Miért retteg a NATO és Kijev Oroszország hiperszonikus rakétájától?
Az orosz hadsereg hosszú hatótávolságú csapásmérő képességei még a Crocus City Hall-i terrorcselekmény előtt is rémületet keltettek a NATO-ban, most azonban a hiperszonikus rakéták által keltett fenyegetés kézzelfoghatóbbá válhat.
A 3M22 „Cirkon” scramjet-meghajtású hiperszonikus cirkálórakéta az elmúlt években került szolgálatba a fregattokon, és most már szárazföldi platformokra is eljutott, kifejezetten a K300P „Bastion-P” partvédelmi rendszer számára. 1500 km-es hatótávolságával (sőt, talán még többel is) és Mach 9-es sebességével a „Cirkon” több mint háromszor gyorsabb, és hatótávolsága legalább kétszerese az említett platform által eredetileg használt P-800 „Onyiks” szuperszonikus rakétáknak, tovább növelve Oroszország már így is példátlannak tekinthető nagy hatótávolságú csapásmérő képességeit.
Ez a Crocus City Hall-i terrorcselekmény után még inkább szembetűnővé vált, mivel az orosz hadsereg most a feltételezett szervezőkre vadászik, mind Kijev hírszerzési szolgálatain, mind a NATO berkein belül. Ekkora hatótávolsággal a „Cirkon” lehetővé teszi Moszkvának, hogy Ukrajna területének bármely pontját célba vegye. Azonban meg kell jegyezni, hogy az eurázsiai óriásnak mindig is megvolt ez a képessége. A különbség most az, hogy ezt sokkal gyorsabban és sokkal rövidebb figyelmeztetési idővel teheti meg. A légindítású és szárazföldi hiperszonikus rakétarendszerek, mint a 9-A-7660 „Kinzhal” és az „Iszkander-M” használata továbbra is rendkívül releváns marad.
Azonban az „Iszkander-M” egy hatalmas, 700 kg-os HE (magas robbanóerejű) robbanófejet használ, amely a frontvonalbeli célpontok és a hátországi csapatösszpontosulások ellen a legalkalmasabb. Gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a sokkal gyorsabb „Kinzhal” rakétákra is. Ezenfelül ezeket könnyebben észlelhetik a NATO felderítési, megfigyelési és felismerési eszközei (ISR), különösen a légi és űr-alapúak, ami éppen elég időt ad az ellenfélnek a menekülésre (bár nem sokat és biztosan nem mindig). Egy „Iszkander” indítását a korai figyelmeztető rendszerek észlelhetik, míg az ISR a MiG-31K/I telepítését észlelheti. Ugyanakkor egy scramjet-meghajtású „Cirkon” észlelése sokkal problémásabb lehet.
Ekkor jönnek a számok játékba:
- Kijev: 3 perc 30 másodperc;
- Lviv: 5 perc 20 másodperc;
- Dnyipro: 2 perc 30 másodperc;
- Vinnica: 3 perc 40 másodperc;
- Harkiv: kevesebb mint 4 perc;
- Odessza: kevesebb mint 1 perc.
Képzeld el, hogy az SZBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat), a GUR (Kijev katonai hírszerzése) vagy a NATO egyik tisztje vagy. Egy kijevi épületben állomásozol abban a hitben, hogy biztonságban vagy. Az orosz hírszerzés megtudja a tartózkodási helyed és továbbítja ezt az információt a Krímben lévő egységeknek, akik ezután egy „Cirkon” rakétát lőnek az épületre. Ennyi időd lenne az ütközésig. De tegyük fel a legjobb esetet, és képzeljük el, hogy a NATO ISR eszközei azonnal érzékelik a rakétát a kilövés után (ami rendkívül valószínűtlen). Ennyi időd lenne az evakuálásra. Lehetséges időben elmenekülni? Biztosan, de ez nem jelenti azt, hogy nagyon valószínű. Ellenkezőleg, a figyelmeztetésből eredő pánik biztosan nehezebbé tenné az evakuálást. Ugyanez vonatkozik a „Kinzhal” és Iszkander” rakétaindításokra is.
Azonban a „Cirkon” azért sokkal veszélyesebb a hátország értékesebb célpontjai számára, mert sokkal kisebb robbanófeje van (kb. 300 kg), ami azt jelenti, hogy az orosz hadsereg valószínűleg inkább távolsági csapásokra fogja használni. Egy „Iszkander” vagy „Kinzhal” kilövése elfogadhatatlan károkat okozhatna a környező területek tisztán polgári infrastruktúrájában a nagyobb és rombolóbb robbanófejük miatt, különösen a „Kinzhal” esetében, ahol a sebesség hatalmas kinetikus energiát is ad a csapásnak. Ezért ezeket a rombolóbb rakétarendszereket sokkal valószínűbb, hogy tisztán katonai célpontok ellen használják.
A„Cirkon” rakéták nagymértékű telepítésével Oroszország nagyobb valószínűséggel csaphat le Ukrajna döntéshozó központjaira, ami megmagyarázza a NATO és Kijev pánikját.
