Mi lesz veled proletár?
Az, hogy a mesterséges intelligencia elveszi-e az emberek munkáját, ma már nem az összeesküvés-elméletek gyártóit, hanem a világ vezető közgazdászait, technológusait és jövőkutatóit foglalkoztató, nagyon is gyakorlati kérdés. A félelem jogos: a kapitalizmus motorja a fogyasztás, a fogyasztáshoz pedig jövedelem kell. Ha tömegek lesznek munkanélküliek, miközben a termelést algoritmusok és robotok végzik, az egész rendszer úgy omolhat össze, mint egy rosszul megépített kártyavár. A kérdés nem az, hogy lesz-e változás, hanem az, hogy milyen irányba fordul a társadalom, mielőtt a feszültségek kezelhetetlenné válnak.
Feltétel nélküli alapjövedelem és a motiváció totális hiánya
A szakemberek által leggyakrabban emlegetett megoldás a feltétel nélküli alapjövedelem, amely logikusan következik abból az elképzelésből, hogy ha az AI és az automatizáció soha nem látott olcsósággal állítja elő a javakat, akkor a robotmunka megadóztatásából finanszírozható lenne egy alapvető jövedelem mindenki számára. Ennek célja nem a jólét maximalizálása, hanem a túlélés és a fogyasztás fenntartása lenne. A mögöttes logika könyörtelenül pragmatikus: ha nincs vásárló, nincs piac sem, és ezt végső soron a cégek is pontosan értik. Az alapjövedelem azonban önmagában nem válasz mindenre, mert a munka nem pusztán pénzt jelent. Struktúrát ad a hétköznapoknak, közösséget, visszajelzést, és – talán a legfontosabb – értelmet.
Képzeljük el, hogy mindenkinek csak annyi pénz jár, amennyiből éppen megél. Hiába vágyik valaki például utazásra, új autóra, márkás ruhára, ezekre már nem futja az állam által utalt alamizsnából. Egész nap a kanapén fekszik tétlenül, miközben elveszti a maradék életkedvét. Ugyan mindig mindenki panaszkodik, amikor munkába kell menni, de valljuk be magunknak őszintén, a karrierépítés a mai modern ember számára igenis fontos. Gondoljunk csak a Mashlow-piramisra, ahol az önmegvalósítás a piramis csúcsa. Azt jelenti, hogy az embernek igénye van arra, hogy kihozza magából a maximumot, folyamatosan feszegesse a határait, és megvalósítsa álmait, elképzeléseit. Ez a szükséglet magában foglalja a munkában való kiteljesedést is. Ha az ember nem dolgozik, a tudását nem tudja kamatoztatni, ezáltal nem is képzi magát, hiszen minek? A kanapén vegetálva, a halál édes csókját várva nincs szükség egy újabb oklevélre vagy diplomára.
Mivel ez a silány élet súlyos mentális és társadalmi válsághoz vezethet, amit a szakértők gyakran a „céltalanság válságának” neveznek, több tudományos szakember úgy véli, hogy az AI egyszerűen nem veheti át az ember munkáját, maximum átalakíthatja azt.
A Goldman Sachs által közzétett jelentés szerint a mesterséges intelligencia 2026-ban 25 millió, 2030-ban pedig akár 270 millió teljes munkaidős állást is helyettesíthet. Forrás: BoterView
A humán-fókuszú gazdaság felemelkedése
Sok szakértő szerint az AI nem a munkát, hanem annak jellegét fogja radikálisan átalakítani. A rideg, szabályalapú, monoton feladatokban a gépek valljuk be, verhetetlenek, de ez éppen azokat a területeket értékelheti fel, ahol az emberi jelenlét, fantázia vagy érintés pótolhatatlan. Sokan úgy vélik, hogy az AI terjedése révén a humán-fókuszú gazdaság fog felemelkedni. Az idősgondozás, a mentális egészség támogatása, a személyes szolgáltatások, az élményalapú gazdaság, a kézművesség vagy az egyedi művészetek mind olyan területek, ahol az érték nem a tökéletes hatékonyságból, hanem az emberi tökéletlenségből fakad. Ezek ugyan nem AI mérnök és hasonlóan magas kvalifikációt igénylő pozíciók, de társadalmi szempontból sokkal fontosabbak lehetnek, mint azt ma gondoljuk.
A gond ezzel a lehetőséggel az, hogy bár a társadalom elöregedése révén egyre több idős van, aki gondozásra szorul, ha a gazdaság egészét nézzük, sokkal többen dolgoznak például a termelésben és irodákban, mint idősgondozóként. A jelenlegi adatok szerint a világon nagyjából 1,25 milliárd ember dolgozik irodában, míg 540 millióan a termelésben. Ehhez képest a 380 millió idősgondoskodó elenyésző. A művészet területe is kétséges, elég csak az AI által generált zenékre vagy filmekre gondolni, amelyek esetében az átlagos néző már azt sem tudja, hogy igazi ember énekel vagy csak egy gép.
