra. A kód pedig, bár saját logikája szerint belső szabályokat diktál, nem rendelkezik erőszakmonopóliummal a világban általában.
Akár bevalljuk, akár nem, a szoftvereket fejlesztők telepítik, és közösségek használják bizonyos célokra. Amikor pedig a hackerek ellentétes célokból kihasználják a szoftvereket, hogy ellopjanak valamit ezekből a közösségekből, az áldozatok egy része a kormányhoz fordul segítségért. És néha ezek a kormányok fegyvereseket küldenek, hogy megfékezzék a hackereket és bebörtönözzék őket. És a nap végén ez jelenleg az uralkodó elv, nem pedig a kód törvény elve. A film konkluziója egyébként komor és elgondolkodtató: a digitális pénzügyek világában a törvények helyét egyre inkább a programkód veszi át, és ez etikai és jogi vákuumot teremt. Az alkotók ebben a videóban beszéltek a film premierje kapcsán: