A közgazdászok többsége miért van a Bitcoin ellen?
“Ez egy Ponzi-séma, egy lufi, ami hamarosan kipukkad…” Hányszor halljuk ezeket és hasonló megnyilvánulásokat a Bitcoinnal kapcsolatosan? Milliószor. De nem csak átlagemberek szájából, hanem neves közgazdászok szájából is. Ekkor feltehetjük a kérdés: a közismert gazdasági szakemberek többsége miért van a Bitcoin ellen? A válasz egyszerű. Értik ők a blokklánc és a kriptovaluta koncepcióját, de egyszerűen más a világnézetük és mást tanultak.
A mainstream közgazdaságtan befolyását nem lehet alábecsülni, amely gyakorlatilag két uralkodó közgazdasági elmélet kombinációja.
Az állam szerepe szent és sérthetetlen
A keynesianizmus főképp a gazdasági aggregátumokra koncentrál: GDP, munkanélküliségi ráta, fogyasztói kiadások, infláció és hasonlók. Eme gazdasági elmélet kitalálója John Maynard Keynes, brit közgazdász szerint a magánszektor és a piac az állam beavatkozása nélkül hosszú távon nem lehet működőképes. A társadalomnak állandóan szüksége van a kormány által biztosított közjavakra. A keynesianizmust követő közgazdászok szemében a köz kifejezés egy szent fogalom.
Keynes elmélete szerint a makroszintű trendek felülírják a mikroszinten meghozott döntéseket. Ahelyett, hogy a gazdasági fejlődést hosszú távon a várható gazdasági növekedés határozná meg, Keynes a javak iránti aggregált kereslet fontosságát hangsúlyozta, különösen gazdasági visszaesés esetén.
A monetarizmus szintén a gazdasági aggregátumokra összpontosít, de tanai monetáris jellegűek. A fiskális intézkedések helyett a gazdaságot a központi bank intézkedéseivel kell segíteni. A pénzkínálat felfújása, a rövid távú kamatlábak manipulálása, a jelzáloghitelek, kötvények vagy akár részvények felvásárlása – a monetaristák szemében mindezek az intézkedések a gazdaságot az elkerülhetetlen összeomlástól, a deflációtól és a munkanélküliségtől tartják távol.
A mai gazdasági szakértők, tanácsadók és kormánytisztviselők általában ezt a két nézetet vallják a gazdaságról együttesen. A gazdaságpolitikának tehát liberálisan kell bánnia az adófizetők pénzével és vásárlóerejével is. Fontos kiemelni, hogy a monetarizmus az 1970-es években kezdett szerepet játszani a mainstream közgazdaságtanban, miután az amerikai dollárt leválasztották az aranyról, és az egész világ tiszta fiat pénzszabvánnyal találta szemben magát, ahol már nem jellemző az aranyhoz való kötődés.
Bár a mainstream közgazdaságtanra épülő gazdaságpolitika az elmúlt évtizedekben működőképesnek tűnt, hosszú távon mégis kudarcra van ítélve. A könnyű pénz politikája által táplált folyamatosan növekvő adósság egyszerűen nem fenntartható, hiszen vagy az adósságot nem fizetjük vissza, vagy a fiat pénz vásárlóereje elillan. Ahogy Dylan LeClair tömören fogalmaz: “Matematikailag nincs kiút a jelenlegi gazdasági környezetből.”
A Bitcoint nem lehet ész nélkül nyomtatni
“Az egy kattintással létrehozott pénz helyett olyan pénzünk van, amelyet bányászni kell, erőforrás igényes számításokkal kell létrehozni… Más szóval, a kriptopénz rajongók gyakorlatilag azt ünneplik, hogy a csúcstechnológia felhasználásával 300 évvel vetik vissza a monetáris rendszert. Miért akarják ezt tenni? Milyen problémát oldana ez meg?” – jegyezte meg Paul Krugman, Nobel-díjas amerikai közgazdász.
Milyen érdekes, hogy amit a Bitcoin hívő közösség előnynek tekint, azt a neves közgazdász hátránynak: miszerint nem lehet egyetlen kattintással Bitcoint létrehozni. Ezt nevezik fiat gondolkodásmódnak. Krugman és közgazdász társai úgy vélik, hogy az államnak kell pénzt teremtenie és azt a gazdaságba injektálnia, mert ez a kormány, az állam feladata. Mi az már, hogy magánszemélyek, otthon pénzt hoznak létre az állam felügyelete és kontrollja nélkül?!
Az állam határozza törvényben azt, hogy mi a pénz, az állam dönti el, hogy az új pénz kihez jut el először, az állam határozza meg a kamatlábakat, az állam tolja az embereket az eladósodás felé. Akár jó ez, akár nem a közgazdászok többsége állítja, hogy az állam megkerülhetetlen.
A pénz egyik alapvető funkciója az értékmegőrző szerep, legalábbis annak kellene lennie. De mivel a pénzt a semmiből is elő lehet állítani, valóban értékmegőrző lenne? Erre mondják azt, hogy erre ott vannak a különféle befektetések. És melyik? Az amelyikre negatív kamatlábat vetnek ki, így te fizetsz azért, hogy a pénzed a bankban csücsüljön? Mondhatják azt is, hogy tartsd a pénzed a matrac alatt. Melyiket? Azt, amelyik elinflálódik és a kemény munkával összekuporgatott milliókból a végén csak egy doboz gyufát vehetsz?