Munkaidő-csökkentés és feladatmegosztás
A legföldhözragadtabb és talán legemberibb megoldás a munkaidő radikális csökkentése lehet. Ha az AI a munka felét elvégzi, nem szükségszerű, hogy az emberek felét elküldjük. Sokkal logikusabb lenne a munkaidőt megfelezni. Egy olyan világ, ahol a heti negyven óra helyett tíz-tizenöt órát dolgozunk, miközben az automatizáció által megtermelt többlet fedezi az élhető béreket, egyszerre szolgálná a gazdasági stabilitást és a mentális egészséget. Megmaradna a munkahelyi közösség, a feladatok adta sikerélmény, miközben több idő jutna családra, tanulásra, sportra vagy akár semmittevésre – ami szintén fontosabb, mint gondolnánk.
A szakember szerint fontos látni azt is, hogy a világ nem feltétlenül áll meg csak azért, mert kevesebb emberi munkaórára lesz szükség. Ha a termelési költségek drasztikusan csökkennek, az árak is követik őket. Egy robotok által 3D-nyomtatással napok alatt felépített ház vagy a teljesen automatizált élelmiszertermelés alapjaiban változtatja meg azt, hogy mennyi jövedelem kell az alapvető szükségletek kielégítéséhez. A kritikus pont nem a végállapot, hanem inkább az átmenet. Az a néhány évtized, amikor a régi munkahelyek már eltűnnek, de az új szociális és gazdasági struktúrák még nem épülnek ki, valódi társadalmi feszültségeket hordozhat magában.
Az irodai és a termelési munka feltételezhetően nem eltűnik, hanem inkább átalakul. A gyárakban a kalapácsot régen gépek váltották fel, a jövőben pedig AI-vezérelt robotsorokat felügyelnek majd az emberek. A fizikai terhelés csökken, a felelősség nő. Az irodában az AI megírja a jelentést, de valakinek vállalnia kell érte a jogi és etikai felelősséget, és neki kell szemtől szemben képviselnie az ügyfél felé. A bizalom, a kontextus és az emberi kapcsolat itt továbbra is kulcsszereplő kell, hogy maradjon.
Az oktatásnak is alkalmazkodnia kellene az új állapothoz
Ezek a változások nem mehetnek végbe az oktatási rendszer teljes újragondolása nélkül. A mai iskola még mindig a 19. századi ipari társadalom igényeire válaszol: fegyelmezett, lexikális tudással felvértezett biorobotokat képez. Az AI korában ez nemcsak elavult, hanem kifejezetten hátrányos. Minek is kellene például verseket vagy évszámokat magolni, mikor egyetlen kattintással már minden elérhető? A jövőben az lesz érték, aki jól kérdez, képes kritikusan gondolkodni, felismeri az összefüggéseket, és gyorsan tud alkalmazkodni. A tanulás nem egy életre szóló diploma megszerzését jelenti majd, hanem folyamatos újratanulást, akár évtizedenként teljes irányváltásokkal.
Hogy miért nem történik meg ez a váltás gyorsabban? A rendszer tehetetlensége óriási. A magolást könnyű mérni, a kreativitást nehéz. A tanárokat is egy régi világra képezték, és tőlük is idő, támogatás és bizalom kell ahhoz, hogy mentorokká váljanak.
Az ember a világ csúcsa
Érdemes azonban egy lépést hátrafelé tenni, és emlékeztetni magunkat valamire, amit a technológiai pánik közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni: az ember ma is a világ csúcsán áll. Nem azért, mert gyorsabban számol vagy több adatot képes megjegyezni – ezekben az AI már most fölényben van -, hanem azért, mert értelmet, célt és jelentést tud adni annak, amit csinál. Még ha a mesterséges intelligencia egyszer technikailag „tökéletes” lenne is – ami jelenleg messze nem az -, a munka világában akkor is szükség lesz az emberi tulajdonságokra, amelyeket nem lehet algoritmusokká bontani. Empátia nélkül nincs valódi gondoskodás, érzelmi intelligencia nélkül nincs bizalom, erkölcsi érzék nélkül nincs felelősségvállalás. Egy AI nem érez bűntudatot egy rossz döntés után, nem vállalja fel a következményeket, és nem tud hiteles kapcsolatot teremteni. A jövő munkahelyein ezért nem az lesz a kérdés, hogy az ember vagy a gép a jobb, hanem az, hogy miként tudjuk az emberi érzelmeket, intuíciót, kreativitást és erkölcsi ítélőképességet olyan szerepbe helyezni, ahol továbbra is nélkülözhetetlenek maradnak. A technológia lehet eszköz, de irányt, értéket és jelentést továbbra is csak az ember képes adni.