A pénznyomdák beindulása tovább súlyosbíthatja a recessziót
A recesszió az egész világot érinti, és egyre több ország számára nincs más kiút, mint a pénznyomdák beizzítása. Arthur Hayes, a BitMex társalapítója, sötéten látja a jövőt.
Válság válság hátán
A COVID-19 járványt még ki se heverte a világ amikorra újabb válság vette kezdetét az ukrán-orosz konfliktus képében. Az ennek következtében kialakuló szankciókkal való izmozás egyre jobban fáj a feleknek, de a többi szemlélődő ország is egyre jobban megérzi a hatásait.
Gáz nélkül elszállnak az árak
Az olcsó orosz gáz nélkül nem csak a téli fűtésszámlák fognak elszállni. Az EU gazdasága, és legfőképpen annak legnagyobb mozgatórugója, Németország, az olcsó orosz gáznak köszönhetően működik. A szankciókkal ennek az áldásos helyzetnek azonban befellegzett, így az EU-t ismét recesszió sújtja.
A gáz hiánya azokat az országokat kevésbé fogja érinteni, ahol az energiaellátás nem csak az orosz gázra támaszkodik. Erre jó példa Franciaország, ahol a vezetés nem hagyta a nukleáris erőművek felszámolását. Sajnos Németország nem ilyen szerencsés, hiszen náluk a zöldek szinte az összes atomerőművet bezáratták.
Benyújtják a számlát
Az elmúlt évek felelőtlen energiapolitikájának most fizetik meg az EU országai az árát. Egyrészt az olcsó orosz gáz helyett vehetik a drága amerikai és katari folyékony földgázt (LNG). Másrészt pedig a határaikon belül kezelniük kell a német gazdaság lassulása miatt tovább erősödő recessziót és inflációt.
A politikusok azonban csak a legritkább esetben gondolkodnak hosszú távon (a hosszú táv általában a következő választásokig tart csak). Ezért a döntéshozók ahelyet, hogy elköteleződnének egy felelős, hosszú távon fenntartható energiapolitika mellett, ami biztosítaná a gazdasági stabilitást, inkább most is a könnyebb utat választják. Ez pedig a pénzosztás.
A központi bankoknak mentenie kell a pénzügyi rendszert
Pénzt pedig elég könnyű csinálni, nem kell hozzá más, csak egy központi bank. Válságok kitörésére a jegybankok gyakran a pénznyomdák felpörgetésével reagálnak. A másik kedvelt megoldás az államkötvények kiadása. Valójában mindkét esetben csupán előre menekülésről beszélhetünk, ami csak arra jó, hogy a vezetők pénzosztogatással nyugtassák le a népet.
Ez történt nemrég Nagy-Britanniában is. Amint az új miniszterelnök asszony bejelentette, hogy adócsökkentéssel és segélyekkel kívánják megállítani az inflációt, felpörögtek a pénznyomdák. Az esztelen osztogatás hatására azonban az infláció még jobban elszállt és az állami kötvények piaca soha nem látott emelkedésnek indult. Végül a brit központi bank elkezdte felvásárolni a hosszú lejáratú kötvényeket, így akadályozva meg a brit pénzügyi rendszer összeomlását.
Mi várható az EU-ban?
Hayes a nemrég megjelent cikkében kifejti, hogy az EU-ra is hasonló sors várhat, mint a britekre. A német gazdaság hajtóereje nélkül szép lassan az egész EU parkolópályára kerül. Amit eddig az unión belül egymás között adtak-vettek a tagok, azokat a nyersanyagokat és magát a termeléshez szükséges energiát is az EU-n kívülről kell majd beszerezni. A külső piacok eladói viszont nem biztos, hogy az egyre gyengébb eurót elfogadják majd, valószínűbb, hogy inkább USD-t kérnek majd mindenért. Ezért ha az EU nem szeretne végleg dollárban eladósodni, akkor bizony nem marad más lehetőség, mint a belső piac felé történő eladósodás: vagyis a pénznyomtatás és a kötvénykibocsátás. Onnantól pedig már láthattuk, hogy mi következik.