A fiat pénz tehát értékmegőrzőnek nem feltétlenül való, inkább csereeszköznek jó, már ha rövid távon nem hiperinflálódik.
Az osztrák közgazdaságtan
“Minden racionális cselekvés elsősorban egyéni cselekvés. Csak az egyén gondolkodik. Csak az egyén érvel. Csak az egyén cselekszik” – Ludwig von Mises osztrák közgazdász, történelemfilozófus, szakíró, a klasszikus liberális irányzat meghatározó alakja.
A fő probléma a mainstream megközelítéssel az, hogy az aggregátumra összpontosít, és kevés figyelmet fordít az egyéni cselekvésekre és a gazdaságban jelenlévő relatív erőkre. Bár igaz, hogy a kormány vagy a központi bank növekedési pályára ösztönözheti a gazdaságot, a gazdaság szerkezete ennek következtében instabillá válhat. Gondoljunk csak a 2008-as világválságra. Az USA gazdasága látszólag évekig stabilan növekedett, de a végén majdnem az egész pénzügyi rendszer összeomlott. A megoldás természetesen minden pénzügyi krízis esetében ugyanaz: alacsonyabb kamatlábak, mennyiségi enyhítés.
Az osztrák közgazdasági iskola pontosan arra összpontosít, amit a mainstream figyelmen kívül hagy: a relatív árváltozásokra, a magán- és az állami szektor ösztönzőire, egy szó, mint száz, az egyéni emberi cselekvésre. Minden, ami a gazdaságban történik az abból a tényből fakad, hogy az egyének, az emberek cselekszenek. Az egyént a szubjektív preferenciák és az embereket érő ösztönzők motiválják. A gazdaságpolitikát úgy tekinthetjük, mint az ösztönző struktúra manipulálására tett kísérletet. Ha csökkentjük a kamatlábakat, az embereket arra ösztönözzük, hogy eladósodjanak, és a fogyasztást előnyben részesítsék a megtakarításokkal szemben.
A mainstream közgazdaságtannal ellentétben az osztrák iskola nem technokrata jellegű. Az osztrák közgazdaságtan hívei megértik, hogy a gazdaság alapvetően kezelhetetlen. A tudatos irányítás hiánya azonban nem jelenti azt, hogy káosz következik be. A gazdaság egy állandóan változó, összetett rendszer, és a kínálatra, a keresletre, az erőforráshiányra és az egyéni preferenciákra támaszkodik.
De amikor a pénz a központi tervezés tárgya, az ármechanizmus sok zajjal szennyezett. Ahhoz, hogy az ármechanizmus a tiszta gazdasági jeleit sugározza, és a gazdaság megfelelően működjön, a pénzt el kellene választani az államtól.
Csereeszköz vagy értékmegőrző?
A pénz megkönnyíti az emberek közötti interakciót. A pénz intézménye a történelem folyamán mindenhol megjelenik, ahová csak nézünk. A pénz abból az igényből alakult ki, hogy az ember a munkája értékét későbbi felhasználásra tárolja, és ezt az értéket másokkal cserélje el. Mind az értéktároló, mind a csereeszköz szerep elengedhetetlen ahhoz, hogy a pénz betöltse a társadalmi szerepét. Nem véletlen, hogy a bitcoin a világméretű pénzügyi válság kellős közepén jelent meg és lendült fel, amikor a mai pénz értékmegőrző funkcióját feláldozták egy összetákolt rendszer egyben tartása érdekében.
Mindenki elfogult, a közgazdászok a fiat pénzt illetően, a kriptovaluta hívők a kriptopénzt illetően. A politikai érdek, valamint az önérdek természetes az emberek életében. A fiat gondolkodásmód olyan előítélet, amelyet azok tartanak fenn, akik élethosszig tartó ösztönzőkkel szembesülnek a status quo fenntartására.
A mainstream közgazdaságtan nagy problémája az, hogy a pénzre, mint rövid távú eszközre összpontosít, amelyet nem lehet megtakarítani, csak elkölteni, elkerülhetetlenül azok javára, akik nyomtatják.
A mainstream közgazdászok a hiperbitcoinizációig foggal-körömmel harcolni fognak a Bitcoin ellen. A Bitcoin, mint feltörekvő pénzjelenség egy pofon számukra. Megvan benne a potenciál, hogy teljesen szétzúzza a technokrata irányítás illúzióját. Amikor az állam elveszíti a pénzkezelés képességét, az elmúlt évtizedekben bevált képlet darabokra hullik: nincs infláció, nincsen brutális államháztartási hiány, nincsenek mentőcsomagok. A kártyavár összedől. Ezért feltételezhetően a Bitcoint fogják okolni, de azért legyünk őszinték. A fiat rendszert a hit tartja egyben, amely valószínűleg akkor is összeomolna előbb-utóbb, ha a Bitcoin nem létezne.
